Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626, országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 233 ki, melyben azt mondja, hogy azokban a községekben, ahol a közvágóhídon 250-nél több szarvasmarhát vágtak le 1913-ban, ha a helyi fogyasztás szükségessé teszi, a gazdasági felügyelő és a hatósági állatorvos meghallgatása ixtán az üszőborjak, három évesnél fiatalabb üszők és hasastehenek is levághatok. Ez már nem is kibuvóajtó, hanem valósággal tágas kapu, amelyen át vígan lehet beözönleni a borjuknak a vágóhídra. Ma, ugy tudom, alispáni engedély kell, de azt hallom, — nem tudom, csak hallom, de mindenesetre ajánlom a t. kormány figyelmébe — hogy egyes marhakereskedőknek is biankó vannak borjulevágási engedélyei. Jó lesz erre vigyázni és az alispán urakat figyelmeztetni. 1914 november 8-án, a háború kitörése után három és fél hónapra jelent meg az első rendelet, mely a liszt kímélését czélozta és kimondotta 8317. szám alatt, hogy a búzát 85%-ra, a rozsot 82%-ra szabad csak kiőrölni és keverni kell 33, illetve 30°/o árpa-, tengeri- vagy burgonyaliszttel, engedélyez 15% nulláslisztkiőrlést és 15% takarmánylisztet. Ez jó intézkedés, csak kissé későn jött, hiszen a cséplésnek akkor már régen vége volt, már augusztusban láttuk, hogy milyen termésünk van, a rendeletet tehát korábban kellett volna kiadni és igy megakadályoztuk volna, hogy gabonánkat kivigyék a határokon kivül, megengedett és főleg meg nem engedett módon. Azonban ezt a rendeletet is hamar meggondolta a kormány és kiadta a második kiőrlési és keverési rendeletet, amely 80% búzát, 82% rozsot, 72% árpát enged kiőrölni, 15% nullást engedélyez, sőt már 15% főzölisztet is, amit az első rendeletben nem engedett meg, jóllehet főzőliszt nélkül mégsem lehet megélni, kimondotta továbbá, hogy 33% árpa- vagy tengerilisztet kell keverni. A harmadik lisztőrlési rendeletet január 27-én adja ki a kormány, amikor is a keverési arányt 50%-ra emeli. Márczius 30-án elrendeli, hogy a búzát 87%-ra, a rozsot 88%-ra, sőt a simaőrlésü búzát 90%-ra kell kiőrölni; a főzőliszthez 50%-ot kell keverni, a kenyérliszthez 70—80% árpa- vagy tengerilisztet. Ez alól május 22-én 1800. szám alatt kivételt statuál. A negyedik kiőrlési rendelet júliusban jelenik meg, amikor is leszállítják az őrlést a búzánál 78%-ra, az árpánál 70%-ra, engedélyez a rendelet 20% nulláslisztet és 25% főzőlisztet. Látjuk tehát, hogy három és fél hónapig nem történt semmi, holott azonnal lehetett volna a kiőrlést és a keverést szabályozni. A legnagyobb hiba azonban a magas kiőrlés. Tudjuk, hogy minden gabonában csak bizonyos mennyiségű liszt van, a többi korpa. Ha tehát valaki azt állítja, hogy egy 75 kilogramm hektoliter sulyu gabonából 80—85 kilogramm lisztet őröl ki, akkor a valóságnak meg nem felelőt mond, mert abból legfeljebb 75% lesz a liszt, a többi korpa. Parasztosan KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. azt szokták mondani, — megengedem, tényleg nem egész pontosan igy van — hogy minden gabonában annyi liszt van, amennyi annak hektolitersulya. Megállapított dolog azonban, hogy az emberi gyomor a korpát meg nem emészti. Méltóztassék a t. kormánynak ez iránt az emberélettani, vagy az állatélettani vegyészekhez fordulni, azok bebizonyítják ezt a tételt. Ha tehát az ember megeszi 80—85% kiőrlésben a korpát, akkor elvonja az állat takarmányát, anélkül hogy hasznos táplálékot venne magához. Ha azonban ezt a korpát akár tejelő állattal, akár hízóval etetné meg, akkor az állat visszaadná azt húsban, tejben vagy zsírban. Ha tehát pl. 1000 kilogramm élőállat táplál 60% vágósuly mellett 400 gramm husadaggal 1500 embert, akkor, ha korpát etetek az állatokkal, a súly felmegy 1300 kilogrammra, ami az említett arányban 1950 ember táplálására elegendő. Hasonlóképen áll ez a tétel a tejelőmarha tejszaporodására nézve is. Végzetesen helytelen tehát ez a túlmagas kiőrlés. Belátta ezt a német kormány. A birodalmi kanczcllárnak a parlamenthez intézett 147. számú jelentése azt mondja: »Das Direktórium der Reichsgetreidestelle hat ferner am gleichen Tagé mit Zustimmung des Kuratoriums beschlossen, dass Brotgetreide zur Herstellung von Mehl bis zu 75 vom Hundert auszumahlen ist.« Később pedig: »Durch Herabsetzung des Ausmahlverhältnisses wird dic entfallende Kleiemenge fást verdoppelt.« Ha tehát ezt a kiőrlési rendeletet a német kormány szükségesnek és helyesnek tartotta, én teljesen egyetértek a német kormány ezen rendeletével, ele nem a magunkéval. Gyakran hallottam, hogy a gazdák nem kaptak korpát a korpaközponttól, vagy pedig kis mennyiségben és elkésve. Mily óriási előny lett volna, ha a korpaközpontnak még egyszer annyi korpa állott volna rendelkezésére. A kormány tétlenül nézte az árak emelkedését és nem tudott határozni afelett, vájjon behozza-e a monoj}óliumot, vagy-makszimálja az árakat. Végre november 8-án kimondotta, hogy a gabona ára megállapítandó és ezt az ármegállapitó bizottságokra bízta, amelyek állottak a főispán elnöklete alatt az alispánból és a főszolgabírókból. Kimondotta a rendelet azt is, hogy az a makszimális ár, amelyet jegyeztek 1914. október második felében mint átlagos árat. Az ármegállapitó bizottságok január 5-én elvégezték munkájukat és megjelent a makszimális rendelet, mely az árakat járásonkint állapította meg. Azt várta volna az ember, hogy rendbe jön minden, azonban a különféle ármegállapítások következtében megesett az, hogy a gabona átment a szomszédba; némely helyütt lehetett gabonát kapni, másutt nem. A rendeletet, ugy látszik, nem vették komolyan. A gabonát vették malmok, ügynökök a makszimális áron felül is. Valószínűleg a lisz30