Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 247 riunii rendeletek ekként nem érintenek, vagyis, melyek nem szenvednek hátrányt, nem is tudják, hogy háború van. Az a háziúr pl., aki mágnáspalotában lakik vagy kik bankpalotákban, vagy középületekben laknak és főképen a lukszusházak : teljesen érintetlenek maradnak. Felmerült az a gondolat, hogy tessék a pénzügyminister urnak és a kormánynak ezeket akképen rendezni, hogy bizonyos százalékát a lakbérhátraléknak sózzák a háztulajdonosokra és mondják azt, hogy leíratik 20—30—40%-a a hátralékoknak, a többit pedig rendezzék akképen, hogy az államnak ne kerüljön semmijébe, hanem azokat az épületeket, melyek nem szenvednek a moratóriumrendeletek miatt semmi hátrányt, megfelelő százalék erejéig akképen adóztassák meg, hogy ebből pótolni lehessen a többiek veszteségét és ezt se kellene készpénzzel megtériteni, hanem gondoskodni kellene róla, hogy adóba számictassék be. De lehetetlen ettől a kérdéstől elbúcsúznom, anélkül, hogy ne kérjem a t. házat, hogy foglalkozzunk ezzel a dologgal; én nem mondom, hogy ez a legszerencsésebb gondolat, de fo^ilkozzanak vele, mert tény az és kétségtelen, hogy a felszaporodott milliókra menő hátralékok koldussá tesznek ezer meg ezer családot. Azonkívül pedig az ingatlanoknak oly mértékű depreczionálása következik be, — mert az amortizaczionális ráta időközben nem fizettetvén egészen az árverésig mentek az ingatlanokra — hogy a tömeges árverésekkel oly vagyoncsere történik Magyarországon, amelyet nem szívesen látnék. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy hány bank fog háztulajdonosságot szerezni az ujabb korszakban ! Rátérek azonban a napirenden levő nagy gazdasági kérdésre, a drágaság kérdésére. Méltóztassanak megengedni, hogy egy kis irodalmat bocsáthassak előre. Amióta emberek laknak a földön és amióta — a legújabb kutatások szerint — az emberiség az északi sark alól a föld meghódításának útjára indult, ezek a kérdések mindig napirenden voltak, mindig foglalkoztak avval, hogy a föld, amely az élelmet adja, miképen kezelendő. A legrégibb időből vannak e tekintetben törvények és intézkedések, pl. a nemrégiben Susában felfedezett Hamurabbi-féle diorit-sziklába vágott 284 §-os törvény, amely nem egyéb, mint az élelmezést szabályozó nagy törvény. Erről a kérdésről egyébként dr. Bozóky Géza egy igen szép tanulmányt irt a Magyar Kultúrában. De még messzebbmenő múltja is van ennek a kérdésnek. A nagy germán hitregében az isteneké volt a föld és az istenek osztozkodtak a föld terményein. Maga a germán hűbérrendszer annak az elvnek az emanácziója, hogy a háború által szerzett föld az egész nemzeté együttvéve és ennek folytán annak felosztására az államot képviselő fejedelem, mint hűbérúr az egyedüli jogosult. Messze vezetne, ha ezeket a régi törvényeket mind idézném ; ehelyett rátérek arra, hogy a föld hasznával az ujabb időben miképen foglalkoznak a törvények. Látjuk, hogy a római jogban a Lex Júlia és Lex Anastasia, valamint a Tacitus Germániájában emiitett törvények foglalkoznak már e kérdésekkel. A legközelebbi időkben pedig pl. Angliában a Martial Law, amely még a Habeas Corpust is felfüggesztheti, kivételes intézkedéseket tartalmaz az élelmiczikkek lefoglalása tekintetében. Francziaországban 1878/79-ben alakult egy törvényhozás, amely ugyancsak e kérdéssel foglalkozik. Itt van Olaszországban a katonai büntetőtörvénykönyv, azután nálunk itt volt egy régi prakszis, a kitűnő jog elmélete (jus eminentiae), amelyet most felbontottak a kivételes intézkedésekről alkotott törvények. De eltekintve ettől, az irodalomnak és a társadalmi és közgazdasági életnek mennyi iskolája van, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik! Foglalkozik vele az egész szoczializmus literaturája és pl. a Marx—Engel-féle Kommunistisches Manifest is, amely a földbirtokot ugy jelöli meg, mint egyikét a munkaeszközöknek s ez alapon a föld kommunizmusát állapítja meg. Legszebb azonban az összes elméletek között a mohamedán vallásban talált az a kép, mikor az angyal egy galamb képében Mohamed füléből borsót csipked ki és ugy táplálja Mohamedet. Elmultak azonban már az idők, amikor az emberek ilyenekben hittek. És ennek folytán gondoskodnunk kell másról is, nehogy az ilyen mohamedféle galambokra szoruljunk. Már most miért emiitettem fel én ezeket az elméleteket ? Azért, hogy megértessem a t. házzal, hogy meglehetősen sok elméletet és iskolát ismerek ezen a téren, de azt, amit a magyar kormány ezekkel a rendeletekkel jirodukál, még soha és sehol nem hallottam. (Ugy van! balfelől.) Mert az a makszimálási rendszer, amely itt van, minden képzeletet felülhalad. Majd ki fogom fejteni, miért tartom ezt én egy szerencsétlen rendszernek, amely se nem állami szoczializmus, se nem kommunizmus, se nem szabad tulajdonrendszer, hanem egy közönséges konfiskáczió a maga legveszedelmesebb alakjában. Már most felmerül a monopólium kérdése, amelynek nagyon sok hive van, s amely felett ma érdemes volna itt tárgyalni. Ez pl. Svájczban részben gyakorlatilag meg is van valósítva és nemcsak a svájczi irodalom, hanem nagyon sok más iró is arra az álláspontra helyezkedik, hogy az élelmezés elsőrendű állami kötelezettség. Ennek folytán a gabonának és egyéb élehniczikkeknek nem szabad commerce-áruknak lenniök, hanem azokat monopoliszticze kell kezelni. Nem tudom, hogy a kormány e tekintetben milyen állásponton van. Eddig a magyar képviselőházban a következő inczidensek figyelmeztettek bennünket erre a kérdésre. Először Cserny t. képviselő ur egy közbeszólásban azt mondta, hogy lisztmonopóliumot kell csinálni. Cserny Károly: Malommonopóliumot mondtam ! Polónyi Géza: Hát a malmot akarja monopolizálni ? Cserny Károly : Csak Tektifikálom a kifejezést !