Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

46 603. országos ülés 1916 január k-én, kedden. szabályokba, hogy ne csináljanak neki konkurrencziát. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, ennél fényesebb bizonyítéka nincsen annak, hogy Magyarországon, a világháború közepén hét ur diktálja a kormánynak azt, hogy a Pénzintézeti Központ alapszabályaiba olyant vegyen bele. amit soha egyetlen pénzintézet alapszabályaiba még bele nem vettek. (Ugy van.' balfelől.) Ekkora vagyonnak, ekkora hatalomnak, mi ugy fogjuk fel, nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. 1885-ben irta meg Vargha Gyula t. képviselőtársam a pénzintézetek kortörténetét. Azóta még annyi nobilitási kötelezettséget sem éreztek a pénzintézetek, hogy megíratták volna valakivel az ujabb 30 esztendő történetét. Kétségtelen, hogy a nagy poziczió nagy kötelességekkel jár a köz iránt. Nem tagadom, hogy a köznek tettek a nagy intézetek jót. Csakhogy mindig akkor, amikor az nekik hasznukra volt. Azt a jót azonban, amely csakis áldozattal jár, sohasem tették. Miért ? Mert nem tehették. Hiszen annak az igazgatónak legelső és legbecsületesebb kötelessége, hogy a részvényeseknek jövedelmet szerezzen. Ö tehát nem nobiliskodhatik, ő nem áldozhat, mert amint ezt teszi, idegen vagyonnal gavallérkodik. Ezért nehéz egy pénzintézeti vezetőnek a helyzete. Sághy Gyula: Ott van a közgyűlés ! Simonyi-Semadam Sándor: Méltóztassék meggyőződve lenni, én nagyon jól ismerem a közgyűlések hatáskörét. Tudom, hogy minden bankvezér maga a közgyűlés, mert ha ő nem volna a közgyűlés, akkor nem is volna annak a banknak vezetője. Csakhogy, abban a pillanatban, amelyben ő arra a veszedelmes térre merne lépni, hogy a részvényesek zsebéből gavallérkodik, meginogna pozicziója. Ehhez olyan részvényesek kellenek, amilyenek Magyarországon még kevés intézetnél vannak. Tessék megnézni, ott van a Nagyszebeni első takarékpénztár. Annak vannak olyan részvényesei, akik 350.000 korona évi jövedelemből 150.000 koronát fordítanak jótékonysági czélra. Méltóztassék beállitani ezt a mértéket minden pénzintézetre. (Tetszés balfelől.) És miért mondom, hogy ezt a mértéket ? Mert a közjótékonysági czél, vagyis a szegények segélyezése, szász nemzeti czél. (Ugy van! balfelől.) A magyar nagyintézetek mikor áldoztak magyar nemzeti czélokra ? (Felkiáltások a baloldalon : Mikor ?) Rakovszky István : Ellenük igen! Preszly Elemér: Volt csak egy magyar ember is, akit megmentettek, mint a szász vagy a román intézetek ? Simonyi-Semadam Sándor: Nagy tévedés volna azt hinni, hogy én a nagy intézetek nemzeti szolgálatait nem ismerem, vagy kiesinyiteni vagy pláne letagadni óhajtanám. Hiszen a nagy intézetek óriási munkát végeztek a nemzeti hadikölcsön jegyzésénél és itt gyönyörű, eredményeket értek el. Én azonban láttam egy vidéki pénzintézetnél a következő jelenetet. Bejött oda sok vidéki föklmivesember, kik az első hadikölcsön kötvényeit voltak kiveendők. Ugyanekkor folyt a második kölcsön jegyzése. Ezek a földmivesemberek készpénzben hozták az egész aláirandó összeget és amikor a pénzintézeti tisztviselő kiadta nekik az első jegyzés kötvényeit és azt mondta, hogy várjon bácsi, levágom a szelvényeket, amelyekért pénzt kap, ezek a földmivesemberek megvetően legyintettek kezükkel i á és azt mondták, ne csúfitsa el jegyzéseinket, mi azt ugy adtuk oda az országnak. Bizony, nagy különbség van azon hadikölcsön között, melyet igy jegyeztek és azon hadikölcsön között, melynek üzleti háttere tisztességes és korrekt, de amelynek üzleti háttere mégis csak megvan, (ügy van! balfelől.) En dicsérem a nagy intézetek működését, de meghajlok azon paraszt előtt, aki a pénzét igy adta oda. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Rakovszky István: Es aki példát mutat a nagy intézeteknek' Simonyi-Semadam Sándor: Ezeket azért mondottam el, hogy ne méltóztassék azt hinni, mintha ujabb nagy intézet a pénzügyi reform égető kérdéseit hatással még csak érinteni is tudná. Csupán inczidentaliter, de mégis felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét egy inkompatibilitásra is. (Halljuk ! Halljuk !) ö szives volt kettőt konczedálni. Az egyik az, hogy a képviselőséggel az igazgatósági tagság nem fér össze, a másik pedig az, hogy a Pénzintézeti Központ tisztviselője nem lehet állami alkalmazott. En kérem, hogy ezeken kivül a harmadik inkompatibilitásként az állapittassék meg, hogy a Pénzintézeti Központ tisztviselője vagy alkalmazottja nem lehet más intézet alkalmazottja, (Helyeslés a baloldalon.) nehogy át« szivárgás jöjjön létre a hét nagy intézet tisztviselőiből és a nagybankok önző hatalmának sugara telítse a Pénzintézeti Központ vezetőségét. Beck Lajos: Az igazgatóságra is álljon ez '? Simonyi-Semadam Sándor: Igen, mindenütt! Beck Lajos : Azt hiszem, ezt nem fogják elfogadni. Simonyi-Semadam Sándor: Ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy ez a Pénzintézeti Központ nagy problémákat fog megoldani. A Pénzintézeti Központ végezhet hasznos, üdvös, jó dolgokat, gyűjthet anyagot, adhat perspektívát, megismerhetjük a pénzintézeti életet jobban, mint eddig, de uj életet az intézetekbe nem hozhat, mert ehhez törvényes intézkedések kellenek. (Ugy van ! a baloldalon.) Én arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy amennyiben az a nagyhatalom, amelyet hét ur képvisel Magyarországon, megengedi, kegyeskedjék ezalatt a meghosszabbított lusztrum alatt olyan törvényes intézkedéseket javasolni, amelyek a betétek biztonságát, a betétek bizonyos mértékű jövedelmezőségét előmozdítják, olyan értelemben amint az a külföldön már megvan, hogy a bankráta emelkedésével és a bankráta sülyedésével automaticze haladjon a betétek kamatlába is. Azt hiszem az ellenzék részéről senki sem fog egy ilyen