Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-623

132 623. országos ülés 1916 február 10-én, csütörtökön. Amikor rendszertelenül történt a ló és marha rekvirálása, amikor a fuvarokat elvitték anélkül, hogy fizettek volna, amikor voltak vidékek, ahonnan mindent elvittek és olyan vidékek, ahonnan semmit sem vittek el, amikor tehát a gazdaságilag kipusztított nép védelméről van, szó és arról, hogy módot adjunk neki ahhoz, hogy földjét bevethesse és arathasson, akkor engedelmet kérek, ilyen czinikusan és ridegen nem lehet arra hivatkozni, hogy a kisgazdának azért nincs szüksége a fogolymunkára, mert csak annyit termel, amennyit maga megeszik. Ennek bővebb vitatásába bele sem kell menni, ez első hallásra is visszatetsző, ez nem szocziális gondolkodásra vall, én ezt soha akczeptálni nem fogom, de visszautasítom. (Helyeslés a baloldalon.) De a mezőgazdasági terményeknél még egy igen nagy veszedelme van a makszimálásnak. Ha ugyanis a földmives látni fogja, hogy más terményeknél magasabb árakat ér el mint a búzánál, közelfekvő a feltevés, hogy a búza termelését abbahagyja és inkább azt termeli, ami neki nagyobb hasznot hoz. Ilyenformán kiteszszük búzatermelésünket a legnagyobb veszedelmeknek. Ennél a pontnál egy igen érdekes dologra vagyok bátor szíves figyelmüket felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Kezembe akadt egy könyv, melynek czime »Einleitung zur Kenntniss der englischen Landwirtschaft und ihrer neuerlichen jiraktischen und theoretischen Eortschritte«. Irta Theer Albrecht, kiadatott Hannoverben 1801-ben. Előre kell bocsátanom, hogy ez a munka akkor jelent meg, amikor a napóleoni háborúk folytán Angliában óriási gabonahiány állott be a kontinentális zárlat következtében és szó volt arról, hogy miképen lehetne a bajon segiteni. Theer a parlament tárgyalásait szórói-szóra reprodukálta, amit csak jellemzéséül említek fel annak, hogy 116 évvel ezelőtt hogyan gondolkoztak egy olyan kérdésről, amely most is aktuális (olvassa): »Die Geschichte des gegenwärtigen Kornmangels und der Teuerung in England ist in mancher Rücksicht zu merkwürdig und steht mit den Vorgesagten in zu genauer Verbindung, als dass wir ihr nicht noch eine besondere Aufmerksamkeit widmen sollten. Sie beweist, in welche Verlegenheit ein Staat geraten könne, wenn er bei der grössten Ausdehnung seiner Maciit die Basis seiner inneren Stärke, den Ackerbau in gleichem Verhältnisse zu heben verabsäumt«. Az akkori ministerelnököt meginterpellálták és nagy viták folytak arról, hogy nem volna-e hajlandó a gabona árát maximálni. A ministerelnök azt felelte, — ami a mi viszonyainkra nem egészen illik, hisz Angliában a szabad kereskedelem elve dominál, de bizonyos tekintetben minket is érdekel, — hogyha ő az árakat maximálja, ezzel nem éri el azt, hogy Angliában egy szemmel több búza legyen, hanem gondoskodni fog a termelés tökéletesítéséről, a gabonabehozatal emeléséről. Szóval ő nem mesterségesen, hanem a konjunktúrák által fogja lenyomni az árakat. Ezt jaedig mondta nem kisebb ember mint Pitt. Az ő nyilatkozatát rendkivül érdekesnek tartom, de mivel nem akarom a t. ház figyelmét túlságosan igénybe venni, nem fogom szó szerint felolvasni. Sajnálom különben, hogy ennél a kérdésnél az érdekelt minister urak nincsenek jelen, sem a fÖldmivelósügyi, sem a kereskedelemügyi, sem a belügyminister ur, pedig nekem itt igen fontos kérdezni valóm volna. (Halljuk!) Titkot nem árulok el azzal, ha azt mondom, hogy a megszállott területekről nagymennyiségű gabona és állat vitetik ki, valamint Romániából is nagy gabona- és inarhabehozatal történik. Azzal sem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy ebből a nagy behozatalból Magyarországba nem jött be semmi, vagy ha jött is, az igen elenyészően csekély lehetett. (Ugy van! a baloldalon.) Talán néhány száz birka jött be, de ennek a gyapját is lenyírták, mielőtt behozták. Ez a kérdés már szóba került a házban, szóba hozta pedig Szterényi József t. képviselő ur a múlt év májusában, amikor a Romániából való marhabehozatal tekintetében kérdést intézett a földmivelésügyi minister úrhoz. A földmivelésügyi minister ur akkor szórólszóra ezt mondta neki (olvassa): »Szterényi t. képviselőtársam felemlítette, hogy irigy szemmel nézik az erdélyiek, hogy a román marha mily nagy arányokban megy transzitó-áruként Németországba, Itt csak egy sajnálatos félreértésnek lehet áldozata a t. képviselőtársam, mert hivatalosan konstatálhatom, hogy mind a mai napig egyetlenegy román marha sem ment át Németországba, mindössze az történt, hogy szérumtermelés czéljaira, tehát kísérleti czélokra 12 drb. bolgár marha vitetett Németországba,« stb. Én a földmivelésügyi minister urnak ezen határozott kijelentésével szemben igenis állítom és fentartom azt. hogy ugy a megszállott területekből Szerbiából, mint pedig Romániából nagymennyiségű marha és gabona vitetik keresztül Magyarországon, anélkül, hogy abból csak egy szem, csak egy darab is jutna a magyar piacznak. Azt kérdem: van-e arra nézve megegyezés a német kormánynyal, hogy milyen mértékben osztatik ez meg? Mert ránk nézve nem irreleváns, hogy onnan kivigyék a gabonát és a marhát, hogy ott azután szükség álljon be és akkor mi legyünk kénytelenek a mi gabonánkból és a mi marhánkból pótolni azt, amit onnan kivisznek. Az országnak ez igen fontos gazdasági kérdése, igen fontos gazdasági érdeke, azért felvilágosítást kérek erre nézve a kormánytól. .állítólag arról is van szó, hogy Romániából csakis ugy kapunk marhát, ha azt becsempészik és állítólag létezik egy a csempészetet szabályozó ministeri rendelet. Ez nem méltó