Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

602. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. 21 hetné — ez a beavatkozási jog is csak azokra az intézetekre terjesztessék ki, amelyek hitelt vagy kölcsönt vesznek igénybe, vagy, amint előbb voltam bátor említeni, a revíziónak magukat alávetik. Idetartozik még a törvényjavaslatnak a csődeljárásra vonatkozó rendelkezése is, amely, eltérőleg a pénzügyi bizottság szövegezésében előttünk fekvő eredeti alakjától, ne legyen kiterjeszthető valamennyi hazai intézetre, vagyis egy jog statuáltatnék itt, amely a központ kötelékén kívül álló intézetek ügyébe is beavatkozást engedne; ez tehát oda volna módosítandó, hogy ez a jog is csak azokra az intézetekre vonatkozik, amelyek a revízióra vonatkozólag emiitett feltételeknek megfelelnek. Egy további része a tárgyi garancziáknak az alapszabályok kérdésében keresendő. Az eredeti javaslat szerint az alapszabályok bemutattatnak az országgyűlésnek, azután módosíthatók a pénzügyminister által abban a keretben, amely itt a törvényjavaslatban kontempláltatik, vagyis a bemutatott alapszabálytól eltérések is lehetővé válnak. E tekintetben garancziát keresünk abban, hogy, bár bizonyos inkonveniencziával jár, mert hisz apró-cseprő módosítások miatt is mindig a törvényhozáshoz fog kelleni jönni, mégis sokkal kisebb baj ez, mint amilyen fontos az ország megnyugtatása abban a tekintetben, hogy ez az intézet tényleg csak az lesz és maradandóan csak az lesz, aminek ma terveztetik, — tehát hogy az alapszabályok czikkelyeztessenek be és ehhez képest csak az országgyűlés hozzájárulásával legyenek később esetleg módosíthatók. Itt még két olyan garancziát keres az ellenzék, amelyek nem állanak szoros kapcsolatban magukkal a javaslat tételes rendelkezéseivel, de amelyeket megnyugtatásképen kivan. Nevezetesen, hogy egyrészt, miután előbb emiitett felfogásunk szerint bőven elegendő ötévi tartam azokra a feladatokra, amelyeket a javaslat első része megoldani kivan, mig a szerves alkotások a későbbi nyugodalmas politikai viszonyokra volnának halaszthatók, álláspontunk az, hogy a t. kormánytól megnyugtatást kívánunk arra nézve, hogy — ismét összhangban a t. ministerelnök ur idézett szavaival — a kormány a végleges reformmal, tehát a revíziónak és az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek az összes pénzintézetekre való kiterjesztésével nem fog a törvényhozás elé jönni a jövő országgyűlés előtt, ugy hogy garancziát kívánunk kormány kijelentések alakjában aziránt, hogy a jelen országgyűlés tényleg ebben az ügyben semmiféle intézkedésekkel foglalkoztatva nem lesz. (Helyeslés balfelől.) Minthogy voltam bátor az imént hangsúlyozni a politikai okokat, amelyek bizonyos bizalmatlanságot keltettek, annak a 25 millió koronának felhasználásával kapcsolatban, amely veszteségi és tartalékalapra van szánva, — mert nem minden körülmények között kell csak veszteségre gondolni — az ellenzék arra kéri a t. kormányt, hogy találjon módot arra, hogy ennek a 25 milliónak esetleges felhasználását illetőleg betekintést nyerhessünk és hogy az ellenzék megnyugvást meríthessen abban a tekintetben, hogy itt tényleg semmiféle pártpolitikai szempontok nem játszhatnak szerepet. Különböző gondolatok merültek fel, parlamenti bizottság kiküldése és hasonlóak, amelyektől azonban az ellenzék végeredményben elállt, megnyugvást találva abban, hogy a t. minister ur a kormány nevében kijelenteni szives lesz, hogy hajlandó, ami a parlamenti életből különben önmagától folyik és természetes, a pártok bizalmiférfiainak, amennyiben időnkint és szükség szerint hozzáfordulnak vagy utasítása szerint az intézethez fordulnak, felvilágosítást és tájékozást adni. Ez nem parlamenti bizottság; a pártok felkérik a minister urat, hogy a bizalmiférfiaknak engedjen betekintést, amit mint független képviselőnek is jogom van kérni a ministertől, mert ha nem kapom meg, interpelláczió alakjában terjesztem a ház elé kérdésemet és itt kapom meg a felvilágosítást. Miután azonban nem az a czél, hogy interpellácziókkal kellemetlenkedjünk, nem az a czél, hogy bizalmatlanságot keltsünk egy intézmény iránt, amely meggyőződésem szerint valószínűleg teljes korrektséggel,fogj a a maga feladatát a jelen keretekben megoldani: keressük inkább azt a békés megoldást, amely későbbi időben is alkalmas lenne minden félreértés eloszlatására, Hogy ez esetről-esetre kiküldendő bizalmiférfiak alakjában vagy ellenzéki állandó bizottság alakjában történik, az azután már nem tartozik a kormányra. Ha a kormány előtt bizalmiférfiaink meg fognak jelenni, azt hiszem, azzal az előzékenységgel fognak találkozni, amelyet joggal várhatunk. Ezekben kimerítettem azokat az anyagi garancziákat, amelyekhez az ellenzék a maga álláspontjának megváltoztatását köti és áttérek a személyi garancziák kérdésére. (Halljuk! Halljuk !) A legnagyobb személyi garancziát az ellenzék elsősorban abban keresi, hogy az intézet élére kinevezendő elnök ne legyen ekszponált pártpolitikus. Mindnyájunk érdeke, az ország legfőbb érdeke, hogy ha a kormány közreműködésével, összes pénzintézeteink bevonásával egy ilyen hatalmas pénzintézet kreáltatik, amely tőkéjénél fogva az ország legnagyobb pénzintézete leend, annak élén ne egy pártpolitikailag ekszponált egyén álljon, hanem olyan egyén, aki az ország politikai, de közgazdasági életének is pártkülönbség nélkül bizalmát élvezi. Ez rá fogja nyomni bélyegét az intézetre és ez fogja annak olyan működését biztositani, amely iránt bizalommal viseltethetünk. Erre nézve tehát megnyugtatást kérünk a t. kormánytól. Az elnökkel kapcsolatban a kettős vétójogkérdését is olyannak kell minősítenünk, mint amely a túlságos állami omnipotencziának útját állja bizonyos mértékben, vagy csökkenti azt, mert hiszen e javaslat szerint külön vétójoga van az elnöknek, akinek hozzájárulása nélkül egyetlen határozat sem válhatik jogerőssé és külön vétójoga van még a pénzügyminister ur által kiküldött igazgatósági tagnak.