Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés Í9ít törvény megszavazása ellen akadályt gördíteni. És itt kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy mit jelent a károm milliárd tőke a betétek kamatlába szempontjából ? Ebből 2 milliárd a betét, amelyből a betevő indolencziája, nemtörődömsége, tájékozatlansága folytán legalább egy milliárd olyan, amelynél nem kérik a kamatláb emelését akkor, amikor emelik a betétek kamatait. Ez anynyit jelent, hogy egy milliárdnak félszázaléka évenkint illojálisan jut a pénzintézetek tárczájába. A kamat ezen egy milliárd után kitesz öt milliót. Hány intézményünket nem tudjuk megcsinálni, mert nincs öt milliónk és ok nélkül megkapja azt törvényes intézkedés hiányában a hét intézet. (Ugy van! balfelől.) A reformok közül én a konczentráczió kérdését emeltem ki mindig. Elmulasztottam azonban megvilágítani azt, hogy ez a hét intézet ipari téren mekkora tőke, mekkora vagyon felett rendelkezik'. Nem volt időm számszerűen megállapítani, de azt hiszem,, legalább egy milliárd az, amit ipari befolyásolás alapján a kezei közt tart. Hogy mit jelent ez, e tekintetben csak egy példára utalok. Méltóztatik tudni, hogy czukoriparunk nagy felesleget termelt mindig, hogy abból óriási kvantumot szállítottunk a külföldre. Ez szép és előnyös dolog. Igaz, megvolt az az eredménye, hogy Angliában olcsóbb volt a czukor, mint Magyarországon, de az is biztos, hogy meglehetős nagy összeget szerzett a magyar közgazdaság ezen a réven. A háború elzárta ennek a czukorfeleslegnek a kivitelét és előállott az a sajátos helyzet, hogy Magyarországon nem tudom hányszorosan több czukorfelesleg maradt, mint amennyire Magyarországnak szüksége van és az eredmény az, hogy a czukor árát felemelték. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ahelyett, hogy a kereslet és kínálat törvényei szerint a czukor ára legalább is megmaradt volna a régi nívón, annak következtében, hogy a feleslegnek nem volt több piacza, drágább lett a czukor. Ez szintén a bankok közgazdasági hatása, ami panaszképen már sokszor elmondatott, de sohasem törődtünk azzal, hogy ennek tulaj donképen mi az oka. Ezek csak képek, nem is tökéletesek, nem is teljesek. Olyan óriási az a tér, amelyben a bankok dominálnak, hogy azt egy beszédben előadni nem is lehet. Én fentartom magamnak ezt a szerencsét máskorra, adódik még alkalom, amikor ezekről a kérdésekről tárgyalhatunk s arra, hogy a nagybankok ügykörét és üzletkörét megvilágítsam. Él is búcsúzom a nagybankok kérdésétől, azzal, hogy egy reményt fejezek ki, mely a kormány erős kezére appellál, hogy ezeknek a nagy hatalmasságoknak is meg fogja mutatni, hogy valóban erős keze van. Még egypár szépséghibát említek meg, amelyek nem lényegesek, de a jogász bennem nem tudja azokat elhallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen elsősorban a Pénzintézeti Központnak, mint szövetkezetnek megalkotása. A szövetkezet nálunk fogalommá vált. Tudjuk, hogy a szövetkezet a kereskedelmi í január 4-én, kedden. 47 társulatoknak azon formája, amely par excellence altruisztikus. így van ez meghatározva a törvényben is, mert a kereskedelmi törvény ez esetben fogalommeghatározást ad, mondván, hogy a szövetkezet azon kereskedelmi társaság, amely közös üzletkezelés mellett, tagjainak hitelét, keresetét, kölcsönösségi alapon előmozdítja. A Pénzintézeti Központ pedig szövetkezet arra, hogy tagjait megszüntesse, felszámoltassa, fuzionáltassa, hogy tagjait, mondjuk röviden, kivégezze. (Derültség balfelől.) Ebben altruizmust és a szövetkezet igazi ozélját nem látom. Egy kissé komikus, ha az ember a szövetkezetnek a törvényben megállapított fogalmát a Pénzintézeti Központ fogalmában keresi. (Ugy van! balfelől.) Én azt tartom, hogy a Pénzintézeti Központ valóban nagyon szép dolog, mert bizonyos mértékig az az orvos is altruista, aki leamputálja a beteg tagot és a beteg vérében turkál. Ez a Pénzintézeti Központ is lehet ilyen altruista, de nem tehetek róla, még sem egészen illik reá a szövetkezet fogalma. Ezért azt kérem, ez nem elvi dolog és talán nem kerül semmiféle nagy princzipium feldöntésébe, ne méltóztassék a Pénzintézeti Központot szövetkezeti alapra helyezni, mert ezzel megcsúfoljuk a szövetkezetnek törvénybe lefektetett fogalmát és mert több inkonveniencziával is jár, amenynyiben e szövetkezetnél, a hitelélet szempontjából, sohasem lehet tudni, mekkora az a tőke, amely felett rendelkezik. A szövetkezet ezért nem is örvend a hi'elélet terén a kellő hitelnek, mert azt mondják, ma ennyi a tőkéje, holnap kilép belőle bizonyos számú tag s akkor már nem tudjuk, hogy az mennyire fogyott le. Őszintén megvallva ezt egy illúziónak tartom, mert nem az alaptőke a hitel egyedüli bázisa, hanem az intézet vezetőségének geszcziója, gazdasági üzeme. Ha a szövetkezeti üzem egészséges és jó, akkor a szövetkezet hitele talán sokkal nagyobb lehetne, mint a kevésbbé jó vezetésű részvén vtársaságé. Csodálatos módon általánosságban áll az, hogy a részvénytársasági forma sokkal hitelképesebb, mint a szövetkezeti. Hogy mást ne mondjak, a váltók eszkomptálása a szövetkezeti formánál ritkább esetekben fog megtörténni, ellenben a részvénytársasági alapon álló pénzintézeteknél mindig szívesen történik ez. (Ugy van! balfelől.) Ez az egyik, a másik pedig az, — és itt talán bizonyos kontroverziába keveredem az ellenzéknek egy kívánságával, ugyan nem hallottam egyelőre kifejezni — hogy a szövetkezetből ki lehet lépni. Én azt tartom, ha egy Pénzintézeti Központot létesít a t. kormány, amelynek az a czélja, hogy pénzintézeti reform szempontjából vehesse és vegye kezébe a pénzintézeteket, abból ne engedje kiugrálni azt a pénzintézetet akkor, amikor épen kellemetlen neki a Pénzintézeti Központ revíziója, felügyelete, vagy szemmeltartása, mert hiszen az magában véve már elárulja, hogy az a pénzintézet szorul legjobban felügyeletre. A kizárási kérdés is csodálatos. Akit kezemben akarok tartani, akit — hogy ugy mondjam —