Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
222 626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. czikk beszerzésére. Erre a Haditermény Részvénytársaság felhatalmazást nem kapott, ezért kívánjuk mi egy országos beszerzési központ felállítását, amely a fontos élelmiczikkeket a semleges államok piaczán beszerezné. Nevezetesen mindenféle élelmiczikkeknek külföldről való behozatalát el kell tiltani s azt csak a felállítandó Országos Beszerzési Központra kell bizni; igy nem lesz elérve az a czélzat, hogy a magyar és osztrák kereskedők nem fognak a külföldi piaczokon egymással versenyezni, nem fogják az árakat mesterségesen felhajtani, hanem, hogyha pláne szövetségeseinkkel közösen fogjuk ezt tenni, el fogjuk érni azt, hogy ezek a czikkek normális áron lesznek beszerezhetők és az egyes országok szükséglete szerint szétoszthatók. Ez volt az intencziónk midőn egy országos beszerzési központ felállítását kívántuk. Ez a központ annyira nincs még meg, és kivált nincs meg a Haditermény Részvénytársaság keretében, hogy azt hiszem nem követek el indiszkrécziót, ha felhozom, hogy a Haditermény Részvénytársaság a földmivelésügyi minister úrtól feliratban kért felhatalmazást ilyen czikkek beszerzésére, de azt mindeddig meg nem kapta. Ismételten ajánlom az ellenzéki pártok határozati javaslatát elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Már a szombati ülésen óhaj tottam volna felszólalni elsősorban azért, hogy reflektáljak azokra, amiket gróf Apponyi Albert t. képviselő ur különösen a rokkantügyben elmondott, de miután a szombati ülésben erre nem nyílt alkalom, felhasználom erre a mai ülést. Mielőtt azonban beszédem tulaj donképeni tárgyára áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott t. képviselő ur beszédének — amely beszéd egyes passzusaival lesz még alkalmam beszédem keretén belül foglalkozni — egy a tárgygyal szoros kapcsolatban nem álló kijelentésére reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt állítja, hogy t. barátom, a kultuszminister ur a középiskolai oktatás központjává akarja a német nyelvet tenni. Igazán rejtély előttem, hogy a t. képviselő ur honnan veszi ezt az állítását ? A közoktatás központjává ! Nemhogy ilyen, de ehhez még csak hasonlót sem mondott t. barátom, a kultuszminister ur. Pár évvel ezelőtt, még a háború előtt tett a házban egy kijelentést, amely szerint szükségesnek tartja a német nyelvnek intenzivebb, sikeresebb tanítását, mint az eddig történt és tette ezt akkor jóformán pártkülönbség nélkül a ház általános helyeslése mellett. (Igaz! Ugy van !) Ez volt az álláspontja és most is- ez az álláspontja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy mielőtt a magyar kultúrát és a, magyar nyelvet a kormány németesitő tendencziái elől megvédeni akarná, vegye magának azt a fáradságot, olvassa el és azután a valóságnak megfelelően czitálja azt, amire az egész filippikáját alapította. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérve most magára a tárgyra, az előttünk fekvő kormányrendeletekre, ugy Sághy mint Apponyi t. képviselő urak kifogásolják azt, hogy ezek a kormányrendeletek a jelentésekben kronologikus sorrendben feldolgozás nélkül terjesztettek be. Én megengedem, hogy könnyebb volna az áttekintés, hogyha ezek a rendeletek tartalmuk szerint összeállítva, feldolgozva, megfelelő kommentárokkal terjesztettek volna elő ; azonban méltóztassanak nekem megengedni, most a háború alatt egy ilyen munkának az elvégzésére a kormány nem vállalkozhatott. Sem a ministereknek, sem a ministcn tisztviselőknek mostan ilyen munkára, amelyik, elimerem, érdekes és tanulságos munka volna, nincsen fizikai idejük. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A ministeriumok féllétszámmal dolgoznak. Hiszen a magyar kormány ebben a tekintetben igyekezett jó példával előlmenni és a ministeri tisztviselőknek jelentékeny része a harcztéren teljesít szolgálatot, ugy hogy a háború által felszaporodott teendők a tisztviselői létszámának nagyon jelentékenyen csökkent hányadával kell hogy lebonyolittassanak. Ilyen viszonyok közt, legnagyobb sajnálatomra, nem tudtunk volna vállalkozni arra, hogy ezt a nagy rendelettömeget ugy feldolgozzuk, ahogy az a könnyebb eligazodás szempontjából tényleg czélszerü lett volna. Sághy Gyula: Csak annyira, mint Németországban ! Gr. Tisza István ministerelnök: Utóvégre is a t. képviselő uraknak mégis valamivel több idejük van erre a czélra ! (Felkiáltások balfelől: Na ! Na !) Én azt hiszem, hogy igen, ezt bajos A r olna kétségbevonni. Sághy Gyula : Némelyeknek igen ! Elnök : Kérek csendet ! Gr. Tisza István ministerelnök: Én azt hiszem, hogy ily viszonyok között, a háborúnak sürgős teendői között, midőn a kormány kötelességszerüleg a háznak minden egyes összeülésekor a legutolsó időkig kibocsátott rendeleteket mutatja be, lehetetlenséget méltóztatnak kívánni, midőn azt óhajtják, hogy a kormány e tekintetben egy szerves munkálatot terjeszszen elő. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur homályt és ellentmondást lát a rokkantügyben kibocsátott rendeletek között. A t. képviselő ur mindenekelőtt nincs tisztában azzal, hogy az utókezelési és oktatási kényszer csak a legénységi állományra vagy minden rokkantra vonatkozik-e. Ha a t. képviselő ur elolvasta volna a törvényt, akkor ez a kételye eloszlott volna, mert az 1915. évi XV. t.-cz. 8. §-a, mely ezt a kényszert statuálja, azt egészen világosan csakis a legénységi állományra statuálja, ugy hogy ott is, ahol a rendelet nem emlit külön legénységi állományt, magától értetődik, hogy erre vonatkozik, mert csakis erre a körre szól a törvényes • felhatalmazás és igy csak ebben a körben intézkedhetik rendeletileg a kormány. Ami pedig a másik kérdést illeti, a t. képviselő ur ellentétet lát a között, hogy mi az utókezelési és oktatási kényszert általánosságban
