Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. 23 egész komplekszust részletesen tárgyalja, annyira nem gondolt az ellenzék, hogy nem is akarta tárgyalni' a jelentést. Én tehát azt hiszem, méltóztatnak propozicziómat elfogadni és tudomásulKénai azt, hogy részletes, illetőleg megosztott tárgyalás nem lesz. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: Szabad ehhez hozzászólni ? . EJ llök: Tessék ! Gr. Apponyi Albert: Mélyen tisztelt képviselőház! fin mégis: kérem, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, amit Polónyi Géza t. képviselőtársam mondott. Mert hiszen az igaz, hogy a háznak állandó gyakorlata az volt, hogy a jelentés egységesen tárgyaltatik és egységesén határoz erről a ház azon korlátok közt, amely korlátok közt határozni akar. Igen; de, amint Polónyi Géza t. képviselőtársam igen helyesen megmondotta, ez egészen unikus eset; itt a legeltérőbb matériák vannak. Hogy csak egyet emiitsek : ha ez a jelentés egyedül, mondjuk, az élelmezés és drágaság kérdéseivel összefüggő, többrendbeli intézkedéseket tartalmazna, akkor lehetne egységesen tárgyalni és határozni erről; de egészen heterogén matériák vannak itt. Hogy csak egy példát hozzak fel: benne vannak, amivel tüzetesen szándékozom foglalkozni, a rokkantügyi jelentések. Már most lehet sokaknak közülünk a helyzete az, hogy az e jelentésekben foglalt .• heterogén természetű intézkedések közül némelyeket helyeslünk és helyeslőleg tudomásul venni hajlandók volnánk, másokkal szemben azonban kritikai álláspontra helyezkedünk. Ugy összefolyna tehát a vita, hogy semmi gyakorlati haszna és eredménye nem volna. Nagyon kérném tehát, méltóztassék vagy tárgyanként, — hiszen ezzel nagyon hamar lehetne tisztába jönni — vagy tárezánként csoportosítani az anyagot, hanem ugy, hogy ne legyünk kénytelenek teljesen heterogén tárgyakat egy beszédben és egy határozatban összevegyiteni. (Helyeslés balfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Igazánsajnálom, hogy a kifejezett óhajtás tejesítésére nem kérhetem a t. házat, de azt hiszem, a dolog természetéből folyik, hogy egy ilyen kérdésnél nem is lehet a vitát általános és részletes vitára széjjelbontani. Ez lehetséges volna ott, ahol a vita szubsztrátumát a ház által teendő érdemleges rendelkezések képezik, ahol vagy törvényjavaslatot emel törvénnyé a ház, vagy költségvetésben tesz szintén érdemleges intézkedéseket, de itt a vita szubsztrátuma nem a rendeletek, hanem a bizottságnak az a javaslata, hogy a ház tudomásul vegye e rendeleteket.,{Ugy van ! jobbfelől.) Ezt nem lehet részletekre osztani, ebből, nem lehet részletes vitát csinálni. A helyzet utóvégre körülbelül ugyanaz, mint — mondjukj

— egy költségvetés általános vitája alkalmával, amelyben, legalább a mi parlamenti prakszisunk szerint, szintén a kormányzat minden ágáról szoktak beszélni. (Ugy van! jobbfelől.) Az egyik szónok az egyikkel, a másik a másikkal foglalkozik inkább és egyik szónok sem akarja kimeríteni mind- ' azt, amit egy költségvetés általános vitájának a keretén belül elmondani lehet. Nagyon örülnék, ha eleget tehetnék a kivánságnak, de, azt hiszem, nemcsak a ház gyakorlatába, hanem a parlamenti ta; nácskozások rendszerének lényegébe és természetébe ütközik ez és a magam részéről az elnök ur álláspontjának az elfogadását kérem. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök ." Ha szólni senki sem kivan, akkor kérdem a t. házat : méltóztatik-e előterjesztésemet a tárgyalás módjáról tudomásul venni % • fFelkiáltások : Tudomásul vesszük!) A "ház-tudomásul veszi. Az előadó ur kivan szólni. Illés József előadó: T. képviselőházi Azt a jogrendet, amelyben felnőttünk, amelyben a minket megelőző nemzedékek éltek, a világháború alapjaiban renditette meg. A jogsérelmeknek olyan áradata, valóságos lavinája indult meg mindjárt a háború kitörésekor, hogy mindnyájunk lelkében egy baljóslatú sejtés támadt, mintha ez a háború az egész jogrendet és vele a jogeszmét is elnyeléssel, megsemmisítéssel fenyegetné. Most, a háború második esztendejében talán szabad megállapitanom, hogy a jog elpusztíthatatlan életéről fényes tanúságot tettek a mi győzelmes seregeink. Az ellenfeleink által annyiszor kárhoztatott, talán irigyelt militarizmus, tisztelt képviselőház, a maga lényegében nem más, mint szervezett társadalmi és állami együttműködés, amely nemcsak a fegyelem vaskényszerével kb erőszakolt cselekvések Tendjéből áll, hanem sokkal inkább az egyesek önfeláldozó és önelhatározó tevékenységének.nagyszerü összhangjából. De nemcsak a harczi küzdelmekben látjuk megnyilvánulni a jogot, hanem az ezekkel legszorosabb kapcsolatban álló békés társadalmi és állami tevékenységben is. A világháború véres kataklizmája közepette uj jogrend keletkezik. Nemcsak azokra a mindenféle korlátozásokra gondolok, amelyek a jog szabadságot jelentő oldalának háttérbe szorítását mutatják, hanem azokra a könnyítésekre is, amelyekkel fennálló jogunk szigorát akartuk enyhíteni. Ma még nem lehet megállapítani, hogy azokból a méltányossági gondolatokból melyek fognak érvényesülni majdan a háború után. Kétségtelennek tarthatjuk azonban, hogy ennek a véres palántának lesznek olyan hajtásai is, amelyekből a háború után uj jog keletkezik. Ha látjuk azt a nagyszabású humanitárius társadalmi és állami tevékenységet, amely minden téren úgyszólván minden előkészület nélkül egyszerre megindult és lankadatlanul folyik mind nagyobb méreteket öltve, ha látjuk, mint találkoznak a. legfelsőbb társadalmi osztályok a legalsóbbakkal abban a nagy munkában, amely a háború által ütött sebeket enyhíteni iparkodik, vájjon nem vethetjük-e fel a kérdést, hogy a társadalmi működés e termékeny talajából a jognak uj csirái fognak keletkezni ? T. képviselőház! Törvényhozásunk 1912-ben