Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-623

623. országos ülés 1916 f hogy a modern háborúnak pár hét alatt vége van, oly irtózatos értékek pusztulnak el, amelyek pusztulását a nemzetgazdasági helyzet sokáig nem hirhatja el. Elismerem tehát, hogy a kormány nehéz helyzetben van, de tekintettel arra, hogy az első hónapok krízise megmutathatta az utat, amelyen haladni kell és igen hasznos tanulságokkal szolgált, joggal elvárhatta volna az ország azt, hogy ezen tanulságokon okulva, most legalább egy részletes kimerítő, áttekintő és minket megnyugtató gazdasági programmot fogunk látni, mint ahogy látták azt szövetségeseink a német parlamentben. A t. belügyminister ur felszólalásában azt mondotta, hogy egyáltalában nem czélszerii programmot adni, ne kürtöljük ki a világnak, mink van, hogy egyáltalában nagyon óvatosan kezelendő ez a kérdés Magyarországon a lábrakapott túlságos nagy spekulácziós düh miatt. Én egyik felvilágositást sem fogadhatom el, mert ha a német kanczellár a birodalmi gyűlés elé olyan részletes és gyönyörű programmot tudott terjeszteni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) azt mi is megtehettük volna minden veszélye nélkül annak, hogy ebből az ellenségre bármily előny háromolnék. Ami pedig az illegitim kereskedelem garázdálkodásait illeti és a spekuláczió túltengését, ez ellen a védekezésnek nem ez a módja, t. i. a hallgatás, hanem a legnagyobb erély, a legnagyobb szigor és ha kell, az erőszak is. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt mondotta Szász Pál t. képviselő ur, hogy mindent a kormánytól várni nem lehet. Én nem várok mindent a kormánytól, de már a klasszikus Póma példája is mutatja, hogy ilyen időkben a hatalom egy kézben volt czentralizálva. Mi, a polgárság, legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy engedelmeskedünk a törvénynek és a rendeleteknek, azok végrehajtása elé akadályokat nem gördítünk, minden intelligens ember jó példával járjon elől, de az irányítás semmi körülmények közt nem a polgárság dolga, az kell, hogy a kormánytól induljon ki. Rakovszky István: Amikor nincs sem sajtószabadság, sem gyülekezési jog! Szmrecsányi György: Ilyen kivételes helyzetben nem lehet a polgárság aktiv közreműködésére és irányítására számítani. Ahelyett, hogy Németországhoz hasonlóan kaptunk volna egy áttekinthető programmot és anélkül, hogy látnók, hogy mikép szándékozik a kormány az országot gazdaságilag ellátni, kapunk egy halom rendeletet. Ministeriális tisztviselő voltam, ezeknek a technikájával meglehetősen tisztában vagyok, de mondhatom, hogy teljes lehetetlenség magát ezekben kiismerni, mert vannak rendeletek, amelyeket tiz utána következő megváltoztat, hatályon kívül helyez, ugy hogy lehetetlenség abból összefoglaló képet alkotni és bármiféle következtetést levonni. Itt vannak a ministerelnöki jelentések, a bizottsági jelen>ruár 10-én, csütörtökön. 131 tés, ezek zavarosan, érthetetlenül, szárazon reprodukálnak bizonyos megtörtént tényeket, semmiféle felvilágositást ezekben nem kapunk arról, miképen sáfárkodott és fog sáfárkodni a kormány ezekben a nemzet létérdekére fontos kérdésekben. Előttem felszólalt képviselőtársaim rendkívül érdekesen és nálam bizonyára sokkal hivatottabban bírálták a kormány intézkedéseit. Méltóztassék megengedni, hogy én egész rövidre szabjam mondanivalómat és rámutassak egypár jelenségre. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) 1914-ben senkinek eszébe nem jutott az élclmiszerkészletek, a gabonakészletek összeírása, megállapítása; senkinek nem volt fogalma arról, hogy mik a mi elsőrendű gazdasági szükségleteink. (Mozgás a középen.) Én nem tudok róla, ha a képviselő ur . tud, nagyon fogok örülni, ha meg fog czáfolni. Daczára ennek mi történt? Óriási kivitelt látunk gabonanemüekben, különösen búzában, s ennek következménye az volt, hogy azután januárban Magyarországon, Európa éléskamrájában, kukoriczakenyeret kellett enni. Ugyanez a módszer tapasztalható az idei termésbecslésnél. Csak csekély 13 millió métermázsa volt a különbség. Először 47 millióra becsülték a termést, azután 42 millióra szálltak le, a cséplés eredménye szerint pedig 34 millió s még ez is kérdéses, ez sem pontos most sem, mert a rendelet értelmében bizonyos mennyiségen alul a gabonakészleteket nem kell bejelenteni. így vagyunk a marhaállománynyal is. Egyes törvényhatóságokat kivéve, hol az alispán ex privata diligentia elrendelte a marhaszámlálást, országos számokat e tekintetben nem ismerünk. Azt kérdezem, miképen lehetséges akkor a hadsereg élelmezését, a városok élelmezését ellátni, ha még arról sincsenek pontos adatok, hogy mekkora a marhaállományunk? Ott van a makszimálás kérdése. A makszimálások, amint e tekintetben már vélemény is alakult ki, nem érnek rekvirálás nélkül semmit. En azonban tovább megyek. En nem abban találom az üdvösséget, hogy makszimálni és rekvirálni kell, hiszen ezzel még nem lesz több gabona és hus, én szerintem a kormánynak arra kell törekednie, amint ezt Vázsonyi Vilmos és más t. képviselőtársaim is kifejtették, hogy az ország termelőképességót a legvégsőig fokozza és e czélból gondoskodjék arról, hogy a munkaerő rendelkezésre álljon. És ennél a pontnál foglalkoznom kell Szász Pál t. képviselő ur kijelentésével, ki azt mondotta, hogy a foglyokat elsősorban a közép- és a nagybirtokosoknak kell rendelkezésre bocsátani, mert ezeknél van a tömegtermelés. Ezzel szemben kérdem én a t. képviselő úrtól, vájjon a kisgazdáknak nem háromnegyed része küzd a harcztéren? Az a család, amely itthon maradt, képes arra, hogy nélkülözzön olyan munkaerőt, mint a családfő? (Ugy van! a baloldalon.) 17*