Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 211 vagy minket ne tartson oly naivaknak, hogy mi nem tudjuk azt, hogy a kritizált üzletek részletei nem kerülnek az igazgatóság elé, hiszen azokat nem szokták részletesen ismertetni, csak az üzletek eredményét. És bár én barátja vagyok az inkompatibilitás szigoritásának és a főrendiházra való kiterjesztésének, mégis el kell ismernem, hogy a Magyar Általános Hitelbanknál nem csináltak olyan üzleteket, amikor még az elhalt nagyon derék arisztokraták voltak az id. Kornfeld báróval a vállalat élén, mint most. De még egyet el kell ismernem, azt, hogy ezek közül az arisztokraták közül egyesek még most is nagy szolgálatot tesznek a közügynek. Mert elképzelhető-e, hogyha gróf Károlyi Imre nincsen benne annak a bizonyos banknak igazgatóságában, vájjon kideríthető lett volna-e az a bíróság által is megbélyegzett ténykedés, amelyről jobb most nem beszélni, de amelyet szükséges volt felderiteni, hogy a métely a magyar állam testébe még mélyebbre ne hatolhasson ? (Ugy van ! a baloldalon.) Annak megjegyzésével óhajtok Sándor Pál t. képviselőtársamtól elbúcsúzni, hogy nagy szerencse az, hogy ebben a házban az ő felszólalásának ép az imént jelzett részeit senki komolyan nem vette, mindenki humoros, mulatságos oldaláról fogta fel, hiszen méltóztatik emlékezni, hogy a háznak minden oldala folytonos derültséggel kisérte. Nem is sikerült neki ezt a vitát a rendes vágányról mellékvágányra tériteni, rendes medréből kizökkenteni, annak ellenére, hogy a nagybankoknak gyorsan védelmére siető ministerelnök ur felszólalásának egyes részeiben ismét oly szenvedélyes tónust penditett meg, amely az ő békitő szándékának épen ellenkező eredményét érte volna el, ha az ellenzéki pártokban nincsen meg a kellő önuralom, az erős önmérséklet, amely a ministerelnök urnak még ezeket az ekszpektoráczióit is ellensúlyozni képes volt. Különben is azt hiszem, hogy a parlamenti tárgyalások nivójának azon eddig ismeretlen mélységbe való alásülyesztése, amelyet Sándor Pál t. képviselő ur páratlan személyes torzsalkodásokkal telitett felszólalása kezdeményezett, nem fog a parlamenti vitáinkban maradandó nyomokat hagyni, hanem a ház rövidesen napirendre fog térni felettük. Ebben a reményemben megerősit engem az a lélekemelő hatás, amelyet a közvetlenül utána felszólaló gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nagyszabású, még a parlamenti tárgyalások rendes magas nívóját is messze túlszárnyaló remek beszéde előidézett, melylyel e sülyedtségéből kiragadta ezt a vitát. (Ugy van! a baloldalon.) Ép olyan üdítő hatást gyakorolt, azt hiszem, mindnyájunkra az az igazán meglepő intelligencziáról és tárgyilagosságról tanúskodó beszéd, melyet a nép fiaiból kiemelkedett egyik uj képviselőtársunk Mayer János mondott, s amelyért őt szintén megilleti a méltó elismerés. De amint ezek az inczidensek minket az objektivitás teréről nem fognak leteríteni, ugy viszont arra sem képesek, hogy minket kötelességünk teljesítésében megakadályozzanak, hogy mi a közélelmezés terén mutatkozó visszásságokat és visszaéléseket fel ne derítsük és érdemeik szerint ne ostorozzuk, szerepeljenek itt akár egyes nagybankok, akár nem, szerepeljenek akár nagyemberek, vagy kicsinyek. (Ugy van ! a baloldalon.) Mi a hibákra kötelességszerűen rá fogunk mutatni és rá fogunk mutatni a kormány részéről elkövetett azon hibákra is, amelyek kihatásaikban a bajokat csak fokozni alkalmasak. (Ugy van! a baloldalon.) Az állapotok javulásának legelső feltétele a hibák beismerése. Annyi haladást konstatálhatok már most is, — és ezt szívesen konstatálom, hiszen ha én a kormány részéről helyes intézkedést látok, ennek elismerése elől nem szoktam elzárkózni — hogy a t. belügyminister ur legutóbbi beszédében elismerte azt, — sőt igen helyesen el is Ítélte — hogy az árdrágításban a spekulácziónak óriási része van. Csak azt az egyet hallgatta el, — és ezt sajnálom — hogy ebben a spekuláczióban némely nagybankoknak is része van. Majd ha a t. minister ur ennek elismeréséhez is eljut, akkor meg fogja találni az útját a bajok orvoslásának is. Nem mondom azt. hogy minden nagybank részt vesz ebben a spekuláczióban, de talán részben a Kereskedelmi Bank és affiliált bankjai is némileg részesek benne, de a legnagyobb mértékben kimagaslik a spekuláczió terén a Magyar Altalános Hitelbank. Ezt nem ok nélkül hangsúlyozom, mert a Hitelbank káros befolyására majd beszédem folyamán még rá fogok térni, azonban itt most, mielőtt a nagybankoktól búcsúznám, szükségét érzem annak, hogy ünnepélyesen és határozottan tiltakozzam azon inszinuáczió ellen, hogy amikor mi egyes nagybankok túlkapásait ostorozzuk, támadjuk, hogy akkor mi azzal általában a nagybankok, a nagy pénzintézetek, a nagy részvénytársaságok ellen harczolunk, hiszen, ismétlem, nincs is szó itt valamennyi nagy bankról, csak egyes nagybankokról, és mi ezeknek a nagybankoknak a saját hatáskörükben a polgári hasznuk megtalálásával közgazdasági életünket kétségtelenül megtermékenyítő és hasznos működése ellen sem küzdünk, attól az ellenzék minden tagja távol van. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt ezt a témát elhagynám, a nagybankok működésének jellemzésére még igen röviden a czukorkérdésre is ki akarok térni. Legutóbb a publikum közé azt dobták, hogy már nagyon kevés a czukor. azért megvonják a koczkaczukrot és a süvegczukrot, — tényleg néhány nagykereskedő a kiskereskedőktől megvonta vagy visszavásárolta a koczkaczukrot, — és ezentúl csak törmelék, homokczukrot, úgynevezett kristályhomokczukrot akartak majd kiszolgálni. Persze azon a legmagasabb makszimált áron, amely a koczka- és a süvegczukorra volt megállapítva és ily drágán akarták a közönségre sózni ezen alacsonyabb minőségű czukrot, amelyet különben 27*