Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 11 csen kor átozva, itt lehet két millió koronára is büntetőparancsot kibocsátani, tehát nem csekély dolgokról van szó, ámbár gratu'álok ha ezt is csekélységnek méltóztatik tartan'. A jövedéki ki­hágások majdnem kivéte 1 nélkül, a tulajdonképeni c sempészkedést kivéve, vagyonbüntetéssel bün­tetendő deliktumok, tehát alapjában véve addig, amig vagyoni büntetéssel büntetnek egy delik­tumot s amig nem kerül a sor arra, hogy be­hajthatatlanság esetén szabadságvesztésre alakít­ják át a büntetést, jogilag teljesen lehetetlen, az én jogérzésem sze int képtelenség az hogy pénz­büntetéssel vagy birsággal büntetendő cselekmény esetében eljárási szabályokkal szabadságvesztési büntetést lehessen megalapítani. A bűnvádi per­rendtartásnak az a része, amelyre analóg'a gya­nánt hivatkozik a rendelet, a járásbirósági el­árásról szól, kimondja, hogy pénzbüntetéssel büntetendő cselekményekért előzetes letartózta­tásnak egyáltalán nincsen helye és még egyébként is nagyon szűken méri ki az előzetes letartóztatást és kimondja, hogy a vizsgálati fogság egyáltalán nem rendelhető el, a 357. §. szerint pedig az előzetes letartóztatás kihágás miatt csak negyven­nyolcz óráig, vétség miatt ped'g az Ítélet előtt csak nyolcz napig tarthat. Itten tu aj donképen kihágásszerü dolgokról van szó először, másodszor pedig pénzbüntetéssel büntethető cselekmények­ről. A rendelet nem tesz megkülönböztetést azok között a jövedéki kihágások között, amelyek szabadságvesztéssel büntetendők és azok között, amelyek pénzbüntetéssel büntetendők. Tulaj donképen a dolog ugy is van, hogy a kincs­tár számára a pénzbüntetéssel való büntetés a fon­tos, mert a szabadságvesztési büntetésekből nem él meg a kincstár, az neki semmi hasznot nem ad, ellenkezőleg, az egy ráfizetéses üzlet, hol az önkölt­ség sem kerül ki. A jövedéki kihágásokban csalási elem van, a kincstár megkárosítására irányuló szán­dék, ugy hogy az tulajdonképen a kincstár ellen irányuló csalásnak egy fajtája, ahol a kincstárnak mint sértettnek tulaj donképen az az érdeke, hogy az ő kára megtérüljön és a bírságpénzekben még megfelelő elégtételhez is jusson. En nem vagyok képes megérteni azt, hogyan lehet azt jogilag konstruálni, hogy ha ezt a deliktu­mot csak pénzbüntetéssel lehet büntetni, akkor ezért a deliktumért valakit az eljárás során szabad­ságvesztés büntetéssel lehessen sújtani. Sajnos, nincs az a reményem, hogy az igen t. igazságügy­minister urat ebben a kérdésben meggyőzhetem, de ugy látom, hogy a rendelet nagyon szépen méri ki ezeket az előzetes letartóztatásokat, mert a csak pénzbüntetéssel büntethető jövedéki kihágásoknál is kimondja, hogy a letartóztatás tarthat legfel­jebb 15 napig. Ne méltóztassék megijedni, hogy csak addig tarthat, mert azután azt mondja, hogy »A bí­róság azonban azt fontos okból két izben 15—15 nappal meghosszabbíthatja*. Háromszor 15 az 45. Végül az u. n. üzlet­szerű jövedéki kihágások elkövetőjével szemben ezt még további 45 nappal megtoldhatja, ugy ho 90 nap lehet az előzetes letartóztatás az olyan esetben, ahol csak pénzbüntetésről van szó. Ez az, amit én határozottan és elvileg kifogásolok mindaddig, amig ezek a deliktumok nem változtat­nak át szabadságvesztésbüntetéssel büntethető deliktumokká. Abban a perczben, amikor ebben a csalás elemét felfedezzük és szabadságvesztéssel sújtjuk azt, ki ezt a kihágást elköveti, az jogilag nem képtelenség többé, de jogérzésem szerint előttem lehetetlennek látszik az, hogy valaki, akit ha bűnös, csak pénzbüntetésre lehet elitélni, äz eljárás során esetleg 90 napig előzetes letartózta­tásban legyen tartható. A büntetőparancsra vonatkozólag a mélyen t. előadó ur azt mondja, hogy az csekélyebb jelentő­ségű ügyeknél bevált. Igaza van, csekélyebb je­lentőségű ügyeknél bevált, de a 15. §. nem disz­tingvál, hanem azt mondja (Olvassa) : »A bíróság a vádirat alapján tárgyalás tartása nélkül büntető­parancsot bocsáthat ki a szabadlábon levő terhelt ellen, ha a vád tárgya egyedül pénzbüntetéssel büntetendő kihágás ; szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő kihágás esetében pedig, ha csupán pénzbüntetésnek megállapítását tartja indokolt­nak és ha a bíróság a vádiratban megjelölt bizo­nyítékok mérlegelése alapján meg van győződve a vád alaposságáról.* Tehát méltóztatik látni, hogy összegszerűség nélkül és még a szabadságvesztéssel büntetendő cselekményeknél is a kalmazható, amelyek kevésbbé fontosak. De ismétlem, ezek az u. n. csirkefogó de­liktumok a jövedéki- kihágások terén, ezek a leg­alsóbbrendüek, a csempészek által elkövetett de­liktumok, hol a kincstárnak semmiféle nagyobb nyereségre kilátása sincs, ahol nagy kár nem is esik az illetőn, aki le lesz tartóztatva, mert az nála az üzleti koczkázathoz tartozik, hogy a letartózta­tásra is számit. Itt a fontos jövedéki kihágások azok a nagy pénzügyi érdeket képviselő kihágások, amelyekről többször voltam bátor megemlékezni. Ezek összegszerűségre való tekintet nélkül büntető­jiarancscsal intézhetők el, ha a bíróság elégséges­nek tartja a vádiratban megjelölt bizonyítékokat. Bocsánatot kérek, de én veszedelmesnek tar­tom az ilyen eljárást, ahol amúgy is mindig nyomja a hatóságot bizonyos tekintetben az az érthető érzés, hogy az egy k oldalon a kincstár vagyoni érdeke áll, a másik oldalon egy izolált egyén. Én helytelennek tartom, hogy a bíróság, mielőtt méga vádlott szóhoz juthatott volna,mielőtt a véde­lemszóhoz juthatott volna, pusztán a vádirat alap­ján egy reá nézve lelkületi prejudicziumot képező büntetőparancsot bocsásson ki. Ez a büntető­parancs a gyakorlati é'etben, a nagyobb ügyek­ben egy eljárási akadály szerepét fogja játszani En attól tartok, hogy a biró számára bizonyos el­fogultságot teremt, ha az iratokat a másik fenek mmden közreműködése nélkül kapja a kezébe és teljesen egyoldalú álláspont alapján fogalmaz meg egy határozatot és ezért kifogásolom a büntető-. parancs intézményét. "sszefoglalva mindazokat, amiket bátor vol-. "ívK 2*

Next

/
Thumbnails
Contents