Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 251 mégis más konkluzumra kell jutnom, mert tudtommal ezidőszerint általános védkötelezettség és 55 esztendős korig terjedő mozgósitás van. Hát ha nem katonák fogják végezni ezeket a be vásárlásokat, akkor ki fogja azokat végezni ? Ugyebár, azok, akik itthon maradtak ? Vagyis érvényesülne az a tétel, hogy, mert valaki fűszer árus és ahhoz nem kell katonai bátorság és kard, ' tehát az maradjon czivilben, azaz szaporítsák a felmentettek légióját és innen intézzék ezeket a bevásárlásokat. De, bocsánatot kérek, azért, hogy az intendaturánál bajok voltak és, mondjuk, vannak, nem az következik, hogy az egész hadsereget és az egész mozgósitott polgárságot kizárjuk ezekből az üzletekből, hanem gondoskodjunk a bün megtorlásáról, és tegyük lehetővé, hogy az a polgár, ha katonaruhába bujt is, becsületesen teljesíthesse tovább is a kötelességét ugy, amint azt eddig a polgári életben tette. Ezek után a bevezetésül felhozott adatok után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a kérdés tulaj donképeni lényegére és adatokkal való megvilágítására. Ezt megelőzőleg azonban ha megengedi a ház és ha az elnök urnak nincs ellene kifogása, egy pár percznyi szünetet kérnék. Elnök : Szivesen teszek eleget a t. képviselő ur kivánságának, de figyelmeztetnem kell a rendelkezésére álló idő rövidségére, mert két órakor az interpellácziók meghallgatására térünk át. Polónyi Géza : Mindenesetre kérnék szünetet, mert azt hiszem, hogy ha egy pár pertzczel túllépem a határt, az nem lesz baj. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szikiét után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék folytatni. Polónyi Géza: T. képviselőház ! Beszédem további részének megalapozása ozéljából méltóztassék megengedni, hogy statisztikai adatokat terjeszszek a képviselőház elé, amely statisztikai adatok, fájdalom, nálunk nem örvendenek nagy népszerűségnek, de bizonyítani statisztikai adatok nélkül még sem lehet. A föld, a sarkvidékek nélkül, 132 millió négyszögkilométer. Ebből Ausztria és Magyarország és a nagy német birodalom együtt 1,200.000 négyszögkilométer, tehát nem egészen egy perczent. A népesség 1700 millió, ebből Magyarország 20 millió, a német birodalom 64.900.000. összesen Ausztriával 114.900.000. 1800-ban, — ez rendkívül érdekes adat és konkluzumokat fűzök hozzá — a német birodalom talán valamivel kisebb területen, ElszászLotharingiát kivéve, 21 milliónyi lakosságot számlált. Ugyanabban az időben, 1800-ban, AusztriaMagyarország 23,100.000 lakossal birt, tehát Ausztria és Magyarország lakossága 1800-ban 2,100.000-rel meghaladta a német birodalom lakosságát. 1900-ban a német birodalom lakossága 64,900.000, Ausztria-Magyarországé 49.500.000, tehát 15 millióval kevesebb, mint a német birodalomé ; e 100 év alatt tehát 17 millió differenczia állott elő Ausztria-Magyarország hátrányára a népesség számarányában. Hogy a népesedés e visszamenésének mik az okai, arról sokat lehetne beszélni, én azonban a mi témánkkal kapcsolatban csak egy tényezőről, a táplálkozás kérdéséről akarok megemlékezni, amely egyrészt népünknek és nemzetünknek a propagáczió" terén való hátramaradását, másrészt népünknek degenerálását és a kivándorlás előmozditását vonta maga után, mert azt nem szükséges mondani, hogy a táplálkozás kérdése e kérdésekkel mind szoros összefüggésben van és akkor azt látjuk, hogy a fogyasztás fejenként a következőkép alakul : A német birodalomban fejenként és évenként a fogyasztás búzában 88 kg., rozsban 145 kg., összesen tehát 233 kilogramm. Ausztria-Magyarországon búzában 120 kg., rozsban 84 kg., összesen tehát 204 kilogramm. Méltóztatik látni, hogy az összeredményben a két főkenyérmagban, búzában és rozsban, Magyarország és Ausztria fejenként 29 kg.-mai hátrányban van. Ebből az érdekes statisztikai adatból azt is méltóztatik látni, hogy amig Magyarország és Ausztria és itt főleg Magyarország, buzafogyasztó ország, addig a német birodalom rozsfogyasztó, amit azért is szükséges e vitánál tudni, mert ezzel az adattal kapcsolatban tudnunk kell, hogy amig a német birodalom pl. búzában és egyéb terményekben importállam, a rozsban a német birodalom saját szükségletét fedezni tudja. Ennek folytán a német birodalom rozsban reánk utalva nincs. Itt van a hus. 1910-ben a német birodalomban 52'6 kg. húsfogyasztás esik fejenkint, Magyarországra és Ausztriára, itt különösen Magyarország hátrányára, 29'9 kg. jut fejenként. Méltóztatik ezt hallani ? Czukorban a német birodalomban 21"6 kg. jut egy főre, Magyarországon 13 kg. Méltóztatik látni, hogy mily óriási mértékben rosszabb Ausztria-Magyarországon a táplálkozás. Sajnálatomra nem tudom külön részletezni az adatokat Magyarországra, mert ezek az adatok Naumann MittelEuropa czimü munkájából vannak véve, amelyben a közös vámterület alapján szerepelnek az adatok és ennek folytán nem volt időm, hogy Magyarországra külön kidolgozzam őket. Ennél a pontnál azonban nekem meg kell állanom. (Halljuk!) Aki a hadseregeknek és ezeknek nagy jövendője iránt komolyan gondolkozik, tisztában kell lennie, hogy nemcsak a háborút, de a jövendőnek nagy társadalmi mérkőzéseit is csak az a nemzet és nép tudja megnyerni, amely saját nemzedékét ugy tudja tájüálni, hogy mindenféle viszontagsággal meg tud küzdeni, és saját faját projmgálni tudja. Hogy ez az igazság mennyire általános, sőt történelmi, erre nézve utalok Nagy Frigyesre, aki arra a kérdésre, hogy miképen kell nagy hadsereget létesíteni, azt felelte : »Der eine grosse Armee bauen will, der muss bei dem Bauch anfangen«, 32*