Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

b03. országos ülés 1916 den pénzintézetet szanálni, ezentúl pedig a Központ megállapítja, hogy érdemes-e szanálásra ez az intézet és ha a szanálásnak objektív feltételei nem lesznek meg, akkor a Pénzintézeti Központnak nem szabad az intézetet szanálnia. Én legalább igy képzelem a reformot (Helyeslés.) és ha nem igy lesz, abból mindenesetre csak a Pénzintézeti Központnak lesz kára. Ha ezekből a szempontokból veszem a javaslatot, a pénzintézeti autonómiára veszélylyel a javaslat nem jár és ebből a szempontból teljesen aggálytalan. Más a helyzet azonban, mihelyt azt vizsgálom, hogy az autonómia keretén belül az egyes hatalmi tényezők hogj^an oszlanak meg és akkor a következő sajnálatos eredményre jutok. A pénzügyminister ur törvényjavaslatához fűzött indokolás szerint 1914 végén Magyarországon fennállott 715 olyan intézet, amelynek alaptőkéje 250.000 korona volt és fennállott 490 olyan intézet, amelynek alaptőkéje a 400.000 koronát meg nem haladta. Miután a közgyűlésen minden egyes 250.000 koronányi saját tőke egy szavazatra jogosít, előáll az a helyzet, hogy ez az 1205 vidéki pénzintézet, amelynek létérdeke fűződik a központhoz, mindössze annyi szavazatot ad, mint a két fővárosi nagybank. Részvénytársasági légkörben élek és értem azt, hogy a nagytőkének nagyobb befolyást kell nyújtani ott, ahol tőkeasszocziáczióról van szó és végre is, a részvénytársaság nem érzelmi alakulat. Azonban ugy, ahogy itt van konczipiálva ez a szervezet, itt már bekövetkezik az, hogy a nagytőke nem. csupán érvényesül, hanem teljesen elnyomja a kisebb pénzintézeteket. Igy áll ez a közgyűlésen, akol kúriák nincsenek. Már most hogyan áll az igazgatóságban a hatalmi tényezők megoszlása ? Az igazgatóság áll 12 tagból, amelybe hét tagot a vidéki, 5 tagot a nagybankok küldenek. Hét fővárosi nagybank küld három igazgatósági tagot és 1800 részvénytársaság és 1200 hitelszövetkezet, tehát 3000 pénzintézet együttvéve hetet. Nem akarok a számszerű aránytalanság igazságtalan voltára rámutatni, ezzel nem akarom untatni a t. házat, ez különben is szembeszökő. De vegyük a dolognak a gazdasági jelentőségét. A hét igazgatósági tag közül egynek a kiléte biztos, a horvát intézeteknek egy igazgatósági tagság biztositva van, ami nagyon helyes és teljesen megfelel a gazdasági érdek követelményeinek is. De nézzük, hogy a hat többi igazgatósági tagság hogyan és kik közt fog megoszlani ? Ha Horvátország jogosan számit egyre, jogosan számítanak egyre a 20 millión aluli fővárosi intézetek is ; ugyancsak jogosan számit erre az 1200 vidéki hitelszövetkezet, jogosan számítanak rá a nemzetiségi pénzintézetek, amelyek több nagy kötelékben vannak szervezve, amelyek valamennyien belépnek a központba, daczára annak, hogy a pénzintézeti reformot rég megvalósították saját körükben. Tehát ez a körülbelül 300 intézet is számithat arra, hogy egy taggal képviselve legyenek az igaz' január 4-en, kedden. 35 gatóságban. Ott vannak azután az erdélyi pénzintézetek, amelyek szintén egy tagságra számítanak ; ott vannak az északkeleti felföld intézetei, melyek egészen más szervezettel birnak, egészen más intézetek, mint a dunántúliak; ezen hét nagy országrész intézetei szintén joggal számithatnak reá, hogy az igazgatóságban képviselve legyenek. Ha ezek a kívánalmak mind teljesíttetnek, akkora hét igazgatósági tagsági hely máris kevés, pedig itt van még a nagy magyar Alföld, a Délvidék, a felföld; ezek szintén számithatnak képviseletre. Ezért ismételten azzal a kéréssel fordulok a t. pénzügyminister úrhoz, hogy az igazgatósági tagok számának szaporítása révén az általa kijelölendő négy igazgatósági tagságot, vagy legalább ezek felét engedje át a harmadik kúriának; hiszen neki ezekre az igazgatósági tagságokra ugy sincs szüksége, minthogy a vétójog korlátlan gyakorlása teljesen a kezében van. (Ügy van ! balról.) Ezzel, t. ház, végeztem volna az autonómiára vonatkozó fejtegetéseimmel és most rátérek a talán legfontosabb szempontra, amelyből soha ezt a javaslatot nem vizsgálták, (Halljuk! Halljuk

I) amely pedig nagyon érdemes arra, hogy szemügyre vétessék, arra a szempontra, hogy mit jelent ez a javaslat a magyar nemzeti hitelszervezet kiépítése szempontjából ? (Halljuk ! Halljuk !) A magyar nemzeti hitelszervezet nem frázis, t. ház. Akárhányszor vonta is kétségbe a hivatásos hazafiság a magyar bankok nemzeti voltát: az a legutóbbi esztendő, amelyben a magyar pénzintézetek négy és fél milliárd koronát hajtottak fel a magyar nemzeti hadiszükségletekre, bizonyítja ezt. Preszly Elemér : Jó provízióért, jó jutalékért! (Halljuk!) Hantos Elemér: Ez oly fényesen bizonyítja lelkes buzgóságukat a haza nagy czéljai szolgálatában, hogy azt hiszem, el kell ismerni, hogy fényes tanújelét adták hazafiságuknak. (Mozgás balról. Elnök csenget.) És ebben a lelkes, odaadó, buzgó működésben a nemzetiségi pénzintézetek teljes mértékben kivették a maguk részét, kivették a szász, a román, a tót intézetek, ugyanazzal az odaadással jegyeztették a hadikölcsönt, mint a magyarok. Mégis, t. ház, körülbelül másfél évtized óta a napisajtóban, a szaksajtóban, társadalmi és politikai egyesületekben egyre sürgetőbben kívánják a nemzetiségi pénzintézetek terjeszkedésének visszaszorítását, a nemzetiségi pénzintézetek megrendszabályozását. Tény az, hogy a nemzetiségi pénzintézetek terjeszkedése a magyarság szempontjából nem örvendetes jelenség, mert pénzük hatalmával egyes helyeken el tudták érni, hogy a magyar föld, a magyar birtok nemzetiségi kézre jusson. Ha azonban harag és elfogultság nélkül vizsgáljuk e jelenséget, akkor meg kell állapitanunk, hogy a nemzetiségi pénzintézetek terjeszkedésének titka nem a nekik tulajdonított agitáczióban, hanem tisztán gazdasági okokban rejlik. A nemzetiségi pénzintézetek terjeszkedésének egyik titka az, hogy a pénzt gyorsan, olcsón, élelmesen és serénységgel 5*