Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

282 628. országos ülés 1916 február 17-én, csütörtökön. t. beliigyminister ur is, amikor látta a kalászoktól dúsan ringó rónákat és azt hitte, hogy olyan termés lesz, hogy bőven elláthatjuk magunkat és juttathatunk mindenkinek, akinek joga van velünk szemben igényt támasztani. Ha vártunk volna, akkor is enyhítettük volna mi a lisztkimélésről szóló rendeleteket. Nagyon valószínű, hogy mégis egészen más rendelkezések követték volna ezt a kiméleti időt és egészen más szabályozással mentünk volna bele az uj gazdasági évbe, aminek baszna a ház előtt, azt hiszem, kézenfekvő. Néhány megjegyzést kívánok tenni a vitának egy részére, amely a czukorra vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk 1 balfelől.) Sándor Pál t. képviselőtársam nagy emfázissal és meglehetős külső hatással mutatott rá., hogy hogyan lehet a ezukor megdrágulását kifogásolni, abba uzsorát, vagy akár a háborús konjunktúrák kihasználását belemagyarázni, mikor az csak 25%-kai drágult meg, holott más czikkeknél 100—180%-os, sőt 1000 %-os drágulás is van. Ezzel szemben rá kell mutatnom, hogy nem objektív eljárás, a naivakra való spekulálás az, ha valaki egyszerűen összevet két számot, amelyek a maguk abszolút összegében egymástól horribilisen különböznek (Igaz! Ugy van ! balfelől.) és azt mondja : íme egy 25%-os drágulásról azt állítják, hogy uzsora, holott a 180 %-ost nem tartják annak ! Hiszen lehetséges olyan eset, mikor egy 5%-os drágitás uzsora, amit nem indokol semmi és lehet egy 1000%-os drágitás nem uzsora, mert azt a konjunktúrák, az előállítás megdrágulása indokolja ; lehet, hogy valaki 1000%-os drágitás mellett ráfizet az üzemre, 5%-os emelés mellett pedig uzsorát üz. (Igaz! ügy van balfelöl.) De nézzük, miért kifogásolta a közönség is a czukorkartell eljárását és miért tartom azt én is olyannak, amely semmi más, mint a háborús konjunktúrák jogtalan kihasználása. Magyarország pl. 1913-ban 4,250.000 mm. ezukrot ekszportált külföldre, ezzel szemben a hazai fogyasztás alig tett ki többet egy millió métermázsánál. Feleslegünk tehát háromszorosan, sőt négyszeresen meghaladja a szükségletet. Kitört a háború, ekszportunk előtt bedugultak az utak, annyival inkább, mert hiszen ekszportunk irányult Britanniába, ahova pl. 1913ban 1,800.000 min. ezukrot vittünk be, Brit-Indiába, Egyiptomba, a többi angol, franczia gyarmatokba, ahova körülbelül 1,200.000 mm.-t vittünk. Tehát az ellenséges külföldre szoktunk ekszportálni körülbelül három millió métermázsát. Senki sem fogja állítani, hogy a czukorkartellnek módja volt a maga üzleti hasznát biztosítani azzal, hogy az ellenségnek szállít. De ha nem szállított senkinek, hova tette ezt a három millió métermázsát ? Eimek itthon kellett maradni! (Tetszés balfelöl.) Sőt többnek kellett megmaradni, mert ami legjobban felháborította a fogyasztóközönséget, épen az volt, hogy a czukorkartell manipulácziói voltak legjobban szemmel kísérhetők. Egy szép napon nem volt ezukor Magyarországon, jólehet mindenki tudta, hogy a raktáraknak tömve kell lemiiök ; kilószámra keresték össze a ezukrot boltról-boltra járva. Mikor már mindenlá panaszkodott és a czukorkartell biztosítva látta az áremelést, azonnal volt ezukor, Most megint eltűnik a ezukor, sehol sem lehet kapni koczkaezukrot, süvegezukrot sóznak a közönségre. (Igaz! Vgy van! balfelöl.) Egyszersmiud halljuk, hogy ezukorközpont van alakulóban, szóval megint születik a mesterséges ezukorinség, hogy aztán a közönség hálával vegye tudomásul a ezukor megdrágulását. (IgazJ ügy van! balfelől.) Én értem, hogy egy olyan czikknél, amelyben fogyaték van, drágulnak az árak, de hogy 25%-kal dráguljon az ára egy olyan czikknek, amelyből több van, mint kellene, amelyet nem lehet piaezra hozni, ez semmi más, mint a mesterséges konjunkturateremtés és kihasználás. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A termelés lett annyival drágább vagy csökkent a ezukortermés ? Az 1912—13-as kampányt a ezukorgyárak teljesen lefolytatták ; nem volt semmi nehézség, kitermelték a szokásos mennyiséget. Kitörvén a háború, ezt a mennyiséget nem lehetett kivinni; ennek meg kellett maradnia. Következett a második termelési év, a háborús termelési év 1914—15-ben. Akczeptálom, hogy itt már kevesebb a termelt mennyiség s az drágább termelési költségekkel jött létre. De azt már nem akczeptálom, hogy ennek a második gazdasági évnek megdrágult termelése a meglévő óriási nagy készletek mellett indokolná a jelen 25%-os drágulást és azt, ami most fog következni néhány nap múlva, (ügy van ! balfelől.) Es ugyanebben a ezukor manipuláczióban szintén bent van a Hitelbank keze, amelyet, ugy látszik, mindenütt meg lehet találni, ahol nag}^ üzletekről van szó. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Azért kifogásoltuk a czukorkartell működését, mert itt volt legjobban látható az a manipuláczió, amelyből rendszerint a közönség nem lát semmit. Azóta ugyanezt végigprodukálták, több-kevesebb sikerrel, a sör kartell, a bőr kartell, sőt készül a szeszkartell is. Szóval a czukorkartell manipulácziója volt az iskolája annak, hogy hogyan tudják a konjunktúrákat a kartellek kihasználni. De egyszersmind iskolául kellett volna szolgálnia arra is, hogy mi volna a kormány kötelessége, hogy ezeknek a kartelleknek visszaéléseit egyszersmindenkorra lehetetlenné tegye. (Helyeslés balfelöl.) E tekintetben nem is értem én a kormány kíméletét. Mert a kormány fél oly czikkek makszimálásától, amelyek napról-napra termelődnek, amelyeknél tehá., a termelést el lehet riasztani az alacsony makszimálással vagy zaklatásokkal. Ezt értem. De miért kíméli a czukorkartellt ? Miért nem juttatja a fogyasztókhoz megfelelő áron a ezukrot, amelyre ma jobban szükségük van, mint máskor ? Mert midőn a közép- és alsó osztály zsírhoz, húshoz alig tud hozzájutni, akkor azt kellene csinálnunk, amit Németországban, hogy czukorral próbáljuk pótolni ezeket a czikkeket a táplálkozásban. Itt vannak horribilis mennyiségek,