Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 187 hat év előtt megtámadtak, de ma már kijelentettem a képviselőházban, hogy talán lesznek összeköttetéseim a bankokkal. Remélem, magas morális nivón kompatibilisen, — erről nem beszélek. De t. ház, a t. képviselő ur ellenem szintén az ő szokott módjával három vádat emelt, amelyekre nézve ő is, én is kijelentem, hogy ha igazak is lennének, az inkompatibilitási törvénybe nem ütköznek. Ebben mindketten egyetértünk. De reám nézve fennáll az inkompatibilitás az én saját lelkiismeretemben, hogy, aki itt pályám első napjától fogva minden inkompatibilitást kérlelhetetlenül, de kérlelhetetlenül üldözött, annak kétszeresen kell vigyáznia magára, hogy a legkisebbet, még tévedésből sem kövesse el. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A bankokra nézve bizonyos tekintetben megegyezek a t. pénzügyminister úrral, aki deczember 10-iki beszédében nyilatkozott erre nézve : Itt ki kell térnem Rakovszky beszédére ; mindig helytelennek tartottam és különösen helytelennek tartom a mai viszonyok között, nagybankjainknak tisztán pártpolitikai szempontból, vagy osztálykülönbség szempontjából való azt az indokolatlan támadását, melylyel a t. túloldal egyes tagjai önmaguknak tetszelegnek. Én magam igen gyakran mondtam és vallom ma is azt, hogy sajnos közgazdasági jelenség, hogy nálunk a bankok működése nagyobb térre terjed Id, mint más kulturállamokban. Ezt én bajnak tartottam mindig és nem átallom beismerni ma sem. (Helyeslés a jobboldalon.) És azután azt jelenti ki, hogy nagyon méltóztatnak tévedni, ha ezért a bankokat okolják és hogy ezt arra a sajnos körülményre kell visszavinni, hogy itt a magánvállalkozás nem érdeklődik eléggé nagyobb iparvállalatok iránt. T. minister ur, mi körülbelül egyetértünk, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) körülbelül; egyetértettünk mi már egyszer egészen is (Mozgás a jobboldalon.) és kérem, az országnak nem volt kára, amikor egészen egyetértettünk. (Mozgás és derültség.) Én a banknak bankszerű üzletek lebonyolítása körül való tényekdését helyeslem, tisztességesnek, jónak tartom, de azt hiszem, ha a nagybankok zsirkészleteket halmoznak fel, ha ránehezednek az egész ország gazdasági életére és ha a nagybankok Magyarországon nem alimentálják az ipart, hanem fojtogatni akarják az ipart. . . (ügy van ! a bal- és a szélsőbahldálon.) Förster Aurél: Mint a pók a legyet. Rakovszky István : ... ha a nagybankok, mihelyt csak virulásnak indul kissé az ipar, már kiszipolyoznák, akkor ez nem hasznos ténykedés. A bankok e ténykedését támadtam és abban egyetértünk, hogy a bankszerű üzleteket, a bank körébe szigorúan tartozó üzleteket helyeseknek tartjuk, de másokat nem. És nincs ugy, amint a t. minister ur mondja, hogy itt a bankok azért ragaszkodnak ezekhez az üzletekhez, mert más nem akadt, hanem ellenkezőleg az ember nem jut hozzá (Ugy van! a bál- és a szélsőbahldálon.) és itt Sándor Pál vasutjára is alludálok annak bizonyítására., hogy mily hatalmasak ezek a bankok és be fogom igazolni, hogy nem ösztökélik a publikumot gazdasági működésre, hanem mindent megtesznek, hogy ott, ahol kilátás van, ahol harácsolni lehet, ahol nyereségre lehet, szert tenni, azt maguknak biztositsák. Itt van a véleménykülönbség köztem és a t. minister ur között. De visszatérek a t. képviselő ur inkompatibilitási támadásaira, amelyeket ellenem intézett. Kezdem a gyárammal. A t. képviselő ur konstatálta, hogy nálam nyilt inkompatibilitás nincs, de van burkolt inkompatibilitás. Hát ha van burkolt, akkor a buroknak le kell hullania. Le is hullott. (Mozgás.) Akkor azt mondja t. képviselő ur, hogy igaz, hogy én nem veszek részt magam a gyárammal a kincstári erdők eladásában, hanem a Zivnostenska Banka képviselője Rózsahegyen, ugyanannak az igazgatóságnak a tagja, teszi ezt. Különben is azt állit ja, hogy Liptó megyében én máshonnan nem szerezhetem be a fát, mint a kincstártól, mert csak kincstári erdők vannak. Én először is azt a jó embert nem ismerem, és kijelentem, hogy vele semmiféle, még kevésbbé burkolt üzleteket nem kötöttem, mert nekem a liptómegyei kincstári erdőkből egy szál fám nincs, a képviselő ur nagyon felületesen informáltatta magát. Közismert dolog, hogy sehol sincsenek olyan gazdag községek, mint ott. Magának Li]?tórózsahegynek 12.000 katasztális hold erdeje van. Egy szál fát sem vettünk kincstári erdőkből; vettünk a Zivnostenska Banka közvetítésével, de nem fát, hanem szenet, de ez nem inkompatibilis, mert a szén nem kincstári. Azt is mondja a képviselő ur, hogy mi karteliben vagyunk. Én intézkedtem, és táviratilag jelezték, mert rosszak a vasúti összeköttetések, hogy a gyár alelnöke, igazgatótanácsosa az összes erre vonatkozó aktákkal majd meg fog jelemii nálam, kijelentem azonban, hogy én magam elnököltem abban a végrehajtó-bizottsági ülésben, ahol tárgyaltuk az osztrák bankok hozzánk intézett felhívását, hogy lépjünk kartellbe és ez az én ellenvetésem, az én tiltakozásom folytán nem sikerült. Mi az, amit a képviselő ur bemutatott ? Egy czirkuláré. De nincs is szükség kartellre. Minek az ? Mondja meg. Azt mindenki tudja, hogy ma nincs túlprodukczió, hanem, ha valaki bemegy egy gyárba és 50—60 vaggon egyenlő papirt akar venni, nem kap, mert nincs, valósággal elkapkodták nálunk a papirost, mert a háború következtében az üzem gyakran félbe van szakitva, egyharmad vagy fél üzem van. Minek kössünk tehát kartellt 1 Itt megmt a képviselő ur egy tévedésével van dolgom. Az árak sem azok, amiket a képviselő ur mond. Mi többet kapunk, jóval többet kapunk, miért ? Mert mihozzánk bejön a kereskedő Galicziából és kér és szuperprémiumot fizet, hogy adjunk neki azonnal papirost. Ilyen konjunktúrák mellett, mikor a papir ára igy felfelé megy, akkor kössünk mi kartellt ? 24*