Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. meg van mondva, hogy végérvényesen a ministeriumokból alakult bizottság határoz. Ha a képviselő urnak ellenkező az álláspontja, azt az 1912-iki törvény tárgyalásakor alkalmasabb lett volna érvényesíteni, mert most csak megosztás történik a nagyobb és kisebb térítések között és nóvum csak a kisebbekre van, a nagyobbakra nézve megmarad az az intézkedés, amelyet az életben lévő törvény állapit meg. Ezt vagyok bátor szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök.' Több szónok feljegyezve nincs. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVIII. t.-czikk 33. §-a alapján bejelentett igényeknek egyezség utján való kielégitéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául : igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a czim. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Stzerényi József képviselő ur kivan szólni. Szterényi József: T. ház! Tisztán az előadó ur iménti észrevételére bátorkodom a magam igazolása végett felhozni és szives figyelmébe ajánlani, hogy az 1912. törvény tárgyalásánál nem tehettem meg azt a módositást, amelyet most kérés alakjában előterjesztettem, mert tudvalévőleg az ellenzék akkor a ház tanácskozásaiban részt nem vett. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Elég hiba volt!) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslat czimét, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslat czimét elfogadja, Kostyál Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—2. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatvám annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során leszek bátor a t. háznak indítványt tenni. (Helyeslés.) Következik a napirend negyedik pontja : a jövedéki kihágások esetében követendő büntetőbírósági eljárás szabályainak megállapítása tárgyában a pénzügyminister úrral egyetértőleg kiadott 800—1916. I. M. számú rendeletről benyújtott igazságügyministeri jelentés. Az előadó urat illeti a szó. Jakabffy Elemér előadó: T. ház! A közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. t.-cz. 101. §-ának második bekezdése arra kötelezte az igazságügyministert. hogy amennyiben a jövedéki kihágások esetében követendő büntetőbírósági eljárás szabályainak megállapítása tárgyában a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeletet bocsát ki, ezt a rendeletet az országgyűlésnek mutassa be. Ez a törvényes rendelkezés és az a körülmény, hogy az igazságügyminister ur a pénzügyminister úrral egyetértőleg f. hó 12-én 800/1916. szám alatt ezt a rendeletet kibocsátotta és erről az országgyűlésnek jelentést tett, teszi kötelességévé a képviselőháznak, hogy ezzel a jelentéssel,, illetőleg ezzel a rendelettel foglalkozzék. T. ház ! Magyar jövedéki büntetőjogunk kodifikálva nincs. Sem az anyagi, sem az alaki jogszabályok egységes törvénykönyvbe foglalva nincsenek. Az erre vonatkozó joganyag legnagyobb részére nézve fő jogforrás még ma is az 1788. évi harminczadrendtartás és az 1842. évi harminczadhivatali utasítás ; ezenkívül annyira elszórtak a különböző jogszabályok a különböző törvényekben és rendeletekben, hogy még Zsigmond királynak egy 1402. évből szá mázó dekrétuma is élő jognak tekinthető. A kodifikáltságnak ilyen hiánya már régen éreztette hátrányait és így már az 1868. évi XXI. t.-cz. utasította az akkori kormányt, hogy a jövedéki büntető eljárás végleges rendezése tárgyában legkésőbb 1869. év végéig törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Az akkori kormány ennek a meghagyásnak eleget nem tett, ez a törvényjavaslat később sem került a ház elé s igy az 1883. évi XLIV. t.-cz. az igazságügyministert bizta meg, hogy rendeletet bocsásson ki a jövedéki büntető eljárásra vonatkozólag. Az igazságügyministerek azonban ennek a rendelkezésnek sem feleltek meg, ugy hogy az 1909. évi XI. t.-cz. ismét meghagyta, hogy az igazságügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg a jövedéki büntető eljárásra nézve rendeletet bocsásson ki és azt az országgyűlésnek mutassa be. Ennek a törvényes rendelkezésnek tesz eleget most az igazságügyminister ur, midőn a kibocsátott rendeletet az országgyűlésnek bemutatja. Nemcsak a kormánynak törvénytisztelete az, amely ezen rendelet kibocsátására okul szolgált, hanem az a körülmény is, hogy a háború után az állam jövedéki érdekei fokozottabb mértékben megóvandók lesznek, aminek természetszerű következménye, hogy több jövedéki büntető eljárás tétetik folyamatba, ami ismét azt a kívánalmat vonja maga után, hogy a jövedéki büntető eljárás is lehetőleg modern perjogi elvek szerint folyjék. Az előttünk fekvő ministeri rendelet azonban a jövedéki büntető eljárást nem a maga egészében szabáh-'ozza, hanem csakis a büntetőbírósági eljárásra vonatkozólag statuál uj jogszabályokat. A jövedéki eljárásnak az a része, amelyet a pénzügyi hatóságok látnak el, a jövőben is az eddig fennálló jogszabályok, törvények és rendeletek alapján fog eszközöltetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy melyek azok a jövedéki kihágások, amelyek jövedéki, büntetőbírósági eljárást involválnak, azt ez a rendelet nem sorolja fel takszative,