Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-623

623. országos ülés 1916 február 10-én, csütörtökön. 133 egy államhoz. Nem tudom igy van-e, gróf Serényi Béla talán többet tud róla. Áttérve a drágaság okaira, elöljáróban — és azt hiszem, ebben senki sem fog nekem ellenmondani — rámutatok arra, hogy igenis a közélelmezés Magyarországon rendkívül hiányos, horribilis árak vannak, de nemcsak az élelmiezikkek terén találjuk ezt a horribilis áremelkedést, hanem mindazoknál az ipari czikkeknél is, amelyek elsőrendű háztartási és elsőrendű ruházkodási szükségletek. Sokféle véleményt hallottam már erre vonatkozólag, hogy ennek természetes okai vannak, hogy nagyon természetes, hogy drágább minden, mert háború van, hogy az utolsó két esztendő silány termése, a forgalmi zavarok és akadályok, pénzünk diszázsiója stb. az okai ennek. Nem tudom, hogy ez is hozzájárult, de legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint a drágaság legfőbb okai először az a teljes szervezetlenség, amelyben a háború talált bennünket, másodszor a mértéktelen és túlhajtott lelkiismeretlen spekuláczió, amely mindenünen ki akarja a maga hasznát venni és a közvetitőkereskedelem lelketlen üzérkedése és túltengése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Azt kérdem én, miért van arra szükség, hogy a termelő és fogyasztó közé beiktassunk egy egész sor, egy egész had ágenst, akiknek soha ez a foglalkozása nem volt, akiknek mindegyike kiveszi a maga hasznát belőle és nem tud-e a kormány módot találni arra, — erre különben majd később térek rá beszédem folyamán, — hogy ez a lehetetlen, lelketlen üzérkedés megakadályoztassák ? Megnyilvánult ez a szervezetlenség ugy a polgári lakosság ellátásánál, mint pedig a hadseregszállitásnál. Mindenki lázasan igyekezett beszerezni élelmiczikkekefc. így halmozódtak fel a kis háztartásokban az élelmiezikkek, amint Sándor Pál képviselő ur szalonokban látott 22 zsák lisztet . . . Rakovszky István: Lipótvárosi ? Sándor Pál: Nem lipótvárosi, józsefvárosi. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György: Amikor észrevették az ügynökök, hogy itt bizonyos czikkekben kereslet van, széjjelfutottak az országban és felverték ezeknek a czikkeknek árát. Rászabadultak a termelőkre és olyan garázdálkodás volt, hogy annak a helyi hatóságok egyáltalában nem voltak képesek gátat vetni. A kereskedők nagyrésze nem birta ezt a versenyt és becsukta a boltot. Amikor pedig a tisztességes kereskedelem tönkrement, mert nem birta ezt a versenyt, akkor a kormány ahelyett, hogy kezébe vette volna a dolgok intézését, ahelyett, hogy magához ragadta volna ezeknek az élelmiczikkeknek központi beszerzését, nemcsak tűrte, hanem megengedte, hogy erre mint szabad pré- . dara rámenjenek a nagybankok, óriási készleteket gyűjtsenek és maguknak fölözzék le azt a hasznot, amelyet a horribilis áremelkedések" által elértek. Az egész országban pártkülönbség nélkül — állítom és fentartom, hogy pártkülönbség nélkül — a legnagyobb elkeseredés uralkodik az élelmiszereket összegyűjtő bankvállalatok ellen. (Ugy van! bal felöl.) Ezt letagadni nem lehet és aki letagadja, az nem állítja a valóságot. Azt mondta a múlt ülésen Sándor Pál, majd Tisza István ministerelnök ur, hogy a bankokat ne bántsák, mert a bankok vannak hivatva arra, hogy az ország közgazdasági politikáját irányítsák, a bankok hivatottak arra, hogy igenis Magyarország hiteléletében a legnagyobb szerepet játszszák stb. stb. Ha ilyen nagy hivatásuk van, — amint kétségtelenül van, nem is vonom tagadásba — akkor hol voltak azok a nagybankok, amikor az országnak egy ilyen vitális kérdéséről, az erdélyi földgáz kérdéséről volt szó ? Akkor szabad volt a terep évekig. Igen ám, de ez rizikóval volt összekötve és megvárták azt, amice a Deutsche Bank idejött, vállalta a rizikónak nagy részét és csak pár nap előtt olvastuk az újságokban azt, hogy amint a jelentés a házban tudomásul vetetett, amikor a Deutsche Bank megkapta a konczessziót, a mi irányító bankjaink is sorban jelentkeztek és beléptek a konzorcziumba, mert igy kisebb rizikó, kisebb felelősség mellett nagyobb nyereségre van kilátás. (Ugy van! bal felöl) Amikor azt mondjuk, hogy itt, ahol rizikóról nincs szó, t. i. az élelmiszer kérdésénél a bankok uralják a helyzetet, rámutatunk arra is, hogy ez nem méltó ezekhez a bankokhoz, ahhoz a közgazdasági álláshoz, amelyet hivatva vannak betölteni, . . . Rakovszky István: Uzsora! Szmrecsányi György: . . . mert akár tetszik a szó, akár nem, — én nem személyeskedem, és személyében senkit sem sértek — de ez a legközönségesebb, a leghitványabb példája az uzsorának. (Ugy van! balfelöl) Rakovszky István: Akár a Hitelbank, akár a Kereskedelmi bank. Szmrecsányi György: Majd be fogom mutatni, be fogom igazolni, miként jutottak azokhoz az árukhoz, amelyekkel uzsoráskodnak. A Pénzintézeti Központ javaslatának tárgyalásánál és más alkalommal is az országgyűlési néppárt tagjai nem csináltak titkot abból, hogy ezt az eljárást helytelenítik, kárhoztatják, sőt alkalom adtán, ha kell, hajlandók üldözni is. Es akkor a múltkor feláll itt Sándor Pál képviselő ur és ahelyett, hogy ezekre az elhangzott vádakra tárgyilagos érvekkel jött volna elő, ahelyett, hogy érvekkel czáfolt volna meg bennünket, kijelenti itt: általánosságban a néppárt ellen irányul beszédem és kérem, itt már, mikor nekünk a világon semmi közünk . ehhez nem volt, — bocsásson meg — hetethavat összehordott és bennünket támadott. T. ház! Kétségtelen dolog, hogy a védeke-