Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án

; szerdán, 249 magát észre, hogy az az áru, amelyet makszimál, Bécsbe került, (Ugy van ! balfelől.) Hiszen, t. ház, csak maguk közt a városok közt is teljesen elég, hogy az egyik város makszimál valamit, mondjuk tejet, a másik pedig nem, arra, hogy abból a városból azután elmarad a tej és a másikba viszik. Ugyebár, ez igy van, t. ház ? (Helyeslés balfelől.) De a makszimálásnak van egy igen nagy gazdasági jelentősége. Méltóztassék, t. ház, meghallgatni pár szóval, (Halljuk ! Halljuk!) nem ok nélkül szoktam a házban felszólalni s ily kérdésekkel foglalkozni. A makszimálásnak ugyebár az a czélja, hogy aki termeli a makszimált árut, kapja meg munkájának értékét, annak árát 'í Ar alatt azonban hogy mi értendő a nemzetgazdaságban, ugyebár : ez is vitás % Egyik szerint az ár a haszonérték és a csereérték közti viszony. Ezt az angol fabianusok nevetség tárgyává tették és kimutatták, hogy nincs csereérték haszonérték nélkül. Ennek folytán az ár nem egyéb, mint az áranak pénzben kifejezett csereértéke. Ha most ezt az árat adják meg a makszimált árunak, akkor mit jelent ez Magyarországon ? Ha egy gazdának makszimálják, mondjuk a lovát és ökrét és ezt elviszik, az az ökör vagy ló annak a gazdának nem azt az értéket képviseli, amit érte kap, hanem az egész egzisztencziáját. Egy kisgazda nem tud egzisztálni az ő lova, vagy ökre nélkül, ámelylyel felszántotta a földjét, mert a feleségét nem foghatja be az ekébe. Ez a makszimálásnak az egyik oldala ; nem akarom ezt messzebbmenő j^éldákkal illusztrálni, azt hiszem, elég világos, amit mondtam. Most nézzük, mit jelent a fogyasztók szempontjából a makszimálás. Rájövünk arra, hogy a makszimálás jelenlegi alakjában — mindig hangsúlyozom ezt — nem más, mint egy védvám addig a határig, amely akkor éretik el, ha olyan fogyasztóra találunk, aki azon a korláton belül azt az árut még meg tudja venni. Mihelyt az a makszimálás olyan árakat ér el, hogy X. Y. azt az árut már nem tudja megszerezni, akkor ez már csak annak a másiknak a javára szól, aki gazdagabb lévén, meg tudja venni az árut. Hogy világosabban beszéljek : egy 78 fillérből élő asszony és egy segélyre utalt család részére az öt koronás szalonnaár már annyit jelent, hogy az elérhetetlen dolog. Miután az ármakszimum egyben minimummá válik, ez a makszimálás oda vezet, hogy az a szegény asszony magának szalonnát venni már nem tud. Ellenben az az ember, akinek, mondjuk, 50 vagy 100.000 korona az évi jövedelme, az a miniomos, akinek a jövedelme nagyobb lévén, mint a szükséglete, egész gondja mindössze az, hogyan tudna ujabb szükségleteket felfedezni, az nem bánja, ha 10 korona is a szalonna. Mikor volna tehát gyakorlati értéke a makszimálásnak ? Akkor, ha az a makszimálás ugy történnék, hogy a termelő megkapja mindazt, amit ő rá nézve annak az árunak az értéke képvisel, az állam pedig a szétosztásnál gondoskodnék KÉPVH. NAPLÓ. 1910-1915. XXIX. KÖTET. ugy, hogy a makszimált árut az országban mindenki, akinek a megélhetéshez joga van, megélhetésének bizonyos határai között — amikkel a táplálkozási kérdésnél fogok foglalkozni — megkaphassa. De amig ez nem történik meg, addig a makszimálás csak annyit jelent, hogy csak a gazdagok szerezhetik meg azt a tárgyat. Ha most a szegény munkásnépen kivül gondolunk a fiksz fizetésből élő tisztviselőkre, akkor látni fogjuk, hogy ez mit jelent. Ahhoz, hogy makszimáltassék a gabonának és egyéb vele összefüggő czikknek, lisztnek stb.-nek az ára, szükség az, hogy az a makszimált és rekvirált áru — mert a rekvizicziót, amint mindjárt kifejtem, feltétlenül szükségesnek tartom ott, ahol makszimálás van — a legszegényebb néposztály minden tagja között ugy osztassék széjjel, hogy aki az Isten szabad ege alatt itten magyar földön él és akinek a megélhetéshez joga van, az mind megkapja belőle azt, ami az ő megélhetéséhez szükséges. (Helyeslés a baloldalon.) A másik feltétel pedig az, hogyha már makszimáljuk a gazda termékeit, akkor gondoskodjunk arról, hogy ne legyen kiuzsorázva azon szükségletek tekintetében, amelyekre neki szüksége van, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mert különben nem termelhet. Szinte banális lenne már, ha én itt a czipőről és egyéb dolgokról akarnék szólni. De ha ma makszimálják a gazda gabonáját, — nem is szólok arról, bogy annak ininden rizikója őt terheli, t. i. az apadás, az eléghetés veszélye, a lapátolás, forgatás stb. — alig hogy makszimálták a gabonáját, kisül, hogy drágább lett a vas, 150%-kai emelkedett a gyógyszerek költsége, 300%-kai emelkedett a gépolaj ára. (Felkiáltások a baloldalon : Ezerrel!) Mondjuk, ezerrel. A gazdának elvitték makszimált áron, mondjuk, akár az igáját, akár a gabonáját, most azután meg kell szereznie azokat a tárgyakat és kisül, hogy nem tudja megszerezni. Mi ennek a következménye í Az, hogyha nem tudja megvasalni az ekét, ha nem tudja befűteni a gépet, mert a szén. drága, ha nem tudja a kapát, kaszát kiállitani, akkor, ugyebár, nem tud termelni ? Akkor ne csodálkozzunk azon, ha nem lesz búza, nem lesz gabona és vetetlen marad a föld. Makszimálni a gazda termekeit anélkül, hogy a gazda minden egyes szükségleti tálgya makszimálva legyen oly mértékben, hogy azokat magának megszerezhesse, a legnagyobb injuria a világon és a legnagyobb hiba, önmagunk ellen elkövetett bűn, mert minden ilyen lépésünkkel csak a termelést teszszük nehezebbé. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezek az áruk azután konjunktúrának vannak kitéve, nem egy évig tartják árukat, hanem hetenkint, majdnem naponkint változtatják, tehát nem lehet egyszerre egy esztendőre makszimálni az árat. A gazda csak egyszer termel egy évben; a gabonáját elviszik, mig azok a tárgyak, amikre neki hetenkint vagy hónaponkint visszatérő részletedben szüksége van, hetenkint, hónaponkint lényegesen drágulnak. Hogy a makszimált dolgok eltitkolását bünie32