Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

34 603. országos ülés 1916 január k-én, kedden. ha egy csomó rossz intézet megalakulása lehetetlenné válik. (Helyeslés jóbbfelM.) Azért, bármily ridegnek látszik e javaslat, örömmel üdvözlöm és ebben a pénzintézeti reform egyik sarkalatos tételének megvalósítását látom. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Áttérve a pénzintézeti reform másikának vizsgálatára, (Halljuk!) bárhogy tiltakozzék is a t. pénzügyminister ur is az ellen, hogy ebben a javaslatban a pénzintézeti reformot lefektetve lássuk, én nem habozom kijelenteni, hogy igenis, a pénzintézeti reformnak ezt az ágát is megvalósítja e javaslat abban a mértékben, amelyben pénzintézeteink fejlődésének mai időszakában ezt megvalósítani lehet és kell. (Igaz! Ugy van I) Mert igaz, hogy idealiter véve az az álláspont, amelyet eredetileg képviselt a javaslat, hogy a revízió kiterjedjen az összes pénzintézetekre, a helyes álláspont. Ha azonban gyakorlat és szakszerű szempontból nézzük a dolgot és a piszichológiai szempontokat sem mellőzzük : gyakorlatilag a helyzet ugy áll, hogy ma még Magyarországon nem rendelkezünk olyan revizori karral, amely a pénzintézetek nagy tömegét megrevideálni képes lenne, amire eredetileg a javaslat törekedett. Abban a szűkebb körben azonban, amelyben a javaslat mostani vagy leendő álláspontja szerint a revízió megejtetik, reméljük, hogy a revízió keresztül lesz vihető és az az aggodalom, amely, okkal vagy ok nélkül, támasztatott a pénzintézeti revízióval szemben, teljesen el fog múlni Magyarországon, ha látni fogják a pénzintézetek, hogy e legszűkebb körben a revízió kik által, hogyan és milyen terjedelemben foganatosittatik. Mert akkor meg vagyok győződve róla, hogy ez fokról-fokra ki fog terjedni azokra a pénzintézetekre is, amelyeket ma még revízió alá nem kíván venni a javaslat. Az igen tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédében már egy igen érdekes pszichológiai adatot nyújtott ezen eljárás helyességéhez, amidőn azt mondta, hogy örömmel tapasztalja, hogy a törvényjavaslat első benyújtásakor a revízióval szemben észlelt általános averzió egyre csökkenőben van és hogy most már egyre több intézet hajlandó megbarátkozni a revízió eszméjével. (Helyeslés.) így, azt hiszem, itt is be fog következni az, ami bekövetkezett Angliában, Hollandiában és Olaszországban, ahol szintén törvénybe iktatták a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, elsősorban a pénzintézetek revízióját és amikor ezt tették, akkor voltaképen nem tettek mást, mint a meglevő tényleges állapotot szentesitették, mert a pénzintézetek minden különös kényszer nélkül, belátva a revízió előnyös voltát, önszántukból vetették alá magukat a revíziónak. Ezért a Pénzintézetek Országos Egyesülésének, arnely 600-nál több vidéki és fővárosi intézetet ölel föl, még kezdettől fogva az volt a javaslattal szemben az álláspontja, amelyre a törvényhozás most állani készül, hogy a revízió csak azokra az intézetekre terjesztetik ki,amelyek hitelt vesznek igénybe, ezenfelül azokra, a melyek a revíziót önként kérik. És mi e tekintetben hálával fogadjuk a t. pénzügyminister úrtól azt az áldozatot, hogy ő ráhelyezkedett erre az álláspontra és hogy feladván eredeti álláspontját, megelégszik a revíziónak erre a körre való szorításával. Az innen t. pénzügyminister urnak ezen előzékenységénél fogva mi viszont azt az Ígéretet teszszük, hogy rajta leszünk, hogy a pénzintézetek a Pénzintézeti .Központ revízióját önként, saját jószántukból igénybe vegyék, és azt hiszszük, hogy ezzel ugyanazt a czélt lógjuk elérni, amelyet ő a törvényhozási kényszerrel elérni akart, amely azonban a pénzintézetek széles rétegében nagy ellenszenvet váltott ki. Ha igy fogom fel a pénzintézeti reform lényegét és igy vizsgálom a javaslat álláspontját, akkor megállapíthatom azt is, hogy a pénzintézeti reform második fő kritériumát, a pénzintézeti revízió megvalósítását a törvényjavaslat szintén tartalmazza abban a tekintetben, amelyben a mai körülmények között szükség van. Áttérek most már a másik alapvető elvi szempontnak a taglalására, amely elvi szempontot a pénzintézeti autonómia kérdésében véltem feltalálni. (Halljuk !) A pénzintézeti autonómia jelentősége abban van, hogy a mi mai gazdasági életünkben a pénzintézet úgyszólván az egyedük gazdasági szerv, amely az államhatalomtól, vagy, ami nálunk ugyanazt jelenti, a kormányhatalomtól való függetlenségét meg tudta óvni. Mig a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a vállalkozás, a különböző szubvencziók, refakcziák, közszállitások révén gazdasági függetlenségét egyre-másra elveszítette, addig a vidéki pénzintézetek nagy tömege a maga függetlenségét mégis meg tudta őrizni. A pénzintézetek ezt a függetlenségüket meg tudták őrizni a kormánynyal szemben és az előadó ur humorosan mutathatott rá arra a jelenségre, hogy a vidéki pénzintézetek és a kormány közt csak akkor támad kapcsolat, ha a pénzintézet bajba jön és ezért a kormány támogatására szorul. Amíg a pénzintézetnek jól megy a dolga, addig kikéri magának a kormány beavatkozását ; mihelyt egyszer azután bajba jön, akkor mintegy igényt támaszt az állammal szemben, hogy szanálja. Igy következett be az a sajnálatos és eléggé nem rosszalható állapot, amely azonban nálunk évtizedes állapot, hogy a rossz pénzintézetek állami garanczia alatt állanak, mert valahányszor egy pénzintézet a bukáshoz közel járt, a pénzügyministerek mindig kénytelenek voltak azt a bajból kisegíteni. Most ez megváltozik és én értem a ministerelnök urnak azt a félreértett, jobban mondva félremagyarázott nyilatkozatát, amelyben azt mondotta, hogy a Pénzintézeti Központ voltaképen függetleníti a pénzintézeteket a kormánytól, mert ha ezután a pénzintézet bajba kerül, nem lesz kénytelen a kormányhoz fordulni, hanem mehet a Pénzintézeti Központhoz. Egy hang (a baloldalon) : Nagy különbség ! Hantos Elemér: Igenis, nagy különbség, A pénzügyministerek eddig kénytelenek voltak min-