Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 217 Csak most legutóbb történt, hogy ÍJ ilyen menekültet rajtakaptak, amint pláne állítólag rekvirált gyapjút és bőrt adtak és vettek egymás között. Akadt közöttük olyan gazdag is, akit az üzérkedéséből befolyó haszna után az államkincstár 25—30.000 K-val adóztatott meg. Néni elég, ha ezeket elitélik. egyszer s mindenkorra meg kell tőlük tisztítani az országot. Mert ha ezt sokáig tűri a kormány, akkor nem is nekik, hanem egyenesen a kormánynak kell odakiáltanunk: Quo usque abutere patientia nostra ?! Ezek valóban tűrhetetlen és tarthatatlan állapotok, ezeken mentől előbb és okvetlenül segíteni kell, ha azt nem akarjuk, hogy ez a birkatürelmű magyar közönség — mert hiszen az — végre is kijöjjön a türelméből és a végelkeseredésbe törjön ki. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha mi kielégítően akarjuk megvívni azt a gazdasági harczot, amelyet épen a hadviselés fényes eredményeinek biztosítása érdekében meg kell vívnunk, akkor a kormánynak gondoskodnia kell ezekről a dolgokról. A magyar nemzetben, a magyar földben megvan a képesség arra, hogy ezt a harczot megvívhassuk, csak kellő szeretettel, odaadással és buzgalommal kell gondoskodni róla és nem szabad semmiféle illetéktelen elem befolyása és nyomása előtt meghajolni. (Helyeslés a baloldalon.) Szólni akarok még, de csak igen röviden, mert hiszen mások előttem bőven foglalkoztak ezzel, az elsőrangú életszükségletet képező vagy a mezőgazdasági üzemhez szükséges ipari czikkeknek és a háztartási iparczikkeknek ármakszimálásáról és esetleges rekvirálásáról. Teljesen hozzájárulok mindazokhoz, amiket előttem e tárgyban ezekről a padokról kifejtettek. Mégis rá akarok erre térni egész röviden, mert olyan megjegyzéseket hallottam, nem épen a házban, de a házon kivül, hogy pl. a ruházati czikkek árát nem lehet makszimálni, azokat tehát nem lehet rekvirálni sem. Természetesen nem a kész ruhákról van szó, bár ott sincs kizárja a rekvirálás, hiszen a kormány felhatalmazásánál fogva mindent rekvirálhat, de nem látom be annak okát, hogy pl. azt a közönséges, nagy mennyiségben raktáron lévő vásznat, vagy posztót vagy bőrt miért ne lehetne makszimálni és rekvirálni. Hiszen a bőiegyes fajtáira ezt már el is rendelték a katonaság érdekében. Miért ne lehetne e tekintetben annyira menni, mint Németország? Igaza van a kisgazdapárt részéről felszólalt képviselőtársamnak, hogy nem szabad itt egyoldalulag pusztán csak a termelőkkel és a gazdákkal szemben eljárni, hanem bizonyos arányt kell teremteni az iparczikkek ezen fajtái és a föld termékeinek ára közt. (Helyeslés a baloldalon.) Azt is hallottam, t. képviselőház, még pedig itt a házban, hogy valutánk árhanyatlása semmiféle befolyással nincs az árdrágulásra. Megengedem, hogy nagyjában tényleg nincs befolyással azokra a czikkekre, amelyeket itthon termelünk, amelyekből tehát nem szorulunk külföldi beKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. hozatalra. Azoknál a czikkeknél azonban, amelyeket mi nem termelünk, vagy amelyek tekintetében termelésünk nem elegendő a szükséglet fedezésére, tehát behozatalra vagyunk utalva, azoknál ez az óriási cliszázsió, igenis, nagy hatással van az árak drágulására. (Ugy van! a baloldalon.) Nem kell messzire mennünk, csak nézzük a porosz szenet. Látjuk, mennyire megdrágult a porosz szén a diszázsió folytán és láthatjuk, hogy ez hazai termékeinkre is visszahat, mert a hazai kőszénbányák is iparkodnak a maguk árait ehhez arányosítani és szintén emelik az árakat. A valuta lehető javítása tehát nem olyan közömbös, mint ahogy az igen t. pénzügyminister ur itt a házban feltüntette. Remélem azonban, hogy az ő felfogása is módosult már e tekintetben, mióta a német birodalmi pénzügyek vezetője, Helfferich államtitkár ur, elég fontosnak tartotta e kérdést arra, hogy ez irányban való megállapodás eszközlése végett Bécsbe fáradjon. Polónyi Géza: Nem ingyen utazott! Sághy Gyula: Remélem, hogy most már a t. pénzügyminister ur sem fogja olyan jelentéktelennek tartani a valutaközpont létesítését, mikor láthatta, hogy mihelyt ezek a hirek elterjedtek és Helfferich megjelent a kettős monarchia területén, máris rövid idő alatt lényeges javulása következett be valutánknak. A valuta romlásának azonban szintén nem pusztán a háborús viszonyok az egyedüli oka, hanem kétségtelenül nagyon lényeges szerepe volt ebben a spekulácziónak is, még pedig nemcsak a magán, hanem — megint azt mondom — néhány nagybank spekulácziójának. (Ugy van! bal felöl.) Nem tudom megérteni azt sem, hogyan történhetett meg, hogy ilyen viszonyok között mikor valutánk igy romlik, egy neves ügyvéd, volt kormánypárti képviselő, majdnem félmillió aranyat vihetett ki a külföldre spekuláczióból. Hol volt a mi határhatóságaink ébersége, hogy Németországnak kellett őt feltartóztatni ? Talán adtak neki kiviteli engedélyt ? Hát ha adtak, akkor ez megint a legnagyobb mérvű kormányzati könnyelműség, ha pedig nem adtak, akkor azt kérdem, fog-e ez az eljárás kellő megtorlást találni, ha ebben az úrban a nyereségvágy, a spekuláczió szenvedélye magasabban állott a hazafias kötelesség teljesítésénél?! (Ugy van! balfelöl.) Pártolom Vázsonyi Vilmosnak azt a kívánalmát, hogy a katonai szállítások tekintetében megint Németország mintájára szerveztessék beszerzési központ. Mert az az eljárás, amely itt folyt, nemcsak a katonaság, hanem a polgári közönség részére is óriásilag megdrágította az áruczikkeket. Ez természetes is, mikor olyanok bizattak meg a szállítással, kik azon termékek előállításával hivatásszerűen nem foglalkoztak, akiknek hivatása oly messze van attól, mint az ég a földtől. Egy adattal én is járul28