Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

248 627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. Polónyi Géza : Malommonopóliumot még sehol sem hallottam a világon. Hisz még sem a malmot, hanem a lisztet kell hogy megegyük ! (Derültség balfelöl.) Ne haragudjék, t. képviselőtársam, de ezt a rektifikácziót nem fogadhatom el, mert ez nem helyes kifejezés. Tehát azt mondta, hogy malommonopóliumot szeretne. Erre Szterényi t. képviselőtársam, akinek szakvéleményére én ilyen kérdésére nagyon is nagy súlyt fektetek, azt mondta, hogy »csak az kéne még« ! Szterényi József: Most is azt mondom! Polónyi Géza: Most azonban nem tudom, hogy Szterényi t. képviselőtársam csak a lisztre értette, vagy a gabonára is 1 Szterényi József: Arra is! Polónyi Géza: Most még egy dolog van. Sándor Pál t. képviselő ur az ő beszédében azt mondja : elvárja, hogy legyen monopólium, még pedig a kenyérmagvak monopóliuma. íme, t. ház, egy párton ülő két képviselő közt mily óriási nagy különbség van. Cserny képviselőtársunk a malmokat akarja monopolizálni a kenyérmagvak nélkül, Sándor Pál a kenyérmagvakat, de nem a lisztet. Azt veszem ki azonban a Sándor-féle beszédből, hogy a kormány, ámbár emiatt ostromolták, nem állott kötélnek és nem fogadta el a monopóliumrendszert. (Helyeslés balfelől.) Ha ez igy van, gratulálok a t. földmivelésügyi minister urnak s kijelentem, hogy én Cserny képviselőtársammal és Sándor Pállal szemben nagy katonája leszek, e kérdésben vele tartok s őt megvédelmezem a támadások ellen. Mert monopóliumot, t. hát, gabonamonopóliumot, különösen liszt- és sütési monopólium nélkül csinálni annyit jelentene, mint kiszolgáltatni a gazdaközönséget annak, hogy elveszik tőle a gabonát, de a kenyér még sem lesz olcsóbb. Bismarck már a német birodalmi gyűlésen megmondta, hogy a liszt és kenyér kérdése nem főleg s kizárólag a gabonaáraktól függ, hanem az őrlési és sütési iparnak minden emelkedésétől s attól, milyen gépekkel dolgozik, milyen a berendezése etc., etc. Már most, ha a gabonát monopolizáljuk, de nem rendelünk el — mondjuk — őrlési vagy lisztmonopóliumot, vagy — hogy Cserny képviselő urnak szolgálatára legyek — malommonopóliumot és sütési monopóliumot , akkor ez az egész dolog értelmetlen és semmis. Ha azonban mind a hármat el akarjuk rendelni, akkor ez nem egyéb, mint egy kiszakított kommunizmus egyes osztályok terhére, amely csinál a földbirtokosból egyszerűen bérlőt, megfosztván őt tulajdonjogától, amely pedig, a tulajdon szentsége, különösen a föld kérdésében, ezredéves múltnak dicsőségére hivatkozhatik Magyarországon. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mert, hogy Magyarország áll és él s remélem, sokáig fog még élni, elsősorban a földtulajdon szentsége elvének köszönhető. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De nekünk magyaroknak a monopólium kérdésében, különösen mint ellenzéknek, más okunk is van, amiért tartózkodnunk kellene ilyen dolgoktól. Nevezetesen min alapszik a szoeziáhs elmélet a monopólium szempontjából ? Azt mondják : a monopólium egy állami részvénytársaság ; a monopóliummá tett üzemek hasznából saját adófilléreinek arányában minden egyes polgár részesül. Ez a kommunisztikus elv. Ennek az elméletnek ugyebár az a fundamentuma, hogy a monopóliumban maga az állani kezelje az illető objektumot, ne pedig részvénytársaság; vagyis a monopóliumnak törvénye ez: meg kell csinálni, — már a szocziálisták szerint — hogy elvehessek az illető tárgyat a részvénytársaságtól. Nálunk azonban megforditva van' a szoeziáhs igazság, t. ház ; nálunk az állam megszerzi a monopóliumot, hogy odaadhassa a részvénytársaságnak ! (Elénk derültség balfelől.) Ezt az elméletet még a szocziálisták sem fogadják el. S ennek folytán, minden egyéb tudományos argumentumtól eltekintve, nekünk ellenzéknek elég jó leczke az, hogy erre a monopóliumra valahogy ne- gondoljunk s meg ne engedjük, hogy ez valaha Magyarország törvényhozásában komolyan tárgyaltassék. Azonban a makszimáíást annak jelenlegi alakjában — engedjék meg a t. képviselő urak, én nem akarok bántani senkit — tessék csak egy kissé közelebbről megnézni. (Halljuk! Halljuk!) Mit jelent ez a makszimálás ugy, ahogy ez van ? Bejelentési kötelezettség, azután később rekvirálási jog zárattál stb. a termelőosztály ellen. Tehát, t. ház, ugyebár, csak kizárólag a gabonaés állattermelő osztály ellen érvényesített egy állami rendszabály. Már most én a végszükségre való tekintetből s azért, mert ily időkben a legmagasabb czél az, hogy a hadsereg kellőleg élelmezve legyen, hajlandó vagyok még ilyen rendszabályhoz is hozzájárulni. Azonban nekem arra, hogy e rendszabályt elfogadjam, két feltételem van. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt e két feltételt ekszponálnám, engedjék meg, hogy in theoria annyit jegyzek meg, hogy olyan vegyes házasságban élő államnál, mint mi vagyunk, akik Ausztriával közös vámterületen élünk, ahol még azonkivül a községek számára külön makszimálási engedély van, ez a makszimálási rendszabály nagyon veszélyes fegyver. Mert, t. ház, a makszimálás maga bizonyos körülmények között többet jelent, mint védvámot; jelent prohibitiv vámot bizonyos osztályok javára. Világosabban akarok beszélni : ha egyszer egy árut makszimálunk, akkor Ausztriának, hogy ehhez az áruhoz hozzájusson, kétféle módja van. Egyik az, hogy ő is makszimálja, de drágábban mint mi. Ez utóvégre megegyezés tárgya lehet, ezt a kormányok egymást közt elintézik. A másik módja, hogy egyáltalán nem makszimálja, amely esetben Magyarországból Ausztriába, ahol közös vámterület van, tehát vámhatárok nincsenek, csempészét nélkül is oly gyönyörűen megnyílik a szállítás, hogy egy szép napon Magyarország azon veszi