Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

42 603. országos ülés 1916 ]anuär 4-én, kedden. irányban valósíthatják meg az intézményt, mint ahogy kontemplálva volt. A kormánypárt részéről ugy üdvözlik ezt a javaslatot, mint minden újszülöttet. Hisz nem-e minden újszülött, amely feltűnik a család egén : csak később fejlik a szokott pimasszá. Ma még nem tudjuk, hogy megvalósulása esetén milyen lesz ez az intézmény. Tehát ha elfogadom a javaslatot, aggályaimról mégsem tudok letenni. A javaslatnak az a korrektivuma. hogy az intézmény időhöz köttetik egyelőre, azt óhajtotta kifejezni, hogy a háborús szükségletek folytán előállt bajokat szanálni kell. Amint mondják, ez az intézmény tulajdonképen egy pénzintézeti szanatórium lesz, melyhez a beteg pénzintézetek fognak fordulni. Hantos t. képviselőtársam elárult egy eléggé köztudomású tényt, hogy t. i. eddig is voltak beteg pénzintézetek és azokat eddig is szanálta a kormány, ö a disztinkcziót ugy állította föl, — nem tudom, hogy a kormány védelmére-e — hogy eddig a kormány nem nézte, milyen annak az intézetnek a státusa, ellenben a központ bele fog nézni könyveibe és objektív alapon fogja intézni a szanálást. Végeredményben azonban azt hiszem, ez tökéletesen mindegy. Kétségtelen dolog, hogy pártpolitikát igy is és ugy is lehet csinálni minden szanálásnál. De hiszen ami az életben a közgazdaságot érinti, az mind érintheti a pártpolitikát is. Sohasem fogunk semmiféle intézményt ugy létesíteni, hogy azt ne lehetne beállítani valamely politikai irányzat szolgálatába. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Ma a pártok Magyarországon nem gazdasági felfogás szerint differencziálódnak. A gazdasági princzipiumok alapján a mai pártok helyett agrár, merkantilista, szooziálista pártok volnának. Akkor ugyebár minden gazdasági intézmény okvetlenül valamely pártszempontot szolgálna, mert minden intézmény, amely a kereskedelmet, a hitelt, a forgalmat istápolja, eo ipso a merkantil pártpolitika szolgálatában állónak látszhatnék és mindazok az intézmények, amelyek a földművelést és az ezzel kapcsolatos termelést érintik, ennek a szolgálatában állva, már eo ipso az agrárpárt szolgálatába állíthatónak látszanék. Ennélfogva ezek a kérdések a parlament által sohasem dönthetők el. Soha garancziákat ez iránt adni nem lehet. Ezeket tehát én most mellőzöm és áttérek lehetőleg szakszerűen két kérdésre : elsősorban a szanálás, másodsorban az u. n. pénzintézeti reform kérdésére és a szanálásból is csupán csak egy kis részletet fogok kiemelni. T. ház ! A közgazdasági szanálás kérdése nemcsak a pénzintézeteket érinti. Hiszen ilyen irányú törvényes alkotások és ministeri rendeletek eddig is voltak; ezek sorába tartoznak a moratóriumok is mint legeklatánsabb eset az u. n. csődönkivüli kényszeregyezség. A csődönkivüli kényszeregyezség tökéletesen azon a határon mozog, amely érinti a pénzintézetek szanálásának kérdését. Régi tapasztalat, hogy a csődtörvény semmi jót nem hozott, mindig csak értékeket rombolt, csak a tömeggondnok javára szolgált és sohasem a hitelező javára. (Igaz! Ugy van!) A külföldön sokkal korábban létesítették a csődönkivüli kényszeregyezséget; nálunk ami jót a sok baj között a háború hozott, a csődönkivüli kényszeregyezség intézményét is ahhoz számíthatjuk. A csődönkivüli kényszeregyezségnek azon a terrénumán, amely nem magánczégeket, hanem a pénzintézeteket érinti, méltóztatnak tudni, — az a bázisa a szanálásnak érinti a Pénzintézeti Központot — fölmerült az, hogy egy sereg pénzintézet bajba jutott, bajba juthat, vagy bajba fog jutni a háború okozta gazdasági eltolódások folytán. E tekintetben ne méltóztassék magukat abba az illúzióba ringatni, hogy mert ma a betétek bizonyos irányban és bizonyos intézeteknél szaporodnak, hogy valósággal a pénzintézeteknél mindenütt fenforog ez a betétszaporodás. Öriási tévedés ; mert ha meg méltóztatik nézni a statisztikát, épen a mai lapokban jelent meg egy kimutatás, hogy a betétek szaporodtak a fővárosi pénzintézeteknél, — a fővárosi hét pénzintézet betétei egy milliárdon felüli összeggel szaporodtak, — de a vidékre igen kevés jut a betétekből. Ez tehát azt jelenti, hogy azok a vidéki intézetek, amelyekről itt gondoskodni óhajtunk, arról az u. n. pénzbőségről nem igen tudnak. Tehát elő fog állani igenis feltétlenül a pénzintézetek szanálásának szüksége. Már most miképgn áll a helyzet a pénzintézetek betegségével % A magánczég, ha a kényszeregyezséget igénybe akarja venni, akkor köteles hitelezőinek jegyzékét bemutatni, a hitelezők azután megidéztetnek, mert az intézmény a hitelezők autonómiáján alapszik, vagyis a hitelezők többsége határozza el, hogy létrejöjjön-e az egyezség vagy sem. Ezt az elvet a beteg pénzintézetekre alkalmazni nem lehet, mert a pénzintézetek igazi hitelezői, akik legjobban ki vannak szolgáltatva, a betevők. (Igaz l Ugy van 1) A betétek tekintetében Magyarországon csodálatos felfogás uralkodik. A betevők legnagyobb része azt hiszi, hogy a takarékpénztár azt a pénzt, amelyet ő megtakarított, megőrzi. Pedig nem őrzi meg, hanem azonnal kihelyezi! Az a pénz, amely ma bejött, holnap már kimegy. Én abban a tudatban vagyok, hogy ha bevittem a takarékpénztárba a pénzemet, akkor jó helyen van és biztosítva van. pedig nem tudhatom, mibe fektette az bele. Törvényhozásunk olyan mostohán gondoskodott a nemzet takarékosságának eredményéről, hogy az összes bankhitelezők közül épen a betevőt védte meg legkevésbbé. A bank többi hitelezője mind valamire hitelez. Vagy váltóit számolták le, amelyeken más váltókötelezettek is vannak, vagy lombardot kap és értékpapirfedezetet ad, vagy jelzálogfedezet mellett kér pénzt. Csak a szegény betevő az, aki azt mondja, hogy beviszem a pénzemet a bankba, mert a bank nekem jó és bizom benne. S beviszi azt a pénzt, amelyet nehéz munkával szerzett és nélkülözésekkel takarított meg.