Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 221 áldozattal kivívott, végmegsemmisülésbe fogna menni, (TJgy van! a baloldalon.) A magyar kultúra nemzeti jellege és önálló­sága szoros összefüggésben van a magyar állam nemzeti jellegével és önállóságával is, az előbbinek elvesztése maga után vonná az utóbbinak elvesz­tését is. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Épen ezért a magyar nemzeti államnak védbástyáját képező magyar kultúrán való minden legcseké­lyebb réstörés ellen egész tehetségével, egész ere­jével legelső és legszentebb kötelessége minden igaz magyar hazafinak küzdeni és harczolni. (TJgy van! Ügy van! a baloldalon.) Annak átérzése, hogy a magyar nemzeti kultúra védőfalain a legkisebb rés se töressék, indított engem arra, hogy a földgázjavaslat tár­gyalása alkalmából a t. pénzügyminister ur hozzájárulásával a képviselőház által is elfoga­dott indítványomat megtegyem. Ezt csak azért hozom fel, hogy elismeréssel konstatáljam azt, hogy a t. pénzügyminister ur, akinél pedig a pénz­ügyek tömkelegében való rideg elzárkózás talán inkább érthető volna, bár mint magyar minis­ternél nála sem volna megbocsátható, mégis több hazafias érzéssel és érzékkel viseltetik a magyar kultúra érdekei és védelme iránt, mint ezt a t. kultuszminister ur a Szekfü-ügyben hozzáintézett interpellácziómra adott válaszában tanúsította; pedig az ő hivatása volna elsősorban a magyar nemzeti kultúra nemzeti irányának hathatós istá­polása és erőteljes támogatása, Sajnos azonban, hogy ő a magyar kultúra vezetésében olyan el­járást követ és oly felfogást tanúsít, mintha a magyar vallás- és közoktatásügyi ministernek nem is a nemzeti erők emelése, nem is a nemzeti élet, a nemzeti állam erősítése, hanem épen ezek gyengítése lenne feladata, (TJgy van! a báloldalon.) Ezen kis kitérés után, visszatérve tulajdon­képeni tárgyamhoz, beszédem vége felé értem. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt kívánom meg­jegyezni, hogy az ellenzéki képviselők és magam is, ha erősebb bírálatot gyakorolunk és gyako­roltunk, tettük ezt azért, hogy a kormány az elkövetett hibák beismerése elől el ne zárkóz­hassak, emellett azonban megtartottuk a tárgyi­lagosság határait, nem engedtük ezt a vitát mellékvágányokra terelni, tehetségéhez képest mindenki törekedett e határokat betartani, de mi még messzebb mentünk, nem álltunk meg az egyszerű, rideg kritikánál, hanem túlmenve ellen­zéki kötelességünkön, hogy a bajok szanálásához ne csak negatív bírálat által, hanem pozitive is hozzájáruljunk, határozati javaslatot nyújtottunk he arra vonatkozólag, hogy mely eszközök azok, amelyeket mi czélravezetőknek tartunk. Én és az ellenzék nem kívánunk ezzel szemben mást, csak azt, hogy a kormány is emelkedjék ép ugy a mai nagy idők magas­latára, amint mi tettük, amint mi hallgattunk a mai nagy idők parancsoló szavára és minden párttekintet és pártelfogultság nélkül, teljesen objektíve vizsgálja meg ezt a határozati javas­latot, tegye megfontolás tárgyává és tegye magáévá. (Helyeslés a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogyha azt magáévá teszi, akkor mi a bajokat a szanálás útjára fogjuk terelni, a kormány pedig egyúttal annak bizonyságát adja kifelé ellenségeinkkel szemben, — amire szük­ségünk van — hogy bár ebben az országban a háborút megelőzőleg olyan nagyok voltak a pártellentétek, hogy azok sohasem voltak oly élesek, mint épen akkor, hogy bár egy nemzet­nél sem voltak az ellentétek oly messzemenőek, legalább egyetlen egy hadviselő államban sem, mint épen nálunk, mégis midőn a nemzet nagy érdekei forognak koczkán, midőn a nemzet lét­fentartásáról van szó, félretéve minden párttekin­tetet, egységesek vagyunk, egységesen küzdünk mind a két harcztéren, künn a hőseink által és idebenn is a gazdasági téren, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) és akkor én remélem és bizom Istenben, hogy Isten segítségével és a nemzet kitartásával mind a két harczot diadal­masan fogjuk megvívni, amihez minket a ma­gyarok Istene, kívánom, hogy hozzásegítsen. Ez­zel az ellenzéki pártok által beterjesztett hatá­rozati javaslatot a t. háznak elfogadásra aján­lom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal­oldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Laehne Hugó t. képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén kér rövid felszólalásra engedélyt. Gondo­lom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Laehne Hugó: T. képviselőház! Mivel a jelenleg alkalmazásban levő házszabályok még az ellenzéki pártok által benyújtott határozati ja­vaslat előterjesztőjének sem adják meg a zárszó jogát, kénytelen vagyok félreértett szavaim helyre­igazítása czimén szót kérni. Megígérem előre is, hogy igen rövid leszek és csakis a t. földmivelés­ügyi minister ur e hó 11-iki beszédének egyik pontjára fogok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur hangsúlyozta, hogy nem érti a határozati javaslat 8. pontját, mert az tulaj donképen nyílt ajtókat dönget, olyat kér, ami már meg van valósítva a Haditermény Rész­vénytársaság által; a 8. pont ugyanis egy országos beszerzési központ felállítását kívánja, melynek feladata volna külföldön a fontosabb élelmiczik­keket bevásárolni szövetségeseink kiküldötteivel együtt. A minister ur itt rámutatott arra, hogy a Haditermény Részvénytársaság éj) a román gabona bevásárlásánál Ausztria és Németország­kiküldöttei vei együtt elvégzi ezt a munkát. En igen jól vagyok informálva és tudom, hogy ilyen bevásárlás történt, sőt ismerem, de nem fo­gom itt felemlíteni, az elosztási kulcsot is. Ez igen helyes dolog, azonban ez a vásárlás kizárólag csak gabonára vonatkozik, nevezetesen a Haditermény Részvénytársaság csakis gabonának a külföldről való behozatalára kapott a kormánytól felhatal­mazást, de bocsánatot kérek, t. földmivelésügyi minister ur, nem kapott felhatalmazást sem a vaj, sem a Dániából való hus, sem más hasonló élelmi-

Next

/
Thumbnails
Contents