Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
228 626, országos ülés 1916 február 15-én, kedden. biztosíttassák a közélelmezés czéljaira. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Most már csak egypár szóval kell még reflektálnom azokra a bírálatokra, amelyekkel főleg Rakovszky István t. képviselő ur beszédének tárgyi részében (Derültség a jobboldalon.) a bevásárlásokat, a kormánynak a közgazdasági téren való tevékenységét illette. A t. képviselő ur ismét és ismét intő példaképen állítja elibénk a német birodalmat s a német kormányt. Én abszolúte tartózkodni fogok minden összehasonlítástól. Készséggel elismerem, hogy ez az összehasonlítás bizonyára a mi hátrányunkra ütne ki. Azért mégis arra kérem, ne méltóztassék ezt túlságba vinni. (ügy van!) A németországi állapotok sem ideálisak, (ügy van a jobboldalon.) Németország is nagy nehézségekkel küzd. Ezt legjobban tudja a német kormány, amely ismételten reá utalt ezekre a nehézségekre. Vannak fogyasztási czikkek, amelyek Németországban drágábbak mint nálunk; vannak olyanok - és talán ezek száma legnagyobb — ahol nincs nagy különbség az itteni és a német árak között ; és csak egyes, — elismerem fontos — czikkek azok, elsősorban a marhahús, ahol tényleg Németországban tetemesen olcsóbbak az árak, mint minálunk. Speczialiter ä marhahúsnál, ha már emiitettem, méltóztassék tekintetbe venni, hogy a háború a német birodalom számára a világért sem jelentett a marhahús fogyasztásában olyan többletet, mint nálunk. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Az a sok besorozott katona, aki a hareztéren itt is, a német birodalomban is nagy husfogyasztó, az husfogyasztó Németországban béke idejében is ; a német közgazdaság be van arra rendezve, hogy ezek husszükségletét ellássa, (ügy van ! a jobboldalon.) Minálunk pedig, tudjuk nagyon jól, a mi népünk tetemes része még a jobban szituált népünké is, marhahúst a legritkább esetekben eszik, ugy hogy ez a húsfogyasztás tiszta többlet volt, amire a magyar közgazdaság a békeidőben kellően be nem rendezkedett. (Ugy van ! a jobboldalon.) Mondom : nehézségek, bajok vannak itt is, ott is, elégedetlenség van a közönség kebelében itt is, ott is. De ha van egy tér, ahol az igazság érdekében, azt hiszem, különösen védelmembe kell vennem a magyar kormány eljárását, az a pénzviszonyok, a hitelviszonyok gondozásának tere. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur felhozta, hogy milyen nagy intézményeket létesített a német birodalmi kormány a gyengébb egzisztencziák védelmére. Intézményt mi is létesítettünk; itt volt ez a — nem is emlékszem — hadi hitelintézet, vagy hogy hívták, amely egyenesen erre a czélra alkottatott meg. Hála Istennek, alig vétetett igénybe. Azt hiszem, az a gondolat, hogy a háború az első hetek gazdasági ijedtségé és krízise után elhelyezkedik és bizonyos pontig magamagát alimentálja, ez a feltevés teljes beigazolást nyert ennél a háborúnál. Amikor a kormány megállapított kezdetben egy szigorú moratóriumot, amelylyel a gyengébb egzisztencziákat tényleg megvédte a krízistől, azután pedig kellő körültekintéssel fokról-fokra enyhítette ezt a moratóriumot, aszerint, ahogy a gazdasági viszonyok javultak, ahogy a magyar közgazdaságnak a háborualkotta viszonyokba való ez a beleilleszkedése megtörtént, ahogy nagyobb pénzbőség, nagyobb fizetőképesség mutatkozott és amikor ezzel egy esztendő alatt elértük, hogy az első moratórium-rendelet után egy esztendővel a moratórium megszüntetéséről lehetett már rendeletet hozni és ezzel az adóst attól a nagy bajtól megkímélni, hogy a moratórium folytán felgyűljenek nála a fizetetlen tartozások és a háború után agyonnyomják őt, — azt hiszem, szerencsénk is volt ebben, mindenesetre a magyar közgazdaság egészséges szervezete is kellett hozzá, de így hál Istennek — örömmel mondom ezt, mert nagy aggodalomtól fosztott meg mindnyájunkat — sikeres akcziót vitt véghez, amelyért a kormányt szemrehányás nem érheti. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur kifogásolja a Haditermény eljárását és a bankok eljárását. Én ebben a tekintetben egypár ténybeli helyreigazításra fogok csak szorítkozni. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő ugy van informálva, hogy a Haditermény-Részvénytársaság alaptőkéjének fele a Hitelbanké. Ez az összeg tiz millió volna, mert hiszen, mint méltóztatik tudni, az alaptőke felét az állam jegyezte. Ebből a tiz millióból 280.000 korona a Hitelbanké, egyébként pedig megoszlik ez a tiz miUió igen sok részvényes között, a többi pénzintézetek, malmok, mezőgazdák, kisebb bankok, gazdaszövetségek, törvényhatóságok és gabonakereskedő czégek közt.. Hiszen a czél épen az volt, hogy ebbe a Haditerménybe bevonassanak a közélelmezés iránt érdeklődő s azzal érintkezésben álló társadalmi tényezők mentől teljesebben, hogy résztvehessenek a munkában és beletekinthessenek az intézet működésébe. A képviselő ur is tudja, hogy 5 százaléknál magasabb osztalék nem fizethető, tehát beszéde folyamán a fősúlyt nem erre, hanem a HadifcerményRészvénytársaság pénzkezelésénél felmerülő nagy bankári hasznokra fekteti. Azt mondja, hogy tudomása szerint 2'5 százalékért vannak a pénzek a Hitelbanknál, vagy amint utólag kifejezte magát: a konzorcziumnál elhelyezve. A t. képviselő ur ebben a tekintetben is téved, mert először is a pénzek a résztvevő sok pénzintézetnél vannak elhelyezve, tehát egy-egy pénzintézetre ebből csekély összeg esik, másodszor a kamatfizetési feltételek teljesen megfelelnek a szokásos feltételeknek ; a pénz B s ji és 4 százalék mellett kamatozik és 2'5 százalékot csak az olyan számlázott követelések után számítanak, amehyek 8 napig sincsenek a Haditermény r.-t. kezelésében. Ez olyan átfutó j)énz, amelynél még a 2"5 százalék is, azt hiszem, bőven kifejezésre juttatja azt az i üzleti hasznot, amelyre az illető intézet ennél a
