Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

4 619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. czéljából felhatalmazást kér a honvédelmi ministér részére, hogy rendeletileg intézkedhessek, hogy a meghatározandó feltételek fennállása esetén és bizonyos meghatározott összeg makszimurnáig a közigazgatási bizottság az illetőkkel a kártérítési összeget egyezségi utón állapithassa meg. A közigazgatási bizottság a helyi viszonyok ismerete alapján bizonyára méltányosan fogja megállapíthatni azokat az összegeket és könnyen meg fogja találhatni az utat és módot arra, hogy az egyesek megfelelő nagyságban és minél előbb kaphassák meg a nekik járó összegeket. Százezrek érdekeit érinti e javaslat, főleg nagyon sok kisember érdekét és ezért a pénzügyi bizottság is czélszerünek tartotta, hogy ezen eljárási mód elfogadtassék és a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. (Helyeslés.) Elnök : Ki a következő szónok ? Kostyál Miklós jegyző : Szterényi József ! Szterényi József: T. képviselőház! (Halljuk.! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslatot magát elfogadva, rövid pár pillanatra vegyem igénybe a t. ház türelmét, inkább azért, hogy a t. minister úrtól felvilágosítást kérjek, amelyet t. barátomtól, az előadó úrtól reméltem megkaphatni; de mivel ő csak a javaslatban és a bizottsági jelentésben foglaltakat ismételte, kénytelen vagyok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) B. Pap Géza előadó : Azért talán én is megadhatom. Szterényi József: Annál jobb. A rekvirálás során különböző eljárást tanúsítottak, a törvénynek hol figyelembevételével, hol negligálásával. így különböző sérelmek is támadtak, amelyekre az előadó ur is utalt, mert százezrek érdeke forog szóban. A gazdasági életben is némi jogbizonytalanságot teremtett ez a helyzet. Rekviráltak a békés árakon messze alul, másrészt a rekvirálási rendelet előtti időből származó kézi bevásárlásoknál utóbb az összegek mégis a rendelet alapján állapíttattak meg. Amit a javaslat kontemp'ál, az feltétlenül helyes és a köz érdekével megegyező, hogy t. i. az előadó ur által vázolt hosszadalmas eljárás megrövidíttessék. Tiszteletteljes kérdésem a t. minister úrhoz az, hogy mit jelent ez : »a törvényjavaslatban meghatározandó feltételek fennállása esetén«, mert hiszen ezek eddig sem állottak fenn vagy eddig sem tartattak be, másrészt mit jelent az, hogy »a meghatározott legmagasabb összeg erejéig« ? Meg van-e állapítva egy határ, amelynél feljebb menő vitás esetekben ez az eljárás nem fog alkalmaztatni, vagy pedig limitálva van az, hogy csak bizonyos kis követelésekről lehet szó ? Egy kérést is terjesztenék ennek kapcsán elő : A végleges elintézés kérdésében nem lehetne-e visszatérni a bírósági eljárásra % Helyes, hogy a százezernyi kiskövetelések rövid utón intéztetnek el a kis emberek érdekében. Viszont a nagy követeléseknél sokkal inkább megfelel a jogbiztonság követelményeinek az, hogy ezeket a rendes bírósági eljárásra utaljuk, mert ott, ahol a kincstár az egyik és az adózó polgár, a vállalkozó, a másik fél, nagyon furcsa helyzet áll elő, ha a jogszolgáltatás tekintetében a végső fórum utasításra is dolgozható tisztviselőkből áll. A törvényjavaslatot egyébként elfogadom. Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! Szterényi képviselő ur azt a kérdést intézi hozzám, hogy a törvényjavaslat szövegébe bevett az a kifejezés, hogy »meghatározandó feltételek esetén« és »meghatározandó legmagasabb összeg erejéig« miért nem lett annyira preczizÍTOzva, amennyire talán a t. képviselő ur szempontjából kívánatos lett volna ? Ez czéltudatosan történt. (Halljuk ! Halljuk !) Latitüd-öt kívánt magának a kormány fentartani avégből, hogy ezen az alapon tárgyalhasson az osztrák kormánynyal, amennyiben ez bizonyos tekintetben közös ügyet képez. Ami a, nem kártérítés, hanem térítések nagyságát illeti, mert nem kártérítésről, hanem térítésekről van szó, erre nézve az a megállapodás történt a kormány kebelében, hogy bizonyos kisebb összegek erejéig az elsőfokú hatóságok dönthessenek, de nagyobb összegeknél ezeknek a hatóságoknak ne adassék meg a jog arra, hogy végérvényesen egyezséget kössenek. Bátorkodom tehát jelezni, hogy a kormánynak fenn kell tartania magának ezen összeg nagyságának megállapítását és hogy erre nézve még tárgyalásokat folytatunk az osztrák kormánynyal és csak azután lesz a kormány abban a helyzetben, hogy rendeleti utón megállapítsa, hogy milyen összeg erejéig legyenek felhatalmazva az elsőfokú hatóságok egyezség kötésére. Ami a t. képviselő urnak azt a kérését illeti, hogy czélszerü volna különösen nagyobb összegű térítéseknél bírói eljárást igénybe venni, erre nézve a kormány kebelében konszideráczió után az a megállapítás történt, hogy a bírói eljárás hosszú időt venne igénybe és ezért sokkal jobb lesz megmaradni az eredeti megállapodásnál, nevezetesen, hogy az ilyen közigazgatási bizottság kezébe tétessék le ezen ügyek végleges lebonyolítása. Kérem a t. házat, méltóztassék felvilágosításaimat tudomásul venni és a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ur kíván szólni! B. Pap Géza előadó : T. ház ! Én csak néhány szóban kívánok reflektálni arra, amit Szterényi József t. képviselőtársam felhozott. Ö azt az óhajtását fejezte ki, hogy nagyobb összegeknél bírói eljárás utján állapittassék meg a károsult kára. Ha a t. képviselő urnak ez a véleménye, nem tudom, volt-e szíves felemlíteni akkor, amikor az 1912. évi LXVIII. törvényczikk 33. §-át tárgyaltuk* Szterényi József: Az ellenzék nem vett részt a tárgyalásban ! B. Pap Géza előadó : Abban egész világosan