Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-619
619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. IS pedig e 10. § 2. és 3. pontjában említett esetei olyan súlyos esetek, amelyekre külön kell a t. ház figyelmét kikérnem. Itt arról az esetről van szó, ka a terhelt lefoglalható vagyonát elidegenítette vagy elrejtette, vagy ha a terhelt nem magyar honos és lefoglalható vagyona nincs, vagy ha a terhelt jövedéki kihágások elkövetésével üzletszerüleg foglalkozik. Kérdem, t. ház, ha ilyen sulyos feltételek mellett nagyobb összegű pénzbüntetésnek, illetőleg bírságnak megállapításáról van szó, ha az államnak fontos vagyoni érdekét érintő, habár esak kihágásnak minősített, valóban azonban igen sulyos jelentőségű cselekmény a vád tárgya, hiszen a t. képviselő ur például ismételten utalt arra, hogy százezer koronákra menő pénzbírság lesz kiszabható, nem igazolt-e az, hogy ilyen esetben az előzetes letartóztatás esetleg hosszabb ideig is, birói meghosszabbításokkal legfeljebb 90 napig elrendelhető legyen ? En azt hiszem, épen ezekben az időkben, amikor mindnyájunkat át kell hogy hasson azoknak a nagy állami feladatoknak tudata, amelyek épen a háború következtében és a háború után bizonyára évtizedek soTán át a magyar államra is várnak, amikor nem egyéni szempontok, bizonyos csempészkedőknek vagy üzletszerű jövedéki kihágóknak egyéni érdekei, hanem nag}^ állami érdekek és valamennyiünknek, a magyar nemzetnek érdekei lehetnek egyedül döntők : akkor nem szabad ezt a kérdést sem a terheltnek önző és rendszerint a tárgyi igazsággal ellentétes egyéni érdekei szempontjából szabályozni, hanem az összességnek nagy érdekei szempontjából kell azt felfogni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennek következtében teljes megnyugvással ajánlhatom a t. képviselőháznak, hogy a rendeletnek ezeket a letartóztaásra vonatkozó rendelkezéseit is tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés baljelöl.) Végül abszolúte nem osztom a t. képviselő urnak a büntetőparancscsal szemben kifejezett aggodalmait. A büntetőparancs ebben a rendeletben olyképen van szabályozva, hogy a terheltet illetőleg a védőnek egyszerű kifogása módot nyújt arra, hogy a büntetőparancs helyett a tárgyalás következzék be. E szerint a terhelt két dolog közö + t választhat. Ha neki kényelmesebb, ha egyéni érdekeinek inkább megfelelő, hogy lefizesse az abban a büntetőparancsban megállapított összeget, hogy elkerülje a tárgyalást és a tárgyalással járó kellemetlenségeket, ezt megteheti és ezáltal az eljárásnak vége szakad. Ha azonban a terheltnek bármily okból a bármily kis vagy bármily nagy összeget kiszabó büntető parancs kellemetlen — minthogy a büntetőparancs a vádirat után adatik be, tehát ekkor, az eljárás ezen szakában a védelem már teljes mértékben meg van engedve — ugy a terhelt, mint jogi tanácsadója bizonyára nagyon ismeri a büntetőparancsnak horderejét és tudja mérlegelni, hogy melyik változat kedvezőbb a terheltre nézve. Ha akarja, beadja a kifogást és ezáltal az ügy a tárgyalás szakába jut, tehát azon legkedvezőbb elintézés alá, amelynek utján kontradiktórius eljárás minden biztositékával módja van a terheltnek érdekeit megvédelmezni. Mindezek után tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Elnök: Több szónok feljegyezve nincs. Kérdem a t. házat: kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyi bizottság javaslatához képest az igazságügyminister urnak most tárgyalt jelentését tudomásul venni és hasonló czélból átküldeni a főrendiházhoz, igen vagy nem ? (Igen/) A ház a minister ur jelentését tudomásul veszi és hasonló czélból átküldi a főrendiházhoz. Következik a napirend 5. pontja: Huszár Károly (sárvári) képviselő ur indítványának indokolása a hadsegélyezésről szóló törvény módosítása tárgyában. Az indítványozó képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Ha a magyar parlamentben lehetnek nézetkülönbségek abban a kérdésben, hogy a nemzetnek ebben az élet-halálküzdelmében a fronton résztvett férfiaknak adjunk-e jogokat vagy sem, azt hiszem, abban az egy kérdésben véleménykülönbség köztünk, magyar képviselők között nem lehet, hogy a magyar törvényhozásnak, a magyar államnak, a magyar társadalomnak és a magyar kormánynak becsületbeli kötelessége, hogy egyénileg gondoskodjanak mindazokról, akik kenyérkeresőjüket a harcztéren elvesztették, akik mint özvegyek, árvák, vagy az illető elesett hős más hozzátartozói, akiknek kenyerét ők keresték meg, joggal elvár-: hatják, hogy gondoskodjék az állam róluk olyan mértékben, hogy tisztességesen és emberségesen megélhessenek. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! ebből kiindulva kérésemet a kormányhoz nem mint ellenzéki kívánalmat terjesztem elő, hanem — megbízva a szövetkezett, ellenzék által — mint az egész magyar társadalomnak kívánságát, mert azt hiszem, hogy elérkezett az ideje hogy megnyugvást adjunk katonáink lelkének, hogy megedzzük azok erkölcsi erejét és harczkészségét, akik a fronton állanak hogy megnyugtassuk azokat, akik a legnagyobb nélkülözések és a legnagyobbfoku drágaság közt hősiesen viselik el a rájuk rótt áldozatokat. Mindez elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy segítsünk a hadsegélyezésnek ma érvényben lévő rendszerén.. (Helyeslés balfelől.) Az állam csak saját magát biztosítja és a nemzet csak saját nyugalmát szolgálja azáltal, ha gondoskodik arról, hogy a harczosok itthonlévő családtagjai nyomort ne lássanak. 1882-ben, 1887-ben, 1912-ben, 1914-ben és 1915-ben erre nézve a törvényhozás különböző intézkedéseket hozott. A mostani állapot szerint a hadsegélyezés, három részre oszlik Először van az a bizonyos
