Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

216 626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 34, illetve most csak 24 deka kenyeret. így a vendéglőkben — magam is meggyőződtem róla, mert vendéglőben kell étkeznem, nem lévén Budapesten háztartásom — nagyon sok kenyér kallódik el; óriási lisztpazarlás ez, amelyen segíteni kellene. Mikor a nyáron Marienbadban és Karlsbadban jártam, láttam, hogy ott a kenyérjegyért adnak háromféle süteményt, vagy két darabka kétszersültet, vagy egy darab kenyeret, vagy egy zsemlyét. így az egyéni izlést is kielégítik, de szolgálnak a közegészségügy és a liszttel való takarékosság szempontjának is. Teljesen igaza van Mayer t. képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy 400 gramm liszt nem elegendő annak a munkásnak munkaereje fentartására, akinek ez főtáplálékát képezi. Ezeknek tehát nagyobb mennyiséget kellene juttatnunk, épen a közélelmezés biztosítása szempontjából. Az adagokat sem szabnám meg oly komplikált módon grammokban, hanem dekákban. Az a szegény földmives nem tudja, hogy gramm és deka között milyen arány van. Miért nem állapítják meg tehát mindjárt dekában, amit minden ember egyaránt megértene ? Ez a lisztpazarlás még óriásilag fokozódik itt Budapesten az által, hogy a kávéházakban, mióta zsemlyét nem adnak, sokan kenyér helyett mákos, diós, túrós ós nem tudom miféle hájas süteményeket fogyasztanak ä 24 fillér. Némely kávéházban még körül is hordozzák ezeket, ugy csábítják a publikumot fogyasztásukra. Nem volna-e helyes ezeket eltiltani ós helyettük a zsemlyesütést megengedni ? S igy a munkásnépnek is több kenyér juthatna. Jellemző az is, amit a vendéglőkben tapasztalunk. Tudjuk, hogy amikor egyszerre, talán egy hónapja, vagy 4000 marhát felhajtottak Budapestre, a nagyvágók és a velük érdekeltek eleinte nem vásárolván, a vásár végén élősúlyban egy koronával olcsóbban kapták meg azokat,, mint azelőtt. Ennek üdvös hatása megvolt. Állandóan lejebb szálltak azóta a húsárak, habár nem is egy koronával, de némely husnemeknél 60—80 fillérrel. Mégis mit tapasztalunk ? Az akkor pár nappal előbb a vendéglők által átlag 5%-kaI felemelt húsárak mégis megmaradtak. Vagy látjuk, hogy mikor a tojás ára felment 24—25 fillérre, a három tojásból sütött rántotta árát a legtöbb vendéglős ] koronáról 1 korona 20-ra emelte. Ez akkor jogosult volt. De vájjon most, amikor a tojás ára 10—12 fillérrel olcsóbb lett, leszállitották-e a vendéglői árat? Nem, megmaradt a régi ár. A fiksz fizetésből élő középosztálynak ily módon való állandó kiszipolyozása ellen is kellene valamit tenni, mert ezek között is sokan vendéglői életre vannak utalva s e visszásságok őket sújtják legjobban. Németországban ez nem fordul elő. Ott a középrangu vendéglők is hatósági ellenőrzés alatt állanak és kötelesek ételáraikat a közönség által látható módon nyilvános helyen kifüggeszteni. E tekintetben is a minister ur és a t. kormány okulhatna a német példán. Összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy egy barátom értesítése szerint, aki most januárban 3—4 hétig Németországban tartózkodott, Berlinben egy középrangu vendéglőben a süllő ára—pedig jó nagy adag volt, nem mint nálunk szokás — 1 márka 20 pfennig volt. Nálunk, nem szólván az elsőrangú helyekről, ahova gazdag emberek járnak és ahol nem szükséges a kontroll, mert a gazdag, ha ily fényűzéssel akar élni, hát fizessen, a nélkülözések közt élő középosztály érdekében hangsúlyozom ezt, középrangu vendéglőben a legolcsóbb ár 4 korona a süllőhalnál is, amely itt van nálunk a Dunában és a Balatonban s amelyet nem kell külföldről hozatni. Vagy nem jellemző-e, amit a sörgyárosok követnek el ? A sör nem elsőrendű életszükséglet, de nagy táperejénél fogva mégis fontos. Németországban a kormány figyelme erre is kiterjed. Nálunk most elkezdték mondani, hogy nincs készlet, kis vendéglőkben nem is adnak, másutt csak kisebb poharakban. Ez nevetséges, mert ebben ugy sincs semmi megtakarítás, hiszen valaki, aki eddig egy korsóval beérte, ma két pohárral fog inni, mert a pohárszám nincs korlátozva, más lett volna, ha minden egyes vendégnek csak egy pohárral lehetne adni. Igaz, hogy ki lehetne játszani ezt is, de ez már oly kényelmetlen lenne, hogy ilyenre már csak az iszákosok vállalkoznának, hogy korcsmáról korcsmára járjanak és mindenütt egy pohárral igyanak. (Derültség.) Most azonban majd lesz sör, mert fölemelték 8 fillérrel. Bizonyos, hogy ez is csak jogosulatlan manőver. Hisz lehetetlen, hogy nálunk, hol a sörfogyasztás még nem oly nagy és elegendő árpát kapnak, ne lenne készlet. Majd meggyőződik a t. minister ur, hogy ezentúl elegendő mennyiséget fognak szállítani. Még furcsább a következő. Berlinben a jfilseni sör, amely oda vámmal terhelten jut, olcsóbb mint Budapesten, ahova vámmentesen jut. A belügyminister ur — sajnálom, hogy eltávozott, pedig most hozzá volna egy figyelmeztetésem — megemlékezett azokról az élősdiekről, akik itt vendégszeretetünket közönségünk kiszipolyozásával, árdrágításokkal viszonozzák, hogyan lehet aztán ezeket köztünk mégis eltűrni, mikor ugyszólva egész Galiczia megtisztítva van az oroszoktól, ahelyett hogy ha kell, hatósági kényszerrel saját hazájukba tereinők vissza. Egy hang: Még segélyezzük is őket. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: Nem segélyezte senki, csak az osztrákok. Sághy Gyula : Nap-nap után olvassuk, hogy igenis még itt vannak. Hivatalos jelentések is történtek arról, hogy a zugbörzéken mindenféle árut összevásárolnak és az árakat felhajtják.