Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

268 627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. csak az ezeregy éjszaka nagy kalifája; elment Pozsonyba, ott, megjelent Lanfranconi előtt és bemutatta magát mint közoktatásügyi minister, aki eljött, hogy a pozsonyi egyetem elhelyezése ügyében döntsön. Lanfranconi telektulajdonos ur először nem is akarta hinni, hogy ilyen váratlanul, egyszerűen, minden szakember nélkül jelenik meg a minister ur és hogy tényleg a minister áll előtte. Azután együtt megindultak, mégnézték a 'telkeket és jólehet a jelentés, amint méltóztatik látni, világosan azt mondja, hogy ott nincs elegendő terület, hogy az nem alkalmas az egyetem építésére, a minister ur mégis az ő kitűnő szemmórtékével felmérte a telket, konstatálta, hogy az alkalmas, vállára ütött Lanfranconinak és azt mondta: tisztelt barátom, a telek meg van véve. Erre visszatértek a városba, ott hozattak egy közjegyzőt vagy ügyvédet és egy előzetes szerződést kötöttek, amelynek értelmében a minister a telket 600.000 koronáért megveszi az állam részére. A minister ur aztán dolgát végezve, a délutáni vonattal hazajött Pestre, másnaj) maga elé hivatta tanácsosait és kijelentette, hogy döntött a pozsonyi egyetem telke ügyében, még pedig a Lanfranconi telkek mellett és utasította őket, hogy csinálják meg a szabályszerű szerződést Lanfranconival, továbbá a terveket és mindent, ami szükséges, hogy az építkezést meg lehessen kezdeni. Ezenközben azonban nemcsak az tűnt ki, hogy a telek kicsi, hanem, mikor a szakemberek kezdtek foglalkozni a telkekkel, rájöttek, hogy az hepe-hupás, hegyes területen, a Duna vize mellett fekszik és hogyha azon akarnak építkezni, akkor közel három és fél millió korona befektetés kell arra, hogy az építkezést egyáltalában meg lehessen kezdeni; nevezetesen planirozni kellene a partot, azt biztositani, szabályozni kellene, szóval a földmunkálatok három és fél milliójába kerülnének az államnak. Azonkívül ezek a Lanfranconi-féle telkek nem is egészen Pozsony város határában fekszenek, hanem részben Károlyfalva határában és amennyiben az egyetem terjeszkedni akarna, csakis Károlyfalva felé, tehát már más törvényhatóság területén tudna terjeszkedni. Most megtudván Pozsony városa azt, hogy az az egyetem, amelyért ő annyit küzdött, amelyért csaknem 5 millió értékű hozzájárulást határozott el felajánlani a kormánynak, tulajdonkép vagy legalább a jövőben nem is fog egészen a város területén épülni, ő is megmozdult ós kijelentette, hogy bizony őt nem kérdezték meg a telek vásárlásánál és megállapításánál, holott a hozzájárulást ehhez kötötte és hogy, amennyiben erre a telekre fog épülni az egyetem, nem érzi magát kötelezettnek az egyetem építéséhez hozzájárulni, illetőleg ajánlatát fentartani. De ez még nem minden. A telek mögött van elhelyezve a városnak uj temetője, tehát az egyetem arrafelé egyáltalán nem terjeszkedhetik. Különben sem tartom valami szerencsés ideának, hogy egyetemet a temető mellé építsenek. Azt hiszem, a t. minister ur sem tartotta annak. Nagyon jól tudom — amint tetszik is inteni —, hogy ez a kérdés utólag meg lett oldva; de előzőleg, mikor a temető kérdésében dönteni kellett, kiadta a minister ur rendeletét, hogy igenis megengedtetik az egyetem létesítése, de tiltva van abban az irányban városi és középületeket emelni, ami természetes is, mert hiszen akkor a város fejlődése közegészségügyi szempontból nem kívánatos irányba lett volna terelve. De beleszólt — amint értesülve vagyok — e kérdésbe a t. pénzügyminister ur is. (Teleszky János -pénzügyminister távozik a teremből. Derültség balfelől és felkiáltások: Most megy! Jó spariussa van! Derültség.) Sajnálom, hogy épen most eltávozik. Nevezetesen, midőn a telek már meg volt véve s az első részlet fizetése is esedékessé vált, akkor a pénzügyminister ur már értesülve volt arról, hogy ez nem valami szerencsés vétel s az első részletet kifizette ugyan a pénzügyministeríum, de ugyanakkor kijelentette, hogy a további részleteket nem hajlandó fizetni. (Derültség balfelől.) Már most érdekes, t. ház, hogy a közoktatásügyi minister ur ezzel a szerencsés kirándulásán megvásárolt telekkel mit akar csinálni. Hogyan akar ettől a telektől s a kincstárt ezáltal netalán érintő károktól szabadulni ? Nem tudom, igaz-e, de ugy vagyok értesülve a j)ozsonyiaktól: most már belátja a minister ur, hogy oda, ahova oly hirtelen és snájdig elhatározással gondolta, hogy építi az egyetemet, oda nem lehet építeni, tehát eláll e tervtől, hanem vagy egy elmegyógyintézetet akar oda építeni az egyetem helyett (Felkiáltások balfelől: Czélszerü lesz!) s valóban nagyon alkalmas lenne a szegény élőhalottakat odatenni az igazi halottak mellé, mert elborult elméjükre jó hatással lesz, hogy kilátásuk épen a temetőre fog szolgálni; vagy pedig — másrészt így hallottam, majd felelni fog a minister ur — parczellázni kívánja e telkeket, sőt a parczellázás már meg is kezdődött és három parczellát adtak el egyenkint 6000 K-val, ugy hogy a 600.000 K költséggel szemben állana 18.000 K reménybeli bevétel. Ezekben vázoltam nagyjában, hogyan került az államkincstár a Lafranconi-féle telkek birtokába. Nem mulaszthatom el újból hangsúlyozni, hogy a t. minister urnak ezen eljárása mindenesetre bénitólag hatott az egyetem felépítésére. Mert igaz, hogy a háború közbejött, de ha nem ily szerencsétlenül történt volna az első elhatározás, ha meghallgatta volna a szakembereket és ezek tanácsát vette volna igénybe, legalább is az előmunkálatok az egyetem építésére meg volnának már téve, s nem mondhatnák a pozso-