Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

44 603. országos ülés 1916 január 4-en, kedden. nem szabad a folyósított kölcsönből százalékokat különféle fedezeti titulusokon visszatartani stb. Ezt nálunk minden nagy intézet állandóan teszi. Volt körünkben egy nagy pénzintézeti férfiú, aki sok időn át és többször is ült a kormányon és ismét visszakerült egy nagy bank elnöki székébe. És amikor azt konstatálta, hogy ott a folyósított kölcsönökből bizonyos fedezeti czimen százalékokat visszatartanak, akkor azt mondta, bogy miféle erkölcstelen dolog ez ? Es két év múlva épen ugy folytatta ő is. (Zaj jobbfélől.) És ez, t. ház, engem arra a térre visz át, (Halljuk!) amelyet egyik képviselőtársam ugy fejezett ki, hogy a szertelen nagy tőke mindig korrumpál. Ez roppant éles és erős mondás és én nem irom alá minden tekintetben ; de hogy a nagytőkének specziális irányzata van, azt nem lehet letagadni. Méltóztassék megengedni, hogy én azokból a nagy problémákból, amelyek a hitelélet kérdését érintik, csak egyet ragadjak ki, a konczentrácziós törekvéseket. Naiv dolog volna azt mondani, hogy álljuk útját a közgazdasági élet minden terén megnyilvánuló konczentrácziónak. Ez nem lehetséges, ez a mostani gazdasági élet törvénye, annak folyamata. De lehet szabályozni. Nálunk is nagy nyomai vannak a konczentrácziónak. (Halljuk! Halljuk!) Nem akkora, mint külföldön, pl. Németországban a háború előtt alakult meg az első háromszázmilliós alaptőkéjű bank, a Discont-Gesellschaft, ez háromszázmillió márkára konczentrálta az alaptőkéjét, ekkora alaptőkéről mi nem is álmodunk. De nálunk szintén megláthatjuk ezt a konczen trácziós irányzatot. Vegyük bázisul a budapesti 7 nagybankot és az ezekkel affiliált 65 vidéki intézetet. Ennek a 7 nagy intézetnek a 65 affiliált vidéki intézeten kivül 87 fiókja van és összesen 828 millió K alaptőkét és rezervát reprezentál. Betétekben pedig ez a hét nagy intézet az affiliáltakkal együtt két milliárdot képvisel, vagyis a valóságban hét intézet 2829 milliónyi tőkét reprezentál. Mit jelent ez, t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy Magyarország összes látható tőkéjének két ötödrésze hét intézet kezében van. Jelen voltam, t. ház, egy pénzintézeti kongresszuson,, amelyen a Pénzintézeti Központ kérdését és a nagybankoknak abban való szerepét tárgyalták. Ott azt mondták szakértők, pénzintézeti urak, hogy ugyan mi is az az igazgatóság, mi az a felügyelő-bizottság, hiszen azok naiv urakból állanak, azok kulisszák, dekoratív alakok, a lelke a pénzintézetnek a vezérigazgató (ügy van! baljeléi.) és ez ugy is van, ez az igazság. (Mozgás baljelől.) Mit jelent azonban e hét intézet pénzügyileg i. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon hét ur három milliárdnyi érték felett rendelkezik. Méltóztassék most a parallelát meghúzni: ha azt mondanám, hogy hét ur Magyarországon az összes földbirtokok felét birja, (Felkiáltások baljelől: ügy van! Micsoda felzúdulás volna!) i Rakovszky István : Micsoda gezeresz volna ! (Élénk derültség.) Simonyi-Semadam Sándor: Azt mondanák, hogy mily aránytalanság ez, rmly helytelen birtokpolitika ez és mily nagy földosztást kívánnának. Rakovszky István: Ez igaz ! Simonyi-Semadam Sándor: És tessék most ezt megnézni. En az adataimat a Magyar Nemzetgazdából és a Magyar Compassból kiegészítve állítottam össze és igy ezen számadataim kétségkívül helytállók. Hét ur rendelkezik nálunk három milliárd korona fölött, (ügy van!) Mit jelent ez ? Rakovszky István: És hadiadót nem fizet a bank ! Simonyi-Semadam Sándor: Az összes vidéki pénzintézetek betétje és alaptőkéje együttvéve három milliárd és hét ur rendelkezik Budapesten a fölött. (Mozgás baljelől.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én a nagy intézetek ellensége vagyok. En a nagy intézetek közgazdasági súlyát és óriási hivatását tökéletesen átértem és átérzem. Tudom, hogy azok nélkül nem lehet egy közgazdaság sem, sőt ha ők nem volnának, sínylődnénk. Hiteléletünk oszlopai és támogatói ezek, de egyet ne méltóztassék elfeledni és ez az, hogy ők oly oszlopok és támogatók, akik magukért vannak. Honnan van az a bizonyos általánosan elterjedt ellenszenv a nagy intézetek ellen % (Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky István : Jogos! Simonyi-Semadam Sándor: Honnan van ez az ellenszenve nemcsak a nagy intézetekkel szemben, hanem a nagy intézetek vezetőivel szemben is ? (ügy van ! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha neveket emlegetek, mert sohasem akarom a nevet személyileg érinteni; de a Lánczy Leó neve nem annyit jelent, hogy az egy ur, aki ma hordja ezt a nevet, hanem az egy fogalom, épen ugy mint az Ullmann név, amely mögött háromezer millió és amely mögött a pénzintézetek egy csoportja áll, a melynek csak egy törvénye van és ez a saját érdekének érvényesítése, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A bankigazgató nem volna jó, nem volna tisztességes, nem volna korrekt, nem volna megfelelő, ha nem nézné minden egyes motívumban saját intézetének érdekeit. Neki ez kötelessége. Ez jellemzi épen az intézeteket és a nagytőkét, hogy neki a kijegeczesedett önzésnek kell lennie. Ez az önzés kijegeczesedése az, amely fogalommá teszi a Lánczy, az Ullmann nevet. Nem az ő egyéniségük, hiszen a legkorrektebb, a legderekabb emberek lehetnek ezek az urak, hanem az a fogalom, amelylyel a nagytőkének reprezentánsait képviselik, kelt mindenkiben egy csodálatos antipátiát. Rakovszky István : Igen ! Igen! Egészen nyíltan mondom, teljesen igaza van. (Zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek! Simonyi-Semadam Sándor: Ezt az antipátiát nem az én lelkemből merítem, mert őszintén mondom, bennem ez nincs meg, mert az antipátiát egyáltalán nem kultiválom, sőt bizonyos reveren-