Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-627
627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 2G7 kormány felhasználja alkotmányos befolyását és segit ezen tiszt?iselők nyomorúságos sorsán. 1908 Julius elseje óta, midőn a boszniai tisztviselők fizetésrendezése megtörtént, minden évben rosszabbra fordult a helyzetük. Történtek ugyan szórványos intézkedések, drágasági pótlék kiutalása és státusrendezés, de egyik sem segített a bajon, mélyreható, a bajt gyökeresen orvosló intézkedés nem történt. Midőn hazafiúi köteles tisztelettel adózom a magyar tisztviselői karnak, mely épen olyan súlyos helyzetben és az egységes magyar államot odaadó munkássággal, százszoros anyagi gondoktól gyötörve, kiépíteni segített, bámulattal kell adóznom a boszniai tisztviselői karnak kötelességtudásáért és czivilizátórius munkásságáért. Ezt a tiszteletet és becsülést tőlük elvitatni nem lehet, annál kevósbbé, mert mindig magukra voltak hagyatva és munkájuk eredménye annál csodálatosabb, mert az ottani közvélemény idegennek tekintette az ottani köztisztviselőt, sőt lépten-nyomon „ellenséges érzületekkel kellett inegküzdeniök. Ok nem abban a helyzetben vannak, mint a mieink, akik testvéreink, gyermekeink, kiknek minden ügyét-baját magunkévá teszszük, a napisajtó is állandóan foglalkozik velük, kutatja a bajt és kéznél tartja a gyógyító balzsamot. A bosnyák nép a tisztviselői kar bajait nem érezte, nem is törődik vele. Ezért tartom szükségesnek, hogy a ház foglalkozzék az ő anyagi ügyeível, miért is kérdem a t. ministerelnök urat (olvassa): »Van-e tudomása a boszniai-berczegovinai tisztviselői kar súlyos anyagi helyzetéről, — melyet az egymásra szinte megszakítás nélkül követő háborús krízis idézett elő és amely súlyos anyagi helyzetet Sarajevó — Mostar stb. városok elrendelt evakuálása még súlyosabbá tett ? Szándékozik-e a t. ministerelnök ur alkotmányos befolyásával odahatni, hogy 1. Azon boszniai és berezegővinai tartományi tisztviselőknek, akik az elrendelt evakuálás következtében hónapokig kettős háztartást voltak kénytelenek vezetni, —• az evakuálás idejére a megfelelő napidijak és az élvezett evakuálási pótlékok közötti különbözet visszamenőleg kiutaltassanak ? 2. A boszniai herczegovinai tisztviselői karnak legalább is egy 30%-os pótlék engedélyeztessék?* Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik Laehne Hugó interpellácziója a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz a pozsonyi egyetem tárgyában. Laehne Hugó: T. képviselőház! A legutóbbi hetekben politikai körökben, de kivált ellenzéki körökben mindinkább suttognak és később mind hangosabban és hangosabban beszélnek a pozsonyi egyetem ügyéről, amely megfeneklett a t. közoktatásügyi minister urnak egy eléggé nem sajnálható és meg nem róható önhatalmú intézkedése folytán. (Mozgás.) Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: Tévedés! Laehne Hugó: Méltóztassék bevárni, t. minister ur! (Mozgás.) Azt még értem, ha a minister önhatalmúlag cselekszik, hogy egy ügyet előbbre vigyen, de hogy a minister ur elkerülje a hivatalos fórumokat és döntsön egy kérdésben, ahogy a pozsonyi egyetem telke kérdésében önhatalmúlag döntött és ezáltal ezt az ügyet ugy bírálja el, amint a minister ur tette, ezt már nem értem, mert ezzel a minister ur egyenesen a közérdek kárára cselekedett. Az ügy a következő. Még 1912-ben az akkori közoktatásügyi minister ur, gróf Zichy János képviselő ur, megbízta a mirristerium illetékes osztályát, nevezetesen Tóth János ministeri tanácsos urat és dr. Mandelló jogtanácsos urat, hogy a pozsonyi egyetem telke ügyében járjanak el, érintkezzenek az illetékes hatóságokkal és tegyenek neki véleményes jelentést. Az illető megbízott urak érintkeztek a szakemberekkel és helyi hatóságokkal és jelentésüket, amely előttem fekszik, 1912 október hó 22-ikén 122.709. szám alatt terjesztették elő. Ezen jelentés szerint 8 telekről lehetett egyáltalában beszélni, amelyek esetleg alkalmasak lettek volna az egyetem elhelyezésére. Az illető kiküldöttek fáradságot nem kímélve tárgyaltak a különböző egyetemi tanácsokkal, orvosokkal, hozzáértő pedagógusokkal, szakemberekkel és elaborátumukban oda konkludáltak, hogy főképen két megoldás jöhet tekintetbe. Az egyik a Saint-Q-enoisféle telkek, a másik az u. n. Schiffbeck-fóle telkek. Ez utóbbiak mellett maga a város is kardoskodott, mert ezek a város belsejében voltak, ami városfejlesztési szempontból czélszerü lett volna. (Közbeszólás a középen.) Mert ne méltóztassék ezt olyan lehetetlennek tartani, amint azt egy közbeszóló képviselő ur teszi, hiszen báró Láng Lajos képviselő ur, gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő ur szintén a városban bent való elhelyezés mellett foglaltak állást. Csak egy telekre mutatott rá a jelentés, mint alkalmatlanra és ez a Lanfranconi-féle telek. Nevezetesen így szól a jelentés 3. pontja: »A Lafranconi-féle telek ellen szól, hogy e területek túlmeredek lejtőn fekszenek, építésre csak részben alkalmasak és az egyetem czéljának elegendő terület sem áll azokon rendelkezésre.« Ilyen stádiumban volt az ügy, mikor a jelenlegi közoktatásügyi minister elé került, akit sürgettek, hogy döntsön ebben a kérdésben, mert az egyetem megnyitása is közeledett és az előkészületeket meg kellett volna tenni az építkezésre, így egy szép napon a minister ur gondolt nagyot és merészet, nem vett maga mellé szakembert, hanem esernyőjét hóna alá vette és egyedül (Helyeslés jobbfélöl) nekiindult, akár 34*
