Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 235 mi meg tulajdonképen falun is, azt már igazán nem is tudja az ember, de hogy nagy lisztinség volt, ezt nagyon jól tudom, mert hisz tapasztaltam. Nagy panasz volt a lisztek minőségére is. Én äzt hiszem, hogy igen sok malomban a lisztekben benne volt még az a por is, amelyet a molnárlegény nem vert le a lábáról, mikor bement a malomba. De kulminált a fejetlenség abban, hogy utaztatták a gabonát az ország egyik széléről a másikra. így pl. tőlem az 1—5 kilométer körzetben fekvő gabonát elvitték Somogyba, a másik gabonát Budapestre, hogy Budapestről megint visszahozzák Székesfehérvárra. Nekem pedig a Drávafokról, a barcsi járásból küldtek többi között 85 mmázsa gabonát, amelyet kilencz községből kellett összeszednem. Vannak ezek között olyan tételek is, hogy pl. két községben 100 kg-ot, — kilogrammot, nem métermázsát — két másik községben 110 kg-ot kellett volna összeszednem. A Leszámítoló Bank — mert ez annak rayonjába esett — megkérdezte tőlem: »vajjon az áru átvételénél jelen kivánok-c lenni, mert ha nem, mi a szállítandó áru minőségéért semminemű felelősséget nem vállalunk.« Ha én most elmentem volna pSomogy megyébe a barcsi járásba kilencz községből összeszedni ezt a 85 mm. búzát és gabonát és amint jogom lett volna, hogy felszámitottam volna a költségeimet és hozzászámítottam volna a liszt árához, mibe került volna egy métermázsa liszt nekem ? Természetesen nem mentem el. Azt hiszem, nincsen sakkozó világbajnok, aki különben tudna rosirozni, mint ahogy akkor itt Magyarországon rosirozták a gabonát. Most mondok valamit, de nem tudom, hogy igaz-e, a felelősséget elhárítom magamról. Mikor tudakozódtam, hogy mi ennek az oka, hiszen ez abszurdum, azt mondották: ez azért van, mert ha az egyes áruosztályok nem igazolják vasúti vagy hajózási fuvarlevéllel, hogy a búzát elvitték innen oda, r

akkor nem kapják meg a 80 fillér províziót. Én nem egészen vagyok hajlandó ezt elhinni, mert daczára annak, hogy ezt ilyen kevéssé ügyesen csinálta a rekviráló közj>ont, mégis azt hiszem, hogy ezen nem igen nyertek, ez nem volt valami olyan üzlet, amely után olyan nagyon sájütoztak volna. Az az egy igaz, hogy talán kárpótolták magukat azon a réven, hogy a bankérdekeltség malmai — legalább igy állítják — folyton dolgoztak. Magam is láttam Budapesten éjszaka vagy legalább is este kivilágítva a malmokat, mig ellenben a hozzájuk nem tartozó malmok álltak keményen, mert azok nem kaptak megőrölni valót. Németországban ez megint máskép volt, amint ezt a német jelentésnek egy pontja is mutatja: »Hierbei ergab sich wieder aus dem Princip der Wirtschaftlichlieit im Interessé der Niedrighaltung des Mehlpreises, dass Mühlen angeschlossen wurden, die, vom Standpunkt der Frachtersparniss gesehen, günstig liegen. Von den angeschlossenen 286 Mühlen sind 46 Grossbetriebe mit einer vertraglichen Leistungsfähigkeit von über 50 t. tiiglich, 103 Mittelbetriebe mit einer vertraglichen Leistungsfähigkeit von 10 bis 50 t täglich, 137 Kleinbetriebe, — tehát majdnem a fele az összes malmoknak — mit einer vertraglichen Leistungsfähigkeit bis zu 10 t täglich.« Ok tehát azoknál a malmoknál őröltettek, ahol megtakaríthatták ezáltal a fuvardíjtételeket és ezáltal is olcsóbban adhatták a lisztet. Nem az volt a főczél, hogy a nagymalmoknak legyen dolguk, hanem, hogy minél olcsóbb legyen a liszt és hogy a kisipart, a kismalmot is foglalkoztassák. Bizony nálunk ez nem igy történt. Ha pedig az ember panaszkodott az Országos Gazdasági Bizottságnál, onnan elküldték a rekviráló központhoz, ez pedig azt mondta, én nem tehetek róla, tessék az alispán úrhoz elmenni. Elmentünk az alispánhoz, az alispán pedig vakarta a fejét, ő nem tud semmit és azt mondta, nem tudja megérteni, hogy nem kapja meg azt a gabonamennyiséget, amelyet a kormánytól kért a közélelmezésre. Rekvirálták később a tengerit is, elvitték a gazdáktól, tekintet nélkül, hogy volt-c hízó állatjuk vagy sem. Ez a közólelmezcsben azt jelenti, hogy kénytelen volt eladni állatjait félkész állapotban, vagyis az az állat, amely aránylag már csekély tengerivel kihizlalva elegendő lett volna 100 ember táplálására, most 40-et sem elégített ki. De miért nem vitték el a sörgyáraktól és a szeszgyáraktól az árpát? Hiszen sör és szesz nélkül megélhetünk, szesz nélkül annyiban, amennyiben élesztőre nincs szükség, de ezt, ugy látszik, csak kevés gyár termeli. Azt lehetne ellenvetni, hogy ez a mennyiség nagyon kevés. De bármilyen kevés volt is ez a mennyiség, tavaly nagy szükség volt reá, mert igazán nagy inség volt és ha csak egy-két milliót tett volna is ez ki, még akkor is érdemes lett volna ezt ezektől a gyáraktól elvenni, mert ezáltal megtakaríthattunk volna ugyanannyi tengerit az állatok számára. Az idén, ugy tudom, a t. kormány lefoglalta a sör- és szeszgyáraknál a még el nem használt árpát. Nagyon helyesen tette, de meg kellett volna tennie tavaly is. A legújabb rekvirálási rendelet a múlt hó 25-én kelt 371. számú rendelet. Itt rekvirálja a kormány a malmoknál lévő gabonát. Helyes. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy pl. Tatán ugy értették ezt a rekviráló rendeletet, hogy ott mindenkinek a gabonáját, amely a malomban volt megőrlés végett, elvették. Nem hiszem, hogy ezt értette a kormány rendelete, hanem csak a malmok tulajdonát képező gabonára értette. Nem hiszem, hogy a rendelet arra a gabonára is értette volna ezt az intézkedést, amely ott van vámőrlés végett, legalább nem igy áll a rendeletben. ao*