Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-627
250 627. országos ülés Wlíi február 10-án, szerdán. sége ezt számon kérni ós megnyugtatást követelni. ( Ügy van ! halról.) Ami pedig az én közbeszólásomat illeti, nem akartam frivol tréfálkozást űzni. Én tudom azt a Rothschild-ház megalapítójának, Anselmnek az élettörténetéből, hogy az az ur annyira hitbuzgó volt, hogy a kilincseket nem fogta meg, ha előtte más hozzányúlt és rendesen egy szolgát küldött maga előtt, aki letörölte a kilincseket; bankjegyet nem vett a kezébe, csak olyant, amely most jött ki a bankprésből. (Derültség.) Ha azután én látom azt, hogy ennek a Rothschild Anselmnek a mai utódai épen disznókereskedéssel foglalkoznak, (Derültség.) meg kell állanom annál a gondolatnál, hogy ezt, ugyebár, valami nagy haszonnak a reményében kellett tenniök, különben egy Rothschild-ivadék nem vállalkozhatna erre. (Tetszés balról.) Még a hadikölcsönről óhajtok lehető rövidséggel szólni; tetszik látni, milyen rapszodicze kezelem a kérdéseket, de annyi van, hogy azt se tudja az ember, mit hagyjon el; Ígérem, hogy nem élek vissza a ház türelmével és ok nélkül nem fogok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Tehát a hadikölcsön ! Ez egy rettentően érdekes dolog. Sokat vitatkoznak a védvámról és a szoczialisták azt mondják, hogy a vám nem egyéb, mint a nemzet elzárása attól, hogy a saját határain belül az árut ugy árulja, ahogy az ő érdekeinek megfelel és hogy a vámvédelemmel a nemzet a világkonjunkturába kerül bele és nem a saját helyi árait fizeti, hanem világ-árakat fizet a saját gabonájáért. De nem akarok vitatkozni, hogy mit ér az, hogy a gabonát felmentették a vám alól. Méltóztatnak tudni, kiviteli tilalmak jöttek és nem használt semmit az, hogy a gabona vámját feloldották. De van egy vám, melyet nem lehet olyan könnyen megszüntetni és ez a pénzügyi és kereskedelmi köröktől függ : ez a valuta. A rossz valuta : behozatali védvám és kiviteli prémium ; efelett nincs vita a nemzetgazdaságban ;(Ugy van ! balról.) a t. pénzügyminister ur, akit ezen a téren külön szakértőnek tisztelek, bizonyosan approbálja ezt. De ha igy van, szabad-e egy országnak, melyben ilyen nagy drágaság van, oly intézkedéseket tenni, melyek megrontják a valutánkat s melylyel — mondjuk igy — drága hitelezőket szereznek az országnak, nem akarom általában ezt a szót használni, hogy uzsorásokat szereznek. Ez a hadikölcsön rettentően érdekes dolog, t. ház. Kérdeztem, hogy tulajdonképen hogy is ment ez és kisült és az előttem fekvő szerződéssel aktaszerüen igazolhatom, hogy ez egy 26°/o-ot jövedelmező pénz. Hiába mosolyog a t. pénzügyminister ur, mert ezt egy elsőrendű szakemberrel tegnap revideáltattam. A dolog egyszerű: 100.000 K-át jegyez X, miután ebből 85% vagyis 85.000 K. lombardiroztatik az illető bank által és miután az árfolyam 96'40, ebből a 100.000 K-ból a jegyző félnek nem kell lefizetnie csak 11.600 K-át és akkor ő 100.000 K jegyzett hadikölcsönnek a birtokosa. Most nem is akarom azokat az abnormis eseteket venni, hogy pl. a főváros vagy Debreczen városa milliókat jegyeznek egy árva krajczár befizetése nélkül, csak maradok ennél a példánál, hogy a jegyzett 100.000 K-hoz 11.600 K-ja van. Ámde neki garantirozva van az első évre az illető takarékpénztártól, melynél ezt a szerződést láttam, hogy neki csak 4 1 /2°/o-kal számolják el ezt a kölcsönt és amellett biztosítva van neki, hogy erre a lombardra tetszése szerint annyit fizethet be a 11.600 K-án fölül, amennyit akar, szóval tőkegyűjtést is csinálhat. A 11.600 K után kap, miután ő a banknak fizet 3825 K-át, az állam pedig 6000 K-át fizet, az első esztendőben 2175 K kamatot; ennyi marad neki kamat fejében a 11.600 K után. Ámde miután ez zárolt kötvény, melyet hat év múlva, vagyis 1921-ben, visszafizet az állam pariban, vagyis visszafizeti az egész 100.000 koronát, ő azonkivül, amit itt kamatot nyer, pro ráta temporis, hat esztendőre felosztva, 3400 koronát nyer tőkében s igy ezt hat esztendőre felosztva, 400 koronát költségekre engedve, marad neki, t. minister ur, 500 koronája évenkint, ami, levonásával a megfelelő évi kamatdifferencziának, 2675 korona kamat. 11.600 korona után! Tehát igy áll a dolog, t. ház. Ebből látszik, t. ház, hogy Magyarországon történik oly állami hitelértékesités, amely, ha valaki hozzáfog ehhez a számításhoz, nem mondom: egyenesen lehetetlenné teszi, ele diminuálja annak lehetőségét, hogy Magyarországon ma valaki 3—4°/o kamatozás mellett fektesse be pénzét, pláne valamely riskáns vállalatba, mikor neki itt az állami hitel szempontjából teljesen biztos 26°/o-os pénze van. De már most miként hat ez vissza a valutára ? Az a nagy pénzintézet, amely pénzbőség idején ezt a hadikölcsönt/negtartja tárezájában, nem árt a valutának. Ámde azon pénzintézet vagy intézetek, amelyek pénzszükség esetén lombardirozzák, vagy lombardirozták tovább e papírokat az Osztrák-Magyar banknál — amint Hantos t. képviselő ur már fejtegette — azt érik el, hogy a bank-akta szerint ez bankjegyfedezet lévén, most már az a külföld tudja, hogy ilyen az a fedezet, amely a mi bankjegyünk háta megett áll; s akkor ne csodálkozzunk, ha valutánk lépésről-lépésre csökken s eléri azt a határt, amelyet, fájdalom, már el is ért. Még csak két rövid adattal akarok szolgálni a Haditermény Részvénytársaságról, — melyről azt mondják, hogy vitán kivül álló korrekt üzleteket csinál — a földmivelósügyi és a kereskedelemügyi minister uraknak. Az egyik adat a következő : Közvetlen tapasztalásból tudom, de Írásból is, hogy Nyitra-Ivánkán feladtak rekvirált árpát 200 métermázsát, tehát két vaggont 32 korona rekvirálási árban. Elküldték Nagyváradra, mint vetőmagot 42 korona árban. Már most, hogy Nagyváradon kifizették-e a 42 koronát, erre adatom nincs; de hogy reklamáczió folytán az illetőt kötelezték, hogy
