Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

628. ORSZÁGOS ÜLÉS 1916. évi február hó 17-én, csütörtökön, Beöthy Pál, Simontsits Elemér és Szász Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Sándor János, Teleszky János, Balogh Jenő, b. Hazai Samu, b. Harkányi János, b. Ghillány Imre, Hideghéty Imre. (Az ülés leezdöäih d. e. 10 óra 45 verczlcor.) Beöthy Pál elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hoványi Géza, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pál Alfréd, az azok ellen felszólalókat pedig Szőj ka Kálmán jegyző ur. Bemutatom a t. háznak a ministerelnök ur átiratait, amelyek szerint: az alföldi első gazdasági vasútnak közúti vasuttá való átminősítéséről; a zabok—stubiczai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában és a szász egyetem közgyűlési tagjai megbizatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatokat Ö felsége szentesitette, s azok, mint az ezidei X—

XII. töivényczikkek az Országos Törvénytár utján kihirdettettek. Méltóztatnak tudomásul venni. Következik a napirend: a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések feletti vita folytatása. Ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Haller István! Haller István : T. ház ! A gazdasági élet normális rendjének az a megzavarása, melyet a háború okozott, a dolog természeténél fogva abnormis jelenségeket vetett felszínre. Ilyen a drágaság is, mely velejárója a háborúnak. Nem volna méltányos, ha a háborús drágaságnak azon hányada ellen, melyet a termelés megzavart rendje, a megritkult munkaerő, magasabb munkabérek, a termelés megcsökkenése és bizonyos tekintetben az egyes czikkekben előállt nagyobb fogyasztás. vagyis maga a háború okoz, lázongó panaszra gyújtaná az ország közönségét. A drágaság azon hányada ellen azonban, melyet kapzsiság, kizsákmányolási vágy, a spekulácziónak minden morális féket elvető erőszakoskodása, későn jött vagy czélszerütlen kormányintézkedések okoznak, joga van panaszkodni a magyar közönségnek, mely a háború terheit bámulatos türelemmel, önfeláldozással, nagylelkűséggel viseli. Távol is áll a magyar közönség attól, hogy a háborús drágaságnak azon hányada ellen panasz kodjék, melyet maga a háború okozott. Nem vesztette el türelmét a közönség még azokkal szemben sem, kik vele szemben e közismert magyar türelmességet sohasem gyakorolják, kik hibákat látnak ott is, hol csak gyengeségek vannak, kiknek egész közgazdasági tevékenysége akárhányszor e gyengeség kizsákmányolásában merül ki. A türelem, az a tartózkodás, mely minket kötelez a mai időkben, nem terjedhet ki arra, hogy lemondjunk a kritikáról és meg ne jelöljük a mai abnormis drágaság azon hányadát, melyet nem a háború okoz, melynek forrása a Sjoekuláezió, melynek oka a kormány ilyen vagy amotyan intézkedése, egyszóval melyen a jövőben esetleg segíteni lehet. S e kritikában nem feszélyezhetnek semmit sem nevek, melyek már történelmiek, sem olyanok, melyek csak ezután akarnak történelmiekké válni, főként közgazdasági tevékenységük révén. Az azonban természetesen nem kritika gyakorlása, ha valaki egyszerűen odaállít egy osztályt bűnbakul a többi elé s azt állítja, hogy ez a háborús drágaság legfőbb okozója. De nem kritika gyakorlása az sem, ha valaki nem mondja el az igazságokat csak azért, mert érzékenységet sértene. Nem azért vagyunk itt, hogy okvetlenül jót és nem azért, hogy okvetlenül kellemetlent mondjunk valakiről vagy valamiről, hanem, hogy igazságot mondjunk, amelylyel használni tudunk. A kivételes hatalom alapján tett