Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 255 K-t tett ki.« Félév alatt tehát ekkora differenczia ! (Mozgás balfelől.) Hasonló eset áll fenn a Magyar Banknál. Ennek is több millióra terjedő óriási mértékű volt az árunyereség emelkedése. Most már, t. ház, hogy ez irányban felvilágosítást nyerjünk, nézzük meg, hogy mikép áll e tekintetben Magyarországon a helyzet, hogy ezek a bankok jövedelmüket hogyan osztják fel. Sem a drágaság kérdése szempontjából, sem társadalmi egzisztencziánk kérdése szempontjából nem közönyös a kérdés, hogy egy ember hány kenyeret szeg meg Magyarországon és milyen jövedelmek felett rendelkezik. Csak két adatot sorolok föl. Elsősorban lássák önök, hogy Magyarországon milyen nagy különbség van dividendák és tantiémek szempontjából pl. Ausztriával és Csehországgal szemben. Pl. a Bodenkreditanstalt Bécsben húsz igazgatósági tagjának 500.000 K tantiémet ad. Nálunk a Kereskedelmi Bank tizenöt igazgatója kap 825.000 K-t, ami fejenként 55.000 K-nak felel meg. (Mozgás balfelől.) A Hitelbank — 1913-ról van szó — ad 787.000 K-t, fejenkint tehát 49.500 K-t. De evvel még nem látunk a dolog végére. Ezek a bankdirektor urak csak ettől az egy intézettől kapják ezt a tantiémet. Azonban hány pénzintézetnél van elhelyezve egy-egy ilyen bankdirektor ! (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ami bennünket érdeklő adat van, azt fejből el tudom mondani. Előre bocsátom, hogy feltétlen tisztelettel viseltetem azok iránt az urak iránt, akiknek nevét emlitem; nem akarok egyéniségükben abszolúte semmi kifogásolni valót találni, de ha példákat hozok fel, lehetetlen meg nem nevezni az embert. Hegedüs Lóránt t. képviselő társunk pl. 6 állásán kivül 18 banknál és üzleti vállalatnál van angazsálva a pénzügyi bizottság előtt; tehát 24 állása van. Itt van Lánczy Leó, aki teljesen ugyanazon rekordon áll, mint Hegedüs Lóránt t. barátunk, csakhogy ő 19 banknak az elnöke ; egyébként ő is 24 állást tölt be. Növeli a rekordot Székely Ferencz bankdirektor ur, aki 31 pénzintézet tagja, azonkivül bizottsági tag, tőzsdetanácsos, stb. De a legmagasabb rekordot éri el Weisz Fülöp ur, aki nettó 38 vállalat és pénzintézet élén áll. Tessék ezt multiplikálni a tantiémek szempontjából, (Derültség.) aztán kiszámítani, hány embertől vonják el ezek a kenyeret és hány család könnyére és fohászára van szükség, mig ők ezt a tantiémet megkeresik. A t. pénzügyminister úrhoz pedig egy tiszteletteljes kérésem van. Ö tudja, hogy ezek a bankok milyen kedvezményes adózási viszonyok közt vannak Magyarországon. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezenfelül azonban kapnak most hadiadómentességet. És én ezt, amit most mondok, különösen a magyar sajtóhoz intézett kérelmemmel vezetem be, mert nagyon szeretném, ha Magyarország összes részvényesei meghallgatnának. Tudniillik nemcsak adóeltitkolások vannak rakásszámra, hanem ezek a bankdirektorok, akik ilyen rettentő busás tantiémekben részesülnek, még a harmadosztályú kereseti adót sem maguk fizetik, hanem a részvényesekkel fizettetik aképen, hogy a mérlegekben csak pausaliter mutatják ki ezeket a tételeket. Senki még eddig nem tette kérdés tárgyává, hogy miért van ennyi adója egy pénzintézetnek. Miután most megfelelő közgyűlések vannak, a pénzügyminister urnak nem ok nélkül ajánlom ezt a szíves figyelmébe ; a jövedelmi adó kivetésénél méltóztassék megnézni, hányan érvényesitik a levonandók között azt az adót, amelyet nem ők fizetnek ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez mélyen elszomorító adat társadalmunkra. Visszatérve a Hitelbankra, engem nem érdekel, hogy ők milyen üzleteket csinálnak. En múltkor egy közbeszólás alakjában czéloztam rá, hogy miért vagyok rendkívül megütődve, azon, hogy a Hitelbank ezt a disznókereskedést ilyen nagy mértékben folytatja és hogy mi a tulajdonképeni lényeg. A napokban megjelent a Hitelbank egy nyilatkozata, amelyben elmondja, hogy memryi zsírt, hány vaggon szalonnát adott el fcomisszióban. Ez mind helyes. Ha akadékoskodni akarnék, azt mondanám, hogy nem mondták meg, hogy mennyi húst és mennyi élősertést adtak el. Én azonban ezt nem kérdezem. Ami engem érdekel, — és én itt a t. ministerelnök urnak a szives közbenjárására nagyon számítanék kérdés, hogy miután ez a dolog itt felmerült, az ország szine előtt hozzák megnyugtató módon tisztába : közreműködött-e a Hitelbank áruuzsorával a drágaság előmozdításában, igen vagy nem ? (Helyeslés balról.) És erre nekem van egy kérelmem. A kukoricza makszimálva van ; Hajdúszoboszlón magyar emberek hizlalni akartak valamivel többet, mint eddig. A t. minister ur tudja : ezt a kukoriczát rekvirálták, konfiskálták. Nálam van egy hivatalos irat, ennek alapján mondom, az indokok között szerepelt : azért is történt a rekvirálás, mert ezek az emberek a 28 K-s makszimált tengerit a hizlalás révén 100 K-val értékesíteni tudnák. Nem mondom én azt. hogy a Hitelbank 100 K-val értékesitette a kukoriczát, de ugyebár, lehetséges, hogy igy értékesitette ? És ami engem itt az ország szine előtt érdeke], az az a tény, — kérdezve kérem — nyugtassák meg az országot : lehetséges-e, hogy addig, mig jóravaló magyar gazdáktól elveszik a kulíoriczát, hogy akkor a Hitelbank, (Ügy van I balról.) mit tudom én, 10.000 darab disznóban spekulálhat a kereskedelmi konjunktúra kihasználásával és amíg más 28 koronát, addig ő 100 koronát vág ki a kukoriczából. És azt is hallottam, — méltóztassék alapos vizsgálattal megczáfolni — hogy ezek az urak a mostani mérlegben nem fogják kimutatni a valóságos nyereséget. Már most, hogy a Pénzintézeti Központ az ő felügyeleti jogával mit fog csinálni, azt én nem tudom ; addig, amig én hivatalosan hitelt érdemlő adatot nem kapok arra, hogy a gyanúnak még csak az árnyéka sem fér ahhoz, hogy a Hitelbank ezen a téren meg nem engedett nyereséggel áruuzsorát űzött és árdrágítást követett el, addig én megmaradok azon az állásponton, hogy az ellenzéknek nemcsak joga, hanem köteles-