Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
36 603. országos ülés 19: tudják oda vinni, ahol szükséges. A magyar parasztnak is oly időben adnak kölcsönt, amikor a magyar pénzintézetektől nem kap és a nemzetiségi parasztnak is olcsóbban adnak, mint a magyar intézetek. (Ugy van!) Ezzel szemben erélyes kormányzati rendszabályokkal nem lehet czélt érni; ezzel szemben csak a magyar pénzintézetek versenye, a magyar pénzintézetek fejlesztése, a magyar pénzintézetek megfelelőbb működése volna az egyedüli orvosszer. (Igaz! Ugy van !) De másik titka a nemzetiségi intézetek prosperálásának az, hogy a nemzetiségi pénzintézetek már évtizedekkel ezelőtt megvalósították azokat a reformeszméket, amelyektől a magyar pénzintézetek most is tartanak ;. hogy a pénzintézeti reform azon alapeszméi, amelyeket most akar vagy akart volna megvalósítani a t. pénzügyminister ur, a hazai román és szász pénzintézetek körében már rég megvalósultak. A román pénzintézetek kötelékének szolidaritása 156 részvénytársulati pénzintézetet ölel fel, a szász pénzintézetek kötelékébe pedig 34 nagyobb bankot és száz egynéhány hitelintézetet. Itt a rendszeres revizió már másfél évtized óta foganatban van. És ha kérdik, hogy miben van ennek a fontossága, akkor egy igen érdekes adattal szolgálok. A háború kitörése előtti másfél esztendőben Magyarországon és Erdélyben 150 pénzintézet szűnt meg csőd, felszámolás és fúzió folytán. E 150 pénzintézet közt nem volt egyetlenegy nemzetiségű, sem román, sem szász pénzintézet, amely e kötelékekhez tartozott volna, egyet sem méltóztatik köztük találni, amely kimúlt volna, mert ezek a reviziót a maguk intézeteiknél foganatosították és mert ezeknek a szolidaritása is olyan, hogy itt egyetlen intézetnek a baja nyilvánosságra sohasem jutott. Tehát ebből a szempontból, a magyar nemzeti hitelszervezet kiépitése szempontjából is örömmel üdvözlöm aPénzintézeti Központrólszóló javaslatot mert ez az első lehetőség arra, hogy a nemzetiségi pénzintézeteket is bevonjuk a magyar nemzeti hitelszervezet érdekkörébe. És hogy ez sikerülni fog arra nézve biztató jelenség az a tény, hogy hetekkel ezelőtt, amikor a revizió kiterjesztése az összes pénzintézetekre tervezve volt, a román pénzintézetek szövetsége és az összes tót intézetek a Pénzintézetek Országos Egyesülése elnöke Lukács László ny. ministerelnök ur utján közölték a pénzügyminister úrral, hogy valamennyien kivétel nélkül és fentartás nélkül belépnek az uj Pénzintézeti Központba és alávetik magukat a revíziónak. Most vettem a szász pénzintézeti kötelék vezetőinek azt az értesítését, hogy ők is kivétel nélkül csatlakoznak. Ha ily módon sikerül bevonni a nemzetiségi pénzintézeteket a magyar hitelszervezet érdekkörébe, akkor azok a súrlódások, azok a félreértések, amelyek e téren fenforogtak, azt hiszem, sokkal könnyebben lesznek eliminálhatók, mint a legerélyesebb kormányzati rendszabályokkal. T. ház ! Nekünk az a feladatunk, hogy a nemi január k-én, kedden. zetiségi pénzintézeteket ne bomlasztó társadalmi tényezők gyanánt kezeljük, hanem az olvasztó magyar gazdasági politika eszközeivé tegyük és csak ennek a fejlődésnek és munkálkodásnak eredménye lehet oly alakulás, amely a magyar nemzeti hitelszervezetnek a saját, nem erőszakkal való kiépítését, hanem gazdasági felsőbbségünkkel véglegesen megállapított diadala. (Ugy van !) Ezért, t. ház, e harmadik fő elvi szempontból is "a nemzeti hitelszervezet kiépitése szempontjából is örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot. Hátra van az utolsó elvi szempont, amelyből bírálat alá veszem a javaslatot és ez az uj pénzintézet hitelforrási jelentősége. E kérdésben két nagy ellentétes álláspont küzd egymással. Egyik az, amelyet a javaslat foglal el, amikor ugy kontemplálja az uj központot, hogy ez oly intézmény, mely csak rendkívüli időkben és különleges körülmények közt fogja táplálni a magyar hitelszervezetet. A másik álláspont az, amely a központból állandó, folytonos, egyenletes hitelforrást akar a magyar hitelszervezet számára teremteni. A javaslatnak az az álláspontja, hogy a központ rendkívüli hitelforrás és a javast-- iák bálya, hogy a hazai intézeteknek versenyt nem támaszt, a nagybankok érdekeit szolgálja és ezt az álláspontot a magam részéről hetyeslem, annak daczára, hogy a nagybankoktól távol állok ; helyeslem azon indokokból, amelyeket a t. minister ur tegnap kifejtett, de helyeslem az igazságosság szempontjából is. Mert az nem járja, hogy az állam az ő millióival, az ő százmillióival intézményeket létesítsen és meglévő bevált intézményeket egyenlőtlen versenyre kényszeritsen. Ez a legnagyobb igazságtalanság volna az állam részéről az adófizető polgárokkal szemben. Ezzel szemben állanak a másik álláspont hiv c i, akik arra hivatkoznak, hogy az állam az ő sok száz millióját nem hevertetheti gyümölcsözetlenül és még kevésbbé viheti az ő pénzét versenytekintetekből külföldre. Hivatkoznak arra, hogy nem lehet hitelforrásokat ugy működtetni, hogy a pénzügyminister ur elrendeli, hogy most válságban adjunk hitelt, ha pedig megszűnt a válság, a hitelforrás zsilipéit egyszerűen lezárja. Hivatkoznak még a javaslat ellenzői arra is, hogy a Pénzintézeti Központ jelenlegi konstrukciója szerint, az a tény maga, hogy valamely intézet a központhoz hitelért fordul, a praesumptio mali látszatátfogja felkelteni, azt a látszatot, hogy az illető intézet nem jó, hogy szanálásra szorul és épen ezért az intézetek inkább tartózkodni fognak a központ igénybevételétől, semhogy kitegyék magukat annak a gyanúnak, hogy ők bajban vannak s ezért fordulnak a központhoz. Ezekben az aggodalmakban van sok helytálló érv, de van sok túlzás is. És azt hiszem, hogy a félreértés abból támadt, hagy a Pénzintézeti Központ természetét, jelentőségét és mivoltát egy közönséges pénzintézeti alapítás mértékével mérték és ebből a szempontból ítélték meg.
