Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-619
14 619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. had'segély, amelyet a mozgós'tás következtében hadbaszállott katonák családjai kapnak, másodszor van a katonai ellátás, amely egy minimális dolog és harmadszor van az az ide : glenes segély, amelyet az 1915. évi XV. törvényezikk állapított meg, a rokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák számára. Először nézzük magát a hadisegélyt. A hadisegély a törvény és rendelet szerint 57—70 fillért tesz ki egy felnőttre nézve ; nyolcz éven aluli kiskorúak ennek a felét kapják ; azonkívül ehhez hozzáadódik a lakbérilletmény, amely az egész segély felénél többet nem tehet ki. Én tudom, hogy a magyar államra ez is egy óriási nagy áldozatot jelent és tisztában vagyok azzal, hogy ez jelentékenyen megterheli állami költségvetésünket De hogyha mi ezt az áldozatot nem hoztuk volna meg, egészen biztos, hogy azt a nagy erkölcsi erőt, amelylyel elviseltük a háború minden csapását, a magyar nemzet és a magyar nép szegényebb rétegei produkálni nem lettek volna képesek. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A segély önmagában véve kevés, de beszédemben nem is ezt akarom érinteni, mert nem annyira a létező segély alacsonysága a nagy hiba, hanem az, hogy ezt odakint a vidéken még kevesebb bölcsességgel osztják szét és épen akkor és azokat fosztják meg a segélytől, amikor az illetőknek a legnagyobb szükségük van rá. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A hadisegély k'szabása ellen jogorvoslatnak, felebbezésnek helye nincs, ami a mellékes szempontoknak oly tág érvényesülést biztosit, hogy e miatt odakint a vidéken számos faluból tudunk arra bizonyitékot, a falusi társadalom különböző rétegei ugy össze vannak haragudva, hogy év tizedekbe fog kerülni, mig az az irigység, az a harag, amely a magyar nemzet legnagyobb kárára ott dul, el fog ülni. (Igaz! ügy van! balfelől.) Itt van például egy másik eset. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam. (Olvassa.) »Tirpák Józsefné ungvári lakos, kinek ura az év elején hadba vonult, hadisegélyért folyamodott, mert az urának fuvarozási keresetétől elesvén, csekély ingatlanából két kis gyermekével együtt megélni nem birt. Noha be van igazolva, hogy évi jövedelme mindössze 170 korona, a segélyzőbizottság mégis elutasította, mert a bizottság egyik tagja, ki a Tirpákné utczájában volt megbízva az összeírással, egyik jószomszéd bemondása alapján akként referált a bizottságnak, hogy Tirpáknénak elrejtett pénzei vannak s hogy készpénzből él. Tirpákné igaza tudatában ez ellen határozottan tiltakozott s több beadványában kérte a bizottságot, illetve a polgármestert, hogy ügyét vizsgálják felül. Ez azonban nem történt meg. Egyszer ugyan kijött hozzá X ur, ki az összeírást végezte, magamagát felülvizsgálta s mindent rendben talált. Folyamodott Tirpákné a honvédelmi ministeriumhoz is,— bár ehhez joga nem volt — de akkor sem történt felülvizsgálat, hanem az X ur referádája alapján utasították el. Szóval minden igyekezete, hogy vagyoni állapotát, illetve jövedelmét egy más részrehajlatlan egyén felülvizsgálja, csütörtököt mondott s egy ember tévedésének és elfogultságának lett kiszolgáltatva és annak az áldozata lett.« T. képviselőház ! Ez az eset nem egy általunk erőszakkal előkeresett eset. Mi, akik a néppel érintkezünk, mert egy oly országos szervezet központjában állunk, amely 300.000 taggal rendelkezik, nem egy, de számtalan ilyen esetet tudnánk felhozni. Ezt tehát feltétlenül meg kell változtatni és bizonyosfoku jogorvaslatot feltétlenül kell biztosítani azoknak, akik panazszal jönnek, (Helyeslés balfelől.) mert meg vagyok győződve, hogy nagyon sokan vannak az országban, akik hadisegélyt kapnak, jóllehet nincsenek rászorulva, de még sokkal többen vannak, akik nem kapnak, pedig feltétlenül rá vannak szorulva (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Itt van továbbá a katonai ellátás kérdése. Mit je'ent anyagi szempontbó 1 a katonai ellátás,.amelyet az 1887 : XX. t. czikk biztosit ? Egy gyalogos özvegye kap 48 forintot, egy árva 48 forintot ; ez az összeg nem haladja meg egy családnál a 360 koronát, bármilyen nagy a család, még akkor sem, ha ki'encz gyermek van. Ez, t. képvi?e'őház, egy oly cse kély összeg, amely a mai körülményeknek, a mai drágaság mellett egyáltalában nem felel meg. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Nem akarok összehasonlításokba belemenni, hogy mit jelentett 1847-ben 48 forint, vagyis havonkint 4 forint és mit jelent ma 96 korona egy esztendőben, vagyis 8 korona egy hónapban ; mert a részleteknek a kifejtése oly gyújtó anyag volna, amelyet nem akarnék a kérdés nyugodt elbírálásába belevetni annál kevésbbé, mivel meg vagyok győződve, hogy tárgyi okokkal is el fogom érni azt az eredményt, amelyet elérni kívánok. T. képviselőház ! Az 1915. évi XV. t.-czikk 7. §-a módot ad a kormánynak arra, hogy a rokkant részére olyan összeget folyósítson, hogy a rokkant összjövedelme 600 korona legyen. Ez egy elv, amely a,rokkantra vonatkozik. De ez is csak egy lehetőség, amelylyel a kormány közegei s legritkább esetekben élnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezt az elvet a rokkantra nézve az 1915. évi törvény megszavazásánál azért mondtuk ki, hogy a rokkantnak szükség esetén 600 koronáig terjedő jövedelmet biztosítsunk, amibe beleszámitható az államtól kapott segély és az a jövedelem, amelyet esetleg másutt keres meg. Ezt az elvet kellene keresztülvinni az özvegyeknél és az árváknál is, mert ez az a minimum, amely szükséges ahhoz, hogy az illető éhen ne haljon. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! Hogy ez a hadsegélyezés, az özvegyek és árvák ellátása az egyes családoknál milyen, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy két család történetét elmondjam. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A napokban jött ide a képviselőházhoz két özvegy Nagymarosról, nevük Burmeister Henrikné és Henop Józsefné. Az egyik, Burmeisterné egyszerű földmives neje; a másik, Henopné egy
