Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 227 kózna attól, hogy ki-ki erejéhez képest dolgozzék a saját földjén és segitse felebarátját, ha a saját földjén munkája nincs. E tekintetben szerzett tapasztalataink az ország nagyrészében kedvezők s az a körülmény, hogy most őszszel aránylag elég tetemes terület bevetetlen maradt, tényleg nem a társadalom és hatóságok mulasztásának, hanem a teljesen abnormis időjárásnak tudható be. (Igaz! Ugy van !) Hiszen ezt bizonyitja az is, hogy ez a bevetetlen terület nagyon egyenlőtlenül oszlik meg és ott ér el nagyobb arányokat, ahol lapos területek vannak nagyon kötött talajjal, ahol tehát ez az abnormis nedvesség különösebben érezhető. Ez állapot előidézésében nem terhel mulasztás egyetlen tényezőt sem. De ez az állapot megvan, s ennek folytán a tavaszi munkafeladat nagyobb a normálisnál, tehát nagyobb munkával, nagyobb feladattal állunk majd szemben, amely természetesen nagyobb éberséget is kivan. E tekintetben kimentek már a megfelelő utasitások, de rajta leszünk, hogy, ha lehet, még flagránsabb formában gondoskodjunk azon elvnek gyakorlati megvalósitásáról, hogy mindaddig, amig a szántás-vetés befejezve nincs, minden gazdálkodónak elsősorban ezzel a munkával kell foglalkoznia. (Helyeslés.) Mindenkinek kötelessége ezt a saját földjén megcsinálni. S ha ott elvégezte vagy pedig saját földjét nem képes művelni, árviz vagy nem tudom mi miatt, kötelessége összes — mondjuk : a legszükségesebb fuvarozásokkal, takarmányozásokkal le nem foglalt — gazdasági igaerejével idegen területen dolgozni. (Helyeslés.) Természetesen nem ingyen, hanem szakmányrendszerü dijazás mellett, amely tehát az elvégzett munka arányában történik. Azt hiszem, ezt az elvet lehetséges lesz rövid pregnáns rendelkezésekbe foglalni s a hatóságoknak olyan direktívát adni kezükbe, melynél fogva ezt megvalósítsák azon községekben és azon részekben is, ahol maga a lakosság saját józan belátásából ezt meg nem valósítaná ugy, amiként — hála Istennek — nagyon sok helyen már megvalósította. A másik fontos kérdés a gyalogmunkaerő beszerzése, a hol a hadifoglyok kérdése lép természetesen nagymértékben előtérbe s ahol megnyugtathatom Sághy Gyula t. képviselő urat aziránt, hogy az a bizonyos rendelkezés, mely azt követelte volna, hogy a foglyok, ha kisebb csoportban is, de mégis csoportokban helyeztessenek el, amely tehát különösen a téli viszonyok közt a kis, kisebb és középbirtokoknál valóban teljesen keresztülvihetetlen, — hogy ez a rendelkezés tulajdonkép papiroson maradt s már hatályon kivül helyeztetett. (Általános helyeslés.) Mert hiszen, amint a kormány értesült arról, hogy a hadügyminister kontemplál ily rendeletet, azonnal a hadügyminister úrhoz fordult, aki felfüggesztette a rendelet végrehajtását. Tévedésből itt-ott kezdték végrehajtani ; ahol megtudtuk, nyomban megállítottuk a végrehajtást. Azóta a rendelet hatályon kivül van helyezve, s a földmivelésügyi minister és a hadügyminister megegyeztek a hadifoglyok gondozására, kezelésére, felügyeletére, gazdasági felhasználására vonatkozó oly megállapodásokban, melyek egyfelől gyorsítják az intézkedést s módot nyújtanak a hatóságoknak és a törvényhatóságoknak arra, hogy érvényesítsék teljes mértékben a gazdasági szempontokot is, másfelől pedig a foglyok elhelyezésére nézve is a legmesszebbmenőleg számolnak a gazdasági viszonyokkal. Nagyon természetesen e rendelkezésekben a hadügyminister ur részéről is igen messzemenő bizalom nyilvánul a gazdaközönség iránt, amikoi rábízza jóformán őrizet nélkül a hadifoglyokat ; bizalom nemcsak az őrizet szempontjából, hanem azért is, mert köztudomású, hogy a hadifoglyok onnan szöknek el, ahol gondviselésük, gondozásuk egy vagy más irányban kifogás alá esik ; (Igaz ! Ugy van!) tehát bizalom a magyar gazdaközönségnek helyes, nobilis gondolkozásában, (Igaz ! Ugy van !) abban, hogy nem ugy bánik el hadifoglyaival, mint más államokban szokás hadifoglyokkal elbánni, (Igaz! Ugy van!) hanem azzal a nemeslelküséggel, mely a magyar embert akkor is jellemzi, amikor legyőzött ellenségével áll szemben. (Igaz ! ügy van! Általános helyeslés.) A másik kívánalma a t. képviselőtársamnak az, hogy az 1916-iki termést a maga egészében igyekezzünk az igazán nagy közczélok számára, a közélelmezés czéljaira biztosítani. Az iránt biztosithatjuk a t. házat, hogy ebben a tekintetben — bárminő statisztikai kilátásokat nyújtson nekünk az 1916-iki termés — a kellő szigorral és kellő rendszerességgel fogunk kezdettől fogva eljárni. Az idei esztendő e tekintetben nagyon is gazdag volt tapasztalatokban. Aratáskor olyan termés látszott, amely egész jogossá tette azt, hogy a közönséget rendes élelmezési eljárásában, megszokott viszonyaiban ne zavarjuk meg jobban, mint amennyire szükséges volt s arra intett, hogy bizonyos útmutatásokat adjunk a saját háztartás czéljaira való bevásárlások stb. tekintetében, ami teljesen bevált volna, hogyha azt a termést, amely megvolt júliusban, további csapások nagyrészben meg nem semmisitik. Azonban fájdalom, jöttek a csapások. Tudok konkrét eseteket, egész hiteles, biztos adatok alapján, ahol egyes birtokokon egy Tforma kinézésű búzatáblák, aszerint, amint az első hordáshoz és a csépléshez vagy a későbbihez tartoztak, — az első időben 11—12 métermázsát adtak katasztrális holdanként, mig az, amit legutoljára hordtak be, szeptemberben vagy pláne októberben, ennek a tizenkét métermázsának.ami megvolt, tulaj donképen csak egy töredékét adta, az is hibás volt, őrlésre alig alkalmas. Mondom, ezek a tapasztalatok megtanítottak rá, hogy bárminő kilátások legyenek a jövő termésre, — adja Isten, hogy jók legyenek — gondoskodnunk kell arról, hogy az, ami megtermett és kicsépeltetett, tényleg olyan módon, ahogy az általános nagy közérdekek kívánják, 29*
