Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-619
10 619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. got, hogyha engem valaki büntető ügyben, fegyelmi ügyben hamis váddal illet azt feljelenthessem. A pénzügyi igazgatóság minő jogon adja meg a vasálarczra való jogot, a régi korszakból véve, annak, aki pályázik e kis zsákmányra, akit díjaz, hogy vasálarczczal megy a kasszához felvenni a jutalmat és nem mondja meg a nevét annak, akit feljelentett. Minő jogon játszszák ki a büntető törvényt és tartoznak-e a biróságok egyáltalán ezt az anonimitást figyelembe venni ? Emelnek valaki ellen vádat, gonosz indulatú alkalmazott p 1 . becsempész valahová egy dolgot, amelynek tartása tilos és egyúttal eldugja oly helyre, ahol senk sem se'ti — .megtörtént esetről beszélek — és azután feljelentést tesz és amikor jönnek a finánczok, pontosan nekimennek a helynek, ahol a dolog el van rejtve és ahol annak létezését senki sem tud a. Nem tudja meg soha a terhelt, ki volt, aki a valóságos csempészetet és a hamis vád koholását elkövette és a harminczados rendtartás e szellemét továbbra is fenn akarják tartani! Bocsánatot kérek, a feljelentő jutalmát a hazafias kötelesség szempontjából le kell kissé szállitani, hogy ilyen módon több essék a hazafias kötelesség teljesitésére és kevesebb a nyereségre. (Derültség.) Én azt hiszem, hogy elég lesz egyharmadot hagyni nyereségnek, kétharmadot pedig a hazafias kötelességteljesitésre szánni. Ez sokkal erkölcsösebb is lesz. A másik dolog tehát az, hogy a vizsgálat során ki kell zárni az anonimitást , a harmadik pedig, hogy a vizsgálat során mindazt a védelmet meg kell adni a terheltnek, amelyre a modern bűnvádi perrend alapján mindenki számithat. A t. előadó ur a védelem kizárásáról beszélt. De nemcsak a védelem van itt kizárva, hanem a szemlénél is ki van zárva a terheltnek minden joga, a biztosítási intézkedéseknél van kizárva az a joga, hogy birói oltalmat keressen a finánczok zaklatása és biztosítási foglalásai ellen. Azt mondja ez a rendelet, hogy a vizsgálathoz nem lehet odaereszteni a védőt, csak Írásban, mert ha szóval jelenik meg a védő, akkor ott minden összezavarodik. Bocsánatot kérek, nagyon méltóztatik túlozni a védő jelentőségét. Hát a közönséges bűnvádi perrend szerint is micsoda joga van a védőnek ? Megvan az a joga, hogy a nyomozás során támogathatja a gyanúsítottat, a nyomozat során indítványokat tehet, előterjesztéseket tehet írásban vagy szóval és bizonyos iratokat megtekinthet; ezek az iratok korlátozva vannak a gyanúsított vagy terhelt vallomási jegyzőkönyvére, korlátozva vannak azon birói cselekményekről felvett jegyzőkönyvekre, amelyeknél a védő különben is jelen lehet, a birói szemlejegyzőkönyvekre stb. De, bocsánatot kérek, micsoda baja történhet annak az egyszerű fmáncznak, ha bármely ügyvéd bármely nagy hangon jelenik meg és indítványt kar tenni, akár szóval, akár írásban a védettje érdekében ? Hogy lehet ettől megzavarodni ? Vagy hogy lehet attól megzavarodni, ha a védő elolvassa azt a jegyzőkönyvét, amelyet a> :gyanusitott vallomásáról vettek fel, ha megidézik a védőt a szemlére és a szemlejegyzőkönyvet elolvashatja ? Ezzel teljesen be van fejezve a védő minden joga, mert a bűnvádi perrend szerint is a vizsgálóbírónak vagy a nyomozást vezető közegnek joga van a nyomozat, a vizsgálat érdekében a védőt az iratok további betekintésétől eltiltani. Nagyon könnyen lehetett volna itt is alkalmazni a bűnvádi perrend elveit és a fináncz is könnyebben értette volna meg a bűnvádi perrendtartás egyszerű intézkedéseit, mint a harminczados rendtartás kacskaringóit és régi rokokó stílusát, hiszen sokkal egyszerűbb a bűnvádi perrend néhány szakasza, mint a rokokó stílusban reánk maradt harminczados utasítás. Ismétlem, én nem akarom letagadni azt, ami ebben a rendeletben haladás, sőt elismerem, örömmel üdvözlöm és részletfizetésképen szívesen elfogadom. Még ki is emelem, hogy az előkészítő eljárásban a vizsgálat tekintetében van lényeges javulás, pl. ott, — nem tudom, az előadó ur kiemelte-e — ahol arról van szó, hogy abban az esetben, ha a vizsgálat során eskü alatt hallgattatnak ki tanuk, a bűnvádi perrendtartás 125. §-ának 2. bekezdése alkalmazandó, ami a laikusok számára magyarra fordítva annyit jelent, hogy amennyiben a vizsgálat során tanuk eskü alatt hallgattatnak ki, meg kell idézni a terheltet és védőjét, mert ez ugy tekintendő, mint a főtárgyalás kiszakított részlete. Szóval itt kontradiktórius eljárás lesz, melylyel szemben eddig az volt az eljárás, hogy kihallgatták a felet a pénzügyi hatóságnál és ha megesketését szükségesnek látták, akkor felkérték a járásbíróságot, hogy legyen szíves az általa kihallgatott tanút megesketni; a tanú tehát a fmáneznál vallott, a bírónál esküdött. Ezt rendesen jegyzők végezték, egész formalisztikusnak tek'ntették a dolgot, volt előttük egy jegyzőkönyv és a fél arra, a vallomásra, amelyet nem a bíró előtt tett, a bíró vagy a jegyző előtt esküdött meg. Ez volt az a gyönyörű eljárás, amelyen most a rendelet 12. §-ának ez a pontja segít. Én azt tartom, hogy a 8. §-nak az a rendelkezése, amely kizárja a védő közreműködését az eljárás előtti szakban — bár enyhítés van a letartóztatott terheltre nézve, ahol a védelem feltétlenül meg van engedve — teljesen helytelen és a védelemnek igazán czéltalan megsértése, az ügyvédi kar iránti czéltalan bizalmatlankodás, ami talán nem is az ügyvédi karnak sérelme, hanem annak a közönségnek sérelme, amely jogvédelmet keres, amelynek erre joga van. Rátérve magára a rendeletre, kifogásolnom kell benne a letartóztatásra vonatkozó intézkedést. Az előadó ur azt mondotta, hogy jelentéktelen esetekről van szó ; ezt ugyan a büntetőparancsra nézve mondotta, de nem tudom, minő joggal, mert a büntetőparancs itt nem olyan mint másutt, ahol összegszerüleg vannak korlátozások, hogy ki ellen lehet büntetőparancsot kibocsátani. Jakabffy Elemér előadó: Én általánosságban mondtam ! Vázsonyi Vilmos: Itt az összegszerűség-nin-
