Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

24 620, országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. már megvetette a háborús jogrend alapjait s a kormány igy törvényes alapra támaszkodva tehette meg intézkedéseit. Az 1912 : LXIII. t.-ez. megállapította, hogy a kormány köteles a kivételes hatalom igénybevételéről az országgyűlésnek jelentést tenni. A kormány e kötelezettségének négy rendbeli jelentésben tett eleget, amelyek a t. ház előtt fekszenek. A törvényhozás gondolata az volt, hogy az alkotmányos ellenőrzést mint egyik fő garancziát érvényesítse és ezen alkotmányos ellenőrzés hatékonyságának biztosítása végett kívánta e jelentések megtételét E jelentések igen részletesen igyekeznek tájékoztatni a házat a kormány minden intézkedéséről. Alig van az életnek olyan viszonya, amelybe kivételes intézkedéssel belenyúlni nem kellett és igy természetes, hogy az intézkedések a szükség mérvéhez képest teljesen heterogének voltak. Ezért méltóztassék megengedni, hogy az intézkedéseket csoportosítani próbáljam és kiemeljem azokat a fő elvi szempontokat, amelyek az irányt jelzik. A kormány a mozgósítás elrendelésével megtehette a hadviselés érdekében feltétlenül szükséges korlátozó intézkedéseket. Szükségessé vált korlátozni a személyeknek, a közlekedési eszközöknek és bizonyos tárgyaknak forgalmát és ezzel együtt szükségessé vált az u. n. szabadsági jogok, köztük a sajtószabadság korlátozása is. Az 1912. évi LXIII. t.-cz. a sajtószabadság alapelvét, hogy a gondolat előzetes engedély nélkül szabadon közölhető sajtó utján, nem érintette, csak azt állapította meg, hogy a sajtótermékek köteles példányait nem a szétküldés időpontjában, hanem néhány órával előbb kell bemutatni a sajtórendészet gyakorlása czéljából. A kormány a törvényhozásnak ezzel a felhatalmazásával nem élt és bizva a sajtó hazafias magatartásában, nem rendelte el az előzetes bemutatást, hanem a sajtóra bízta, hogy ahol szükségesnek látja, maga mutassa be a maga termékeit. A magyar sajtó a kormány feltevését teljes mértékben megvalósította ; a magyar sajtó magatartása a 40-es évek nemes és nagy tradiczióihoz méltóan mutat a késői írói nemzedéknek példát. T. ház ! Legsúlyosabb feladat hárult a kormányra a közélelmezés terén. Súlyos a feladat, mert példa nélkül áll, mint maga az azt előidéző ok, a világháború. Hiányoznak teljesen az előző tapasztalatok, amelyekre támaszkodni lehetne, mint a hadi téren. A háborúban uj stratégiai és technikai problémák merültek fel, hiszen az ezer meg ezer kilométeres fronton harczoló milliós hadseregek haditechnikája egészen más, mint a régebbi háborúk idején volt. Ep igy a közélelmezés terén is uj helyzet állott elő. A mint a hadviselésben bizonyos mértékig most kellett megtanulni az uj haditechnikát, ugy a közgazdasági téren is a szerzett tapasztalatok révén kellett megtanulni az állami beavatkozás hatásait a gazdasági élet organizmusában. Amit az uj kor közgazdasági elméletében mint közkeletű igazságot tanultunk, t. i. a közgazdasági élet organikus volta, az most mint élő valóság áll előttünk. Már pedig minden organizmus reakcziókat vált ki a mechanikai beavatkozásra. Vájjon ismerhettük-e előzetes tapasztalatok nélkül azokat a visszahatásokat, amelyek a beavatkozás folytán előállani fognak ? Vájjon lehetett-e előre kiszámítani minden tényező viselkedését e beavatkozásokkal szemben, a XX. század komplikált gazdasági életében ? Kétségtelen, hogy a sürgető szükség daczára az első lépések megtételénél ajánlatos volt az óvatosság. Utólag megállapitható az, hogy minden beavatkozás, az egy ponton való belenyúlás a gazdasági élet szövedékébe ismét más pontokon visszahatást váltott ki, amely uj intézkedések meg-. tételét involválta. A javak szabad termelésének és forgalmának világában jórészt ismerjük azokat a fő pszichikai mozgató rugókat, amelyek a gazdasági életben szereppel birnak, de matematikai pontossággal kiszámítani nem tudjuk, hogy bizonyos preventív vagy repressziv intézkedések mennyiben fogják ellensúlyozni e motívumok erejét. De ma már utólag megáUapitható, hogy a világháború nagy depressziója nemcsak a kereslet és kínálat viszonyát zavarta meg, de sajnálatos módon nem egyszer a lelkeket is. S e téren is sokszór oly elferdülésekkel találkozunk, melyekre előre számítani nem lehetett. Másrészről mintegy ellentétkép tapasztaltuk, hogy az egész vonalon, a termelő és kereskedő egyaránt nagyon ragaszkodik a gazdasági élet megszokott formáihoz s e konzervativizmus az uj helyzet által teremtett szabályoknak az életbe való átvitelét szintén megnehezítette. Mint az előadottak indokolják, az intézkedéseket csak a megtett tapasztalatok alapján lehetett tovább fejleszteni. Minthogy előre nem lehetett kiszámítani a hatásokat és visszahatásokat, az intézkedéseket gyakran kellett ujakkal kicserélni, aminek sokszor gyorsabb tempóban kellett mennie. Innen származik az intézkedéseknek nagy tömege. Ez a helyzet indokolja azt is, hogy utólag, midőn az eredményt látjuk, mindig megállapitható, hogy esetleg az intézkedés elkésett, vagy hogy ;a hatálytalanság bélyegét viseli magán. A feladat súlyosságában és természetében rejlő nagy nehézségekre mutat az a körülmény is, hogy még a gazdaságilag és társadalmilag annyira szervezett és fegyelmezett német birodalomban is vannak bizonyos mértékig erre utaló jelenségek. Ilyen a kivételes törvényeknek és rendeleteknek igen nagy tömege. Sőt ott is találkozunk az intézkedések elkésettségének, hatálytalanságának hangoztatásával, mintegy ez intézkedések természetes kisérő jelenségeivel. Hogy e kritikai hangok elég komolyak, mutatja az is, hogy Bethmann Hollweg birodalmi kanczellár a legutóbbi birodalmi ülésen is szükségesnek találta utalni ezekre. Azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak Németországban, hanem mindenütt a gazdasági téren ugyanazok voltak az állami beavatkozás etapjai. Az ármakszimálás volt az első, ezt kö» vette a rekviziczió. A rekviziczió egyik válfaja