Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

208 626. országos ülés 1916 február l5-én, kedden. — azt hiszem, maguk azok a képviselő urak, akik részesei voltak ennek, kell, hogy evezzék ezt — nem váltak előnyére sem a ház tekintélyének, (ügy van ! ügy van! jóbbjelől.) sem e nemzet méltóságának, sőt igen sokat ártottak a törvényhozás munkájának komolyságába vetett hitnek és bizalomnak, (ügy van ! jobbfelől.) Amidőn a magam részéről kijelentem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ezen a téren vitát tovább folyni nem engedhetek, (Helyeslés jóbbjelől.) nagyon kérem a t. házat, hogy azokban az esetekben, midőn a t. ház van feljogosítva arra, hogy itt a szólásjog megadása vagy meg nem adása iránt határozzon, ugyanezt a felfogást méltóztassék érvényesíteni. (Elénk helyeslés jóbbjelől. Zaj és felkiáltások balfelöl: Mi ez ? Hiszen csak egy eset volt! Felkiáltások jobbfelől: Az egész vita tele volt személyeskedéssel.) Szólásra ki van feljegyezve ? Szojka Kálmán jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház ! Azzal a kéréssel kezdem felszólalásomat a t. ministereinök urlioz, hogy jövőben a rendkívüli felhatalmazás alapján igénybevett kormányhatalom gyakorlásáról tárgyak szerint csoportosítva, külön-külön tegyen jelentést. Mert hiszen a rendeletek, amelyek összegyűjtéséből áll e ministerelnöki jelentés,annyi divergens tárgyra terjeszkednek ki. hogy összefoglaló, egységes fejtegetésben sem kellőleg méltatni, sem megfelelően megbirálni nem lehet. Innen erednek azután, amire már gróf Apponyi t. képviselőtársam is rámutatott, a t. ministerelnök ui olyan téves következtetései, mint az, hogy mikor az ellenzék épen az emiitettem szempontnál fogva elhatározta, hogy a vitában a súlypontot a közélelmezés és a drágaság kérdéseire helyezi, mint amelyek a hadviselés érdekeivel is a legszorosabb kapcsolatban állanak, egyéb kérdésekre pedig legfeljebb mellékesen fog kitérni, a t. ministerelnök ur ebből azt következteti, hogy, mivel az eddigi felszólalók nem igen foglalkoztak a többi rendeletekkel, ezeken semmi birálni, semmi kifogásolnivalónk nem volna. Volna elég ; de nem akarjuk szétforgácsolni a figyelmet, hanem e főkérdésekre akarjuk a közönség és a t. ház figyelmét konczentrálni. De volna még egy másik kérésem, amire egyik t. képviselőtársam szintén rámutatott: az, hogy e jelentések legyenek valódi jelentések ; mert hiszen e négy nagy, vaskos füzet egyszerűen a rendeletek gyűjteménye. Hogy tiszta képet nyerhessünk és minden tekintetben tájékozva szólhassunk a kérdésekhez, tudnunk kell a rendeleteknek és a végrehajtásuk közben netán szükségessé vált módositásaiknak okait is, tudnunk kell, hogy a sok egymásnak ellentmondó rendeletből mi van még érvényben és a végrehajtásuk milyen eredményekkel járt. Az elmondottakból önként következik, hogy magam is főleg csak a közélelmezési és drágasági kérdésekkel óhajtok foglalkozni. A vita ezen előrehaladott stádiumában az eddigi nagyérdekü és tartalmas fejtegetések után inkább csak aforisztikus megjegyzéseket óhajtok tenni, amelyek azonban, azt hiszem, a gyakorlati élet tapasztalataiból merített adatok révén mégis alkalmasak mai élelmezési helyzetünk megvilágítására és a szövetkezett ellenzéki pártok határozati javaslata kívánalmainak támogatására és erősítésére. Mint objektiv, igazságos embernek, el kell ismernem, hogy az első időben e világháború, miként a társadalmat, ugy a kormányt is teljesen készületlen és előkészületlen helyzetben találta. Vázsonyi t. képviselőtársam teljesen indokoltan fejtette ki, hogy fokozta ezt a katonai, ellátás terén is bizonyos rendszertelenség és kapkodás. De amenynyire igazságos, hogy az első időben elkövetett hibák körül a felelősségrevonás és megítélés tekintetében szigorú mértéket nem alkalmazhatunk, — bár itt is gyorsabb hozzálátás és alaposabb megfontolás mellett nagyon sok hiba elkerülhető lett volna, — semmi esetre sem alkalmazható az az elnézés, az az enyhébb megítélés a későbbi intézkedésekkel szemben. Mert, az már azután csakugyan érthetetlen, sőt menthetetlen is, hogy a háború hosszú tartama alatt — hiszen már tizenkilenczedik hónapjában vagyunk — a velünk szövetséges Németországban tett tapasztalatok után is és a kormánynak rendelkezésre álló különböző szaktanácskozmányok és szakvélemények alapján is a közélelmezés terén alig számba vehető javulást látunk. Hiszen a harcztéren is sok tekintetben hasonló helyzetben voltunk. Az első időkben bizony ott is súlyos iskolán mentuük keresztül, ugy a galicziai, mint pl. különösen a szerb harcztéren, kivált pedig Potiorek hadvezetésének ideje alatt, amidőn csakugyan nagyon súlyos áldozatokba került a harcztéren való működésünk és nagyon sok, feleslegesen elfolyatott magyar vér lett ennek az áldozata. De azután később, különösen akkor, amikor a gyakorlati tapasztalatokban sokkal gazdagabb német hadvezetés ezen a harcztereken is befolyni kezdett a hadműveletek irányításába és másrészről az időközi harcztéri tapasztalatok is rendelkezésre állottak, olyan jelentékeny javulást tapasztaltunk, hogy alaposan nem lehet a hadvezetőségnek szemrehányást tenni, ott már nem találkozunk nagyobb hibákkal, sőt folytonosan olyan fényes eredményekkel dicsekedhetünk, hogy csak kívánnunk kell, hogy továbbra is igy folytatódjék s ezt Istenben bizva, reméljük is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De amennyire örvendünk a harcztér dicső eredményeinek, annyira sajnálkoznunk kell afelett, hogy a háborús idők gazdasági életének vezetésében hasonló nagy eredményeket eddig nem értünk el. Ha tehát ezen a téren és különösen a közélelmezés terén, erősebb bírálatot alkalmazunk, nem ellenzéki viszketegből teszszük, hanem azért, hogy a kormány ezáltal is szorittassék arra, hogy az eddigi rendszertelenség és kapkodás helyébe egyöntetű, rendszeresebb és hatékonyabb intézkedéseket léptessen. Ez okból az ellenzék nem is állott meg a puszta kritikánál, hanem határozati javas-