Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-619
619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 15 kőmivesnek vagyontalan, adósságokkal terhelt özvegye. Az egyik családban a bős eleste után 4 gyermeket, a másikban a 4 gyermeket és az atyát is" el kell tartani. Már most pl. Henop József né, mig férje élt és hazáját fegyverrel kezében szolgálta, kapott 52 koronát havonkint. Elesett a férje 1914 november 14-ikén. Ezen naptól 1915 novemberig kifizették neki a segélyt, mert férje haláláról addig pozitiv értesités nem érkezett. A törvény értelmében neki joga a segélyre csak hat hónapig volt. Hibáján, s a család tudtán kivül és kérelme nélkül kifizették a hadisegélyt még hat hónapig. Most mi történt ? Miután,Henop Józsefnek halála hivatalosan meg lett állapítva, természetesen azonnal megfosztották az asszonyt az élvezett 52 korona hadisegélytől. Azonban a magyar állam közegei, akik a hadisegélyt odakint fizetik, ezzel sem érték be, hanem megterhelték őt téritmény czimén az illetéktelenül felvett 226 koronával; és így neki, akinek semmije sincs, csak adóssága és gyásza van, vissza kell fizetnie semmiből ezt a 226 koronát. Az ideiglenes segély, amelyet biztosit neki az állam, összesen 216 korona. Ennyi segélyt kapna tehát a következő, vagyis a mostani évre. Neki azonban már az áUamnál tartozása visszamenőleg 226 korona, tehát az erre az esztendőre szóló évi segélye tul van terhelve. Nehogy azt higyje valaki, hogy ezek erőszakkal összeállított adatok, itt van a fizetési könyv. Ebben beirás a következő : Ideiglenes segélyben részesül a család évenkint 216 K-ban. Ebből kifizetés 1915 augusztustól számítva 1916 januárig 108 K. Mivel tartozása van, levonás 72 K ; kifizetés tényleg 36 K — egy fél esztendőre ! Ez egy család, ahol 4 gyermek, egy özvegy és egy atya van. Tehát 36 K segélyt adnak egy elesett hős családjának fél esztendőre ! Ez — nem akarok nagyon kemény szót használni — kegyetlenség. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Mozgás.) Es ez nem egyedül áüó eset. Itt van a másik, amely épen ilyen. Burmeisterné is 4 gyermek anyja. Szintén elvesztette a férjét. Kap félesztendőre ideiglenes segély czimén 84 K-át. Ebből levontak tőle 70 K-át és kapott félévre a magyar államtól, azért, mert férje hős volt a harcztéren, mert teljesítette kötelességét és gyermekei árván maradtak utána, fél évre 14 K-át! (Mozgás.) Ez a 14 K, t. ház, nemcsak félesztendeig fog sajogni annak az özvegynek a lelkében ; hiszen meg van terhelve ezenfelül további visszatérités kötelezettsége mellett 187 K-val. El fog telni rettenetes hosszú idő, mig ő ettől az adósságtól megszabadul, amelylyel nem saját hibájából lett adós. Miután meggyőződtem arról, hogy Henop Józsefné teljesen vagyontalan, adósságokkal túlterhelt : ez esetben feltétlen a legsürgősebb orvoslásra van szükség. (Helyeslés balfelől.) Ez a szegény asszony ugy jött el hozzám, hogy előbb elment a Hadsegélyző Hivatalhoz, onnan küldték a honvédelmi ministeriumba, a honvédelmi mimsterium elküldte a rokkantügyi hivatalhoz, a rokkanthivatal elküldte a kereskedelmi és iparkamarához. (Élénk mozgás balfelől.) A kereskedelmi kamaránál kapott egy irást, hogy menjen a szolgabiróhoz és kérje meg, hogy társadalmi utón gyűjtést rendezzen számára. Otthon elpanaszolta a jegyzőnek, hogy miként járt Budapesten, akkor a jegyző mondta, hogy jöjjön el hozzám s ugy próbáljak hatni érdekében, hogy tegyem szóvá esetét a képviselőházban. (Helyeslés balfelől.) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez nem egyedülálló eset. Van ilyen több, sőt nagyon sok. Ily esetnek nem szabad előfordulni, s meg vagyok győződve, maga a kormány is igyekezni fog, hogy ily esetek ismétlődését lehetetlenné tegye. Hiszen, ha van valami, t. ház, ami a hadviselés érdekeit is mélyen sérti s igen nagy szocziális veszélyt rejt magában, az a mi hadsegélyezésünknek özvegy- és árvaellátásunknak az a vérforraló igazságtalansága, hogy nagyobb a segély, mig él a hős ; mihelyt pedig neki hasznát nem veszik többé, leszállítják az illető családjának a segélyét. (Mozgás balfelől.) Méltóztassék elgondolni azt a rettenetes erkölcsi kárt és rombolást, amelyet annak a gyászbaborult családnak lelkében véghez visz, ha látja, hogy mig a férj kezében ott volt a fegyver, mig remény volt, hogy visszajöhet adófizetőnek, gondoskodott róluk az állam ; da amikor az ő fizikai teljesítőképessége megszűnt, mikor már remény nincs, hogy gyermekeiről, családja jövőjéről ő maga gondoskodhassak, abban a pillanatban azt mondják : hat hónap múlva nem kapsz rendes segélyt, csak ideiglenes és lényegesen leszállított segélyt. Ha ezt nem érzi minden kultúrember és minden törvényhozó, hogy ez igy nem maradhat, akkor azt hiszem, semmiféle emberi érzés nincs többé a világon. Ezt igy eltűrni nem szabad, mert szégyene lenne az országnak, ha ezen nem változtatnánk. (Helyeslés balfelől.) Nagy baj a bizonytalanság is a segélyezés időpontjára nézve. Mert pl. ennek az asszonynak dukál az 1887 évi törvény szerint 96 K , 1914 november óta. Ez az asszony nem kapta meg a pénzét s nem tudja megkapn ; , holott — mint mondom — minden hatóságnál, még az iparkamaránál is járt. Nekünk ugy kell lehetőleg gondoskodnunk az özvegyek és árvák ellátásáról, hogy mindaddig részesüljön a család hadisegélyben, amit a mozgós'tás a kahnával megkapott, mig részére a végleges nyugdíj és az özvegyi ellátás biztosítva nincs. (Helyeslés balfelől.) Nem szabad e két terminus közé a bizonytalanságnak, Ínségnek, kétségbeesésnek és lázadásnak oly időközét beékelni, amely úgyszólván teljesen felborítja annak a családnak a békéjét, nyugalmát és boldogságát. (Helyeslés balfelől.) Nagyon nagy baj volt, hogy ministeri rendelet jelent meg, mely a hadisegélyt megállapító közigazgatási hatóságokat anyagilag teszi felelőssé a megállapított segélyért. Ezt odakint a vidéken mindenütt teljesen félreértették.
