Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 9 szerencséjük van az egyszerű, finánczczal közvet­len érintkezésbe lépni, hanem általában az egész adózó közönséget érdekelni fogja az, hogy jövedéki kihágás esetében minő szabályok szerint folyik le a vizsgálat. Kimarad a vizsgálat. Ennek nemcsak az a jelentősége van, hogy a bűnvádi perrendtartás szabályai nem alkalmaztatnak, az a jelentősége is megvan, hogy bizonyos jogi védelmet nem talál meg a terhelt a vizsgálat során. Itt nem­csak a védelem kirekesztéséről szólok, amelyre még rá fogok térni, amikor a jelenlegi rendelet kritikáját adom, hanem minthogy a vizsgálat szabályozva nincs, a vizsgálat során telj esitett szemlén semmiféle jogi védelme nincs, a vizsgálat alá vontnak, és ha nem is nagyhangú, de rutini­rozott, de hozzáértő, lelkiismeretes jogi védőre igenis szüksége van. Es a másik, hogy az u. n. biztositó intézke­déseknél, o J t, ahol nagy vagyonok előzetes zár alá helyeztetnek, amivel tönkre lehet tenni embe­reket teljesen, (Ugy van I a bal- és a szélsóbalolda­lon.) kiegyezésre lehet őket kényszeríteni, — mert a jövedéki eljárás czélzata tulaj donképen részben a kiegyezésre való kényszerítés, ebben az eljárás­ban, vissza lehet lépni a vádtól bármikor és alku tárgyává tehető, minthogy pénzügyi érdekről van szó, a kincstár pénzügyi érdekéről, az egész igazságszolgáltatás érdeke, — itt állampolgárok, akiket jövedéki kihágás vádjával illetnek, a vagyon­joga nincs biztosítva, mert itt a finánczközegek teljesen szuverénül intézkednek a biztosítási intéz­kedések dolgában és birói oltalom e biztosítási intézkedésekkel szemben nem kapható. Bocsánatot kérek, itt van ismét, nem komi­kus szempontból, de a jogbiztonság szempontjá­ból annak a jelentősége, hogy a vizsgálatot ez a rendelet szabályozta. Balogh Jenő igazságiigyminister (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Tudom, nem az igazság­ügyminister ur hibájából, ő szívesen szabályozta volna a vizsgálatot, de a pénzügyininister ur a vizsgálatot továbbra is fenn akarta tartani a pénz­ügy sötét birodalmában, hogy ott a szuverén finánczokhoz a jog ne közeledhessen. A skanda­lum azonban nem a jövedékkihágási eljárásnak ez a része volt és az állandó batrányköve, amely a pénzügyi bíróságok előtt szerepelt; kellemetlen volt, helytelen volt, hogy a pénzügyi bíróságok­nál zárt tárgyalás tartatott, hogy tulaj donképen szóhoz sem juthatott addig a vádlott az eddigi eljárás szerint, amig nem kapta meg első fokban a marasztaló ítéletet; ha megkapta a marasztaló ítéletet, amikor elitélték, abban a perczben volt módja, hogy védekezzék és csak a királyi ítélő­táblához intézett felebbezésben volt módja elő­adni védelmét, mert az első fokban egyáltalán nem szerepelt, a tárgyalásra meg nem idézték, az adatokra észrevételeket nem tehetett, ugy hogy a királyi táblának kellett mindig utólag póteljá­rást csinálnia, vagy feloldania, hogy az igazságot valahogyan kiderítse ; ez baj volt és elismerem, KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. hogy nagy haladás, hogy végre kiküszöböltetik, — de tulaj donképen a botránykő mindig ez a homály­ban lejátszódó vizsgálat volt, mindig a harmin­czados utasítás, amelyet végre az egész szelle­mével kell kiküszöbölni jogunkból. A harminczados eljárásnak vannak egyéb gyönyörűségei is és ugy látszik, ezért ragaszkodik hozzá a pénzügyi kormányzat, hogy a vizsgálat ne a bűnvádi perrendtartás elvei szerint, ne a modern bűnvádi eljárás elvei szerint történjék. Tudjuk, hogy a jutalmazások igen nagy szerepet játszanak a harminczados eljárásban. Külön sza­bályoztatik a feljelentő jutalma, a tettenérő jutalma, mikor kap egyharmadot, mikor kapnak többen kétharmadot, mert a kincstár nagyon szerény és kevesebbel éri be, mint azok, akik a vádat nyomra vezetik, hogy ne fejezzem ki ma­gamat a latin szóval, magyarul mondom, a vád nyomravezetői. Ez mind rendben van. Ha valaki­nek tefazik a vádat nyomra vezetnie, sokan tisztes polgári kötelességet látnak ebben, bár a tisztes polgári kötelesség teljesítéséért nekem kissé sok az az egyharmad vagy kétharmad jutalom. (Derültség.) Nem kis ügyekről van itt szó, amint a t. előadó ur mondta a büntetőparancs ismerte­tésénél, nem kis ügyekről, hanem nagy ügyekről. A jövedéki kihágási eljárásokban igen nagy pénz­összegek forognak szóban, amelyek néha száz­ezrekbe mennek és milliókba és igen nagy vagyoni érdeket képviselnek. Mondom, kissé sok, hogy valaki hazafias, nemes kötelesség teljesítéséért egyharmad és kétharmad jutalomban részesül és együtt örököl a kincstárral, kissé sok, különösen, ha élők után örökölnek. De jó, ha e szisztémát méltóztatik fentartani, nincs ez ellen sem kifogá­som, élők után is örökölhetnek a kincstárral együtt, de mindenki tegye meg bizonyos felelősség alatt. A harminczados utasítás azonban azt mondja, hogy nem kap semmit, aki nem mondja meg a nevét, vagy hamis nevet mondott a feljelentésben. De csak a kincstár számára kell megadnia, annak azonban, akit megvádolt, nem kell bemutatkoznia, nem kell leadnia a névjegyét. A kincstárnál le kell adnia, de nekem, akit megvádol, nem tartozik bemutatkoznia, bemutatkozás nélkül vádol meg, sőt amennyibe a névtelenséget kívánja magának biztosítani, a harminczados rendtartás neki az anonimitást biztosítja, biztositja neki azt a jogot, hogy orozva marhasson, biztositja a jogot, hogy gyáván vádolhasson, hogy gyáva vádolásának a zsákmányát fölvegye, tőlem pedig, akit feljelen­tenek, elveszi a jogot, hogy szembe nézhessek an­nak, aki megvádol, hogy koholt vád esetében bi­zonyíthassam, mily indulat, bosszú vagy piszkos magánérdek vezeti azt, aki a vádat koholta, sőt megfosztanak attól, amit a büntetőjog nekem biz­tosit, hogy én azt, aki ellenem hamis vádat emel, ezért följelentsem. Farkas Pál: Teljesen igaza van ! Vázsonyi Vilmos: A büntető og biztositja a jo­2

Next

/
Thumbnails
Contents