Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-623
623. országos ülés 1916 február 10-éti, csütörtökön. 129 felől az árubaboesátás kényszere már épen messze túl megy a rekvirálás kényszerén, mert ha az árubabocsátás kényszerét mondtam Id, ezzel köteleztem az illetőt arra, hogy egy bizonyos árért bárkinek, aki hozzá bejő, azt a készletét adja el. Ezt tehát természetesen olyannál, aki nem hivatásszerű detailkereskedő, csakis esetről-esetre rendelheti el a hatóság, olyan esetekben t. i., midőn ez közérdekből okvetlenül szükséges. A másik, amit a t. képviselő ur szives volt helyreigazítani és ismételve kiemelni, az, hogy az ő nézete szerint a helyhatóságok általi makszimálás nem pótolja az általános makszimálást, mert a helyhatóságok között verseny támad, amely az árak felhajtására vezet. De, t. ház, a helyhatóságok egész makszimálási eljárása a kormány állandó felügyelete alatt áll és a kormány, nagyon természetesen, kötelességének tartaná irányitólag és ahol kell, intézkedéseivel is beavatkozni, amint az egymás mellett levő helyhatóságoknak az ármakszimálás terén mutatkozó felfelé Hezitálásából folyólag ilyen árfelhajtás állna be. De ha a t. képviselő ur itt a burgonyára hivatkozik, méltóztassék megengedni, hogy mivel véletlenül olyan konkrét eset ez, amelylyel nagyon behatóan foglalkoztam magam is, épen azt mondjam, hogy e tekintetben egy frappáns példával állunk szemben. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a belügyministeriumnak kellett volna a detail-árakra nézve egy országos makszimumot megállapítania, azt nem állapította volna meg 9 koronával a nagybani elárusitás makszimális árai felett, hanem sokkal kevesebben. Előttem legalább elképzelhetetlen volt az, hogy mikép kerülhessen 9 koronába a burgonyának a termelőtől a budapesti fogyasztóhoz való eljuttatása. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) T. ház! A véletlen ugy hozta magával, hogy bizonyos statisztikai munkálatok alapján, amelyeket a budapesti, szerényebb sorsban élő lakosság fogyasztási viszonyainak figyelemmel kisérése czéljából elrendeltem, én lettem figyelmessé erre a körülményre és felhívtam reá t. barátaim, az illetékes minister urak figyelmét. Tudom, hogy ez a kérdés alapos megvitatás tárgyát képezte és akkor kisült, hogy mindaz, ami a burgonyának f elszállításával, válogatásával, a vasúttól való beszállításával s raktározásával összefügg, Budapesten annyira szervezetlen állapotban van és különösen most, a háború közepette, amikor minden ilyen manipuláczió drágább a rendesnél, olyan rettenetes kiadásokba kerül, hogy az én tisztelt barátaimnak nem volt bátorságuk leszállítani ezt az árt, illetőleg azt elrendelni és megkoczkáztatni azt, hogy a főváros lakossága burgonya nélkül maradjon. (Helyeslés.) Mert hiába, ahol egyszer ez a hiba megvan, ahol ennyire rosszul van organizálva egy-egy nagyvárosi lakosság élelmezése, ezen a bajon egy napról a másikra nem lehet segíteni. Egy napról a másikra nem lehet megjavítani egy város élelmezését; egy nap alatt nem intézhető el a vágányok lefektetésének kérdése és ezen KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. a helyzeten az országos szervezés sem javit, hanem ezt béke idején, nyugodtan kell szervezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Most a háború idején nem koczkáztathatjuk meg azt, hogy megbontsuk egy város ellátási viszonyait és hogy feláldozzuk a jobb érdekében a jót. Mert utóvégre is tényleg az első kérdés az, hogy legyen mit enni és ha nem tudjuk olyan áron biztosítani, amilyenen szeretnők, kénytelenek vagyunk magasabb áron fedezni a szükségletet. Épen a burgonya frappáns például szolgálhat. Budapest főváros maga adja el a burgonyát a fogyasztóközönségnek, A főváros manipulécziőja ft jében 7 koronát számit fel, de többe kerül neki és ráfizet. Ily viszonyok között tűrni vagyunk kénytelenek ezt a drága árt. (Halljuk! Halljuk !) Ezt a körülményt valaki, aki nem ismeri a budapesti ellátásnak ezeket a specziális bajait, bizonyára nem vette volna tekintetbe. Azt hiszem ennélfogva, hogy ez is egy érv arra, hogy a részletelárusitás tekintetében a makszimálás kérdésének intézését a kormány kellő felügyelet mellett a helyhatóságokra kívánja bizni. Ezeket voltam bátor felvilágositásképen elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szász Páll jegyző: Szmrecsányi Györgv! Szmrecsányi György: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára áttérnék, azaz mielőtt a gazdasági vonatkozásokról szólnék, méltóztassék megengedni, tekintettel arra, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó jelentések tárgyalásáról van szó, hogy a kormányhoz egy kérdést intézzek és kérjem erre nézve a megnyugtató választ. A véderőtörvény szerint a katonai szolgálatban álló egyének a választók összeírása alkalmával a választók jegyzékéből ideiglenesen törlendők. Felesleges magyaráznom, t. ház, hogy most, mikor az ország szine-java be van híva és odakünn van a hareztéren, ez tarthatatlan rendelkezés. (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) A kormány is érezte ezen rendelkezés tarthatatlan voltát és f. év január 29-én rendeletet bocsátott ki, amelyben felhívja az összeíró küldöttségeket, hogy ily czimen senkit kihagyni a lajstromból nem szabad. Tekintettel arra, hogy a törvény rendelkezéseit ministeri rendelettel j>ótohű, vagy hatályon kívül helyezni nem lehet, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ennélfogva én konczedálom ugyan, hogy, mondjuk, nem lesznek e téren nehézségek, de az állampolgároknak ily fontos jogát igy nem hagyhatjuk elintézni, ez alkotmányjogi biztosíték és fontos államjogi tétel. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Ennélfogva kérdem különösen a t. honvédelmi minister urat és a ministerelnök urat. hogy nem tartanák-e szükségesnek, hogy e kérdést törvényhozásilag rendezzék ? Sághy Gyula: Csak ugy lehet ! Rakovszky István : Igaz ! Ugy van ! Szmrecsányi György: Ha pedig ezt nem tartják szükségesnek, világosítsanak fel, hogy mily módon 17
