Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés 1916 január 4-én, kedden. 43 Már most erről a pénzről, a betevő pénzéről a törvényhozás sohasem gondoskodott és ha az intézet csődbe kerül vagy felszámol, minden más hitelezőnek van fedezete, van külön kielégítési igénye, csak a betevőnek nincsen, neki csak az jut, ami az általános csődtömegből a csődhitelezők részére fenmarad. Es mennyi ez ? Nekünk csődstatisztikánk nincs, de van Ausztriának. Az osztrák csődstatisztika megállapította, hogy olyan csődöknél, amelyeknél a vagyon legnagyobb része követelésekből áll, a csődhitelezőkre ritkán jutott öt százaléknál több. Már most a pénzintézeteknél a csődvagyon 90%-a követelésekből áll. S hogy miért marad kevés a hitelezők részére a követelésekből, annak igen egyszerű a magyarázata. A tömeggondnok kénytelen perelni minden egyes követelést és az ügyvédi költség horribilis, a befolyt pénzeket megemészti. Tehát oda konkludálok, hogy a betevők a pénzintézeti csődnél mindig 5%-os sánszra vannak utalva, soha többre. A kényszeregyezség tárgyalásánál az ankéton, amelyet az igazságügyminister ur hivott össze s amelyre megtisztelt azzal, hogy engem meghívott, felvetettem azt a kérdést, hogy beteg pénzintézetek kényszeregyezséget ez alapon sem köthetnek, mert a betevőket nem lehet megtalálni, mivel a betétkönyveken csak egy név van, vagy esetleg csak egy betű és mert a betétkönyveket egyszerű átadás utján át lehet ruházni, ugy hogy a betét a könyv bemutatójának tulajdonának tekintendő. Az államtitkár ur akkor azt mondotta, hogy a pénzintézetek kényszerfelszámolásához olyan fórum volna szükséges, amely garancziát nyújtana arra, hogy a felszámolás korrektül, becsületesen és lehetőleg költségmentesen fog történni, ilyen fórum pedig nincsen ; de ha a Pénzintézeti Központ meglesz, abban kell megtalálni ezt a garancziális objektumot. Azért említem ezt fel, hogy kérjem a minister urat, méltóztassék szanálási akcziója kapcsán külön intézményszerüleg felvenni az alapszabályokba a kényszerfelszámolás módozatait, mert kétségtelen, hogy a Pénzintézeti Központ akkor fog megfelelni szanálási feladatainak a pénzintézeteknél, ha ezt az intézményt hivatása körébe felveszi és szabályozza. (Mélyedés a baloldalon.) En tehát kérném, méltóztassék mindezt a tárgyalások folyamán, midőn a bizottság a részleteket kidolgozza, meggondolni. Méltóztassék ott módot adni arra, hogy ezt megfelelően szövegezve, magának az intézménynek tervezetébe felvegyük. (Helyeslés balfelől.) Egy második kérdés, amely ezzel tökéletesen kapcsolatos, ennek a szanálásnak a garantálása. Hiszen ma is ismerünk felszámolásokat. Ha egy pénzintézet azt látja, hogy aktívái alig fedezik passzíváit és üzletei nem mennek, akkor a közgyűlés egyszerűen elhatározza a felszámolást és felszámolókat nevez ki; de hogy azt a felszámolást tényleg meg lehessen ejteni, arra Magyarországon semmiféle garanczia nincs. Ez egy szerencsétlen félbenmaradt intézkedés. Erancziaországban a liquidation judiciaireben megvan az a garanczia, hogy a türelmetlen vagy zsarolni akaró hitelező, aki azt mondja, hogy »most te pénzintézet presszkoléban vagy, én tehát végrehajtást fogok ellened kérni és csődbe foglak kergetni«, ne kényszerithesse azt a pénzintézetet arra, hogy neki minden más betevőt megelőzően kiadja betétjét, mert csak ugy menekülhet meg a csődtől. Ezt itt se méltóztassék megengedni, (Helyeslés balfelől.) mert a zsarolásnak nagyon ismert és nagyon inkorrekt formája, hogy az az eszes, ügyes betevő a többi betevő kárára magát teljesen kielégítheti. Erre nézve a javaslatban nincsen intézkedés, pedig erről már volt szó akkor, midőn a részletekről a minister úrral külön tárgyaltunk. És én kérem, méltóztassék a törvénybe bevenni, hogy oly intézet ellen, amelynek felszámolásáért a Pénzintézeti Központ elvállalta a felelősséget, e felszámolás folyamata alatt csőd ne legyen kérhető. (Helyeslés a baloldalon.) Ez fogja tulajdonképen az intézményt valóban kiegészíteni és kerek egészszé tenni. Méltóztassék megengedni, t, ház, hogy ezek után röviden áttérjek a reform kérdésére. (Halljuk !) A pénzintézeti reform, nagyon helyesen mondta Földes Béla t. képviselőtársam, óriási teóriák mezején tárgyalt nagy problémák tömege. Ugy, hogy azt sem itt momentán ennél a kérdésnél tárgyalni nem lehet, sem pedig a Pénzintézeti Központ nem lesz képes, azt hiszem, annak egészét felölelni. Mert báT nagyon szép volt az a hivatkozás, amelyet az előadó ur Vargha Gyula t. képviselőtársamnak ezelőtt 30 évvel megirt pénzintézeti történelméből czitált, amely ma már nem egészen igaz, hogy t. i. a pénzintézetekhez, a hitelélethez törvényes intézkedéssel az államhatalomnak hozzányúlni nem szabad, azok Önállóan hadd fejlődjenek, — én mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy 30 éve fejlődtek önállóan és sohasem nyilvánult meg spontán egy pénzintézetnél sem az a hajlandóság és az az irányzat, hogy a maguk között tapasztalt kinövéseket, visszaéléseket autor.omikusan nyirbálják meg. (Ugy van ! balfelől.) Ám tessék megmondani, akadt-e akár nagy, akár kis intézet, mindegy, amely valaha azt a kérdést vetette volna fel, hogy a betevő kamatszázaléka automatikusan sülyedjen és automatikusan emelkedjék akkor, midőn emelkedik vagy sülyed a bankráta 1 (Halljuk ! Halljuk !) Ilyen intézetet nem tudnak nekem mutatni. Vagy méltóztassék megmutatni azt az intézetet, (Ugy van! balfelől.) amely felemelte óvó szavát azon visszaélések ellen, (Halljuk! Halljuk!) amelyeket a pénzintézetek különféle, más országokban meg nem engedett és az ottani pénzintézetek által nem korrektnek minősített jutalékok szedésével elkövettek. (Ugy van ! balfelől.) Engedjék meg, hogy itt röviden hivatkozzam a németországi zálogleveles intézetekről szóló törvényre, amely expressis verbis megmondja, mit szabad az adóstól kérni : nem szabad pönálét kikötni, nem szabad a megállapított annuitásokon felül a hátralékos kamatokért bírságot számítani, 6*