Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-619
619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 9 szerencséjük van az egyszerű, finánczczal közvetlen érintkezésbe lépni, hanem általában az egész adózó közönséget érdekelni fogja az, hogy jövedéki kihágás esetében minő szabályok szerint folyik le a vizsgálat. Kimarad a vizsgálat. Ennek nemcsak az a jelentősége van, hogy a bűnvádi perrendtartás szabályai nem alkalmaztatnak, az a jelentősége is megvan, hogy bizonyos jogi védelmet nem talál meg a terhelt a vizsgálat során. Itt nemcsak a védelem kirekesztéséről szólok, amelyre még rá fogok térni, amikor a jelenlegi rendelet kritikáját adom, hanem minthogy a vizsgálat szabályozva nincs, a vizsgálat során telj esitett szemlén semmiféle jogi védelme nincs, a vizsgálat alá vontnak, és ha nem is nagyhangú, de rutinirozott, de hozzáértő, lelkiismeretes jogi védőre igenis szüksége van. Es a másik, hogy az u. n. biztositó intézkedéseknél, o J t, ahol nagy vagyonok előzetes zár alá helyeztetnek, amivel tönkre lehet tenni embereket teljesen, (Ugy van I a bal- és a szélsóbaloldalon.) kiegyezésre lehet őket kényszeríteni, — mert a jövedéki eljárás czélzata tulaj donképen részben a kiegyezésre való kényszerítés, ebben az eljárásban, vissza lehet lépni a vádtól bármikor és alku tárgyává tehető, minthogy pénzügyi érdekről van szó, a kincstár pénzügyi érdekéről, az egész igazságszolgáltatás érdeke, — itt állampolgárok, akiket jövedéki kihágás vádjával illetnek, a vagyonjoga nincs biztosítva, mert itt a finánczközegek teljesen szuverénül intézkednek a biztosítási intézkedések dolgában és birói oltalom e biztosítási intézkedésekkel szemben nem kapható. Bocsánatot kérek, itt van ismét, nem komikus szempontból, de a jogbiztonság szempontjából annak a jelentősége, hogy a vizsgálatot ez a rendelet szabályozta. Balogh Jenő igazságiigyminister (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Tudom, nem az igazságügyminister ur hibájából, ő szívesen szabályozta volna a vizsgálatot, de a pénzügyininister ur a vizsgálatot továbbra is fenn akarta tartani a pénzügy sötét birodalmában, hogy ott a szuverén finánczokhoz a jog ne közeledhessen. A skandalum azonban nem a jövedékkihágási eljárásnak ez a része volt és az állandó batrányköve, amely a pénzügyi bíróságok előtt szerepelt; kellemetlen volt, helytelen volt, hogy a pénzügyi bíróságoknál zárt tárgyalás tartatott, hogy tulaj donképen szóhoz sem juthatott addig a vádlott az eddigi eljárás szerint, amig nem kapta meg első fokban a marasztaló ítéletet; ha megkapta a marasztaló ítéletet, amikor elitélték, abban a perczben volt módja, hogy védekezzék és csak a királyi ítélőtáblához intézett felebbezésben volt módja előadni védelmét, mert az első fokban egyáltalán nem szerepelt, a tárgyalásra meg nem idézték, az adatokra észrevételeket nem tehetett, ugy hogy a királyi táblának kellett mindig utólag póteljárást csinálnia, vagy feloldania, hogy az igazságot valahogyan kiderítse ; ez baj volt és elismerem, KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. hogy nagy haladás, hogy végre kiküszöböltetik, — de tulaj donképen a botránykő mindig ez a homályban lejátszódó vizsgálat volt, mindig a harminczados utasítás, amelyet végre az egész szellemével kell kiküszöbölni jogunkból. A harminczados eljárásnak vannak egyéb gyönyörűségei is és ugy látszik, ezért ragaszkodik hozzá a pénzügyi kormányzat, hogy a vizsgálat ne a bűnvádi perrendtartás elvei szerint, ne a modern bűnvádi eljárás elvei szerint történjék. Tudjuk, hogy a jutalmazások igen nagy szerepet játszanak a harminczados eljárásban. Külön szabályoztatik a feljelentő jutalma, a tettenérő jutalma, mikor kap egyharmadot, mikor kapnak többen kétharmadot, mert a kincstár nagyon szerény és kevesebbel éri be, mint azok, akik a vádat nyomra vezetik, hogy ne fejezzem ki magamat a latin szóval, magyarul mondom, a vád nyomravezetői. Ez mind rendben van. Ha valakinek tefazik a vádat nyomra vezetnie, sokan tisztes polgári kötelességet látnak ebben, bár a tisztes polgári kötelesség teljesítéséért nekem kissé sok az az egyharmad vagy kétharmad jutalom. (Derültség.) Nem kis ügyekről van itt szó, amint a t. előadó ur mondta a büntetőparancs ismertetésénél, nem kis ügyekről, hanem nagy ügyekről. A jövedéki kihágási eljárásokban igen nagy pénzösszegek forognak szóban, amelyek néha százezrekbe mennek és milliókba és igen nagy vagyoni érdeket képviselnek. Mondom, kissé sok, hogy valaki hazafias, nemes kötelesség teljesítéséért egyharmad és kétharmad jutalomban részesül és együtt örököl a kincstárral, kissé sok, különösen, ha élők után örökölnek. De jó, ha e szisztémát méltóztatik fentartani, nincs ez ellen sem kifogásom, élők után is örökölhetnek a kincstárral együtt, de mindenki tegye meg bizonyos felelősség alatt. A harminczados utasítás azonban azt mondja, hogy nem kap semmit, aki nem mondja meg a nevét, vagy hamis nevet mondott a feljelentésben. De csak a kincstár számára kell megadnia, annak azonban, akit megvádolt, nem kell bemutatkoznia, nem kell leadnia a névjegyét. A kincstárnál le kell adnia, de nekem, akit megvádol, nem tartozik bemutatkoznia, bemutatkozás nélkül vádol meg, sőt amennyibe a névtelenséget kívánja magának biztosítani, a harminczados rendtartás neki az anonimitást biztosítja, biztositja neki azt a jogot, hogy orozva marhasson, biztositja a jogot, hogy gyáván vádolhasson, hogy gyáva vádolásának a zsákmányát fölvegye, tőlem pedig, akit feljelentenek, elveszi a jogot, hogy szembe nézhessek annak, aki megvádol, hogy koholt vád esetében bizonyíthassam, mily indulat, bosszú vagy piszkos magánérdek vezeti azt, aki a vádat koholta, sőt megfosztanak attól, amit a büntetőjog nekem biztosit, hogy én azt, aki ellenem hamis vádat emel, ezért följelentsem. Farkas Pál: Teljesen igaza van ! Vázsonyi Vilmos: A büntető og biztositja a jo2
