Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

22 602. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. Abban a konstrukezióban, amelyet mi akarunk most adni az intézetnek, hogy t. i. az átmeneti jelleggel bírjon, hogy az fősúlyt fektessen a há­borúval kapcsolatos vagy a háborúból folyó gazda­sági bajok enyhítésére, a pénzügyminister közegei­nek vétójogát megtagadni, meggyőződésem szerint, nem lehet, hiszen az állam 125 millióval bocsát­kozik bele a szövetkezetbe, nyújtja valószinüleg kétharmadát a veszteségi tőkének, itt tehát a j>énzügyminister közegének vétójogát feltétlenül megadandónak tartjuk magunk is. Ellenben tör­lendőnek véljük a másik vétójogot, amely a praktikusság szempontjából is kifogásolható, mert furcsa helyzetbe jön a kormány bizalmából ki­nevezett elnök, ha az ő általa nem gyakorolt vétó­jog felett a kormány képviselője még külön vétó­joggal él, vagyis leszállítja az elnök tekintélyét magában az intézetben. (Közbeszólás a középen.) Sajnálom, hogy t. kép viselőtársam tetszésével nem találkozom, de bocsánatot kérek, ha mégis ki­fejtem a magam álláspontját. (Halljuk !) A harmadik garanczia az összeférhetlen­ség kérdésében van, amelyet a t. kormány javas­lata igen helyesen kiterjeszt erre az intézetre is, kimondván azt, hogy az 190L. évi összeférhet­lenségi törvénynek vonatkozó rendelkezései erre is szólnak, vagyis képviselő ennek az intézetnek igazgatásában részt nem vehet. Itt azonban fel­merült egy javaslat, amelyet tisztelettel bátor­kodom a t. pénzügyminister ur és a kormány figyelmébe ajánlani, kérve annak honorálását. A javaslat nevezetesen az lenne, hogy a felség kinevezésétől függő állami tisztviselők és java­dalmasok ne lehessenek választott tagjai se az intézetnek. (Helyeslés balfelölj Ennél a kérdés­nél az ellenzéket az a tapasztalat vezette, hogy az utóbbi időben mind több helyről hangoz­tatták, hogy ekszponált kormányférfiak a vidéken — mert a vidékről van szó — igen élénk köz­gazdasági tevékenységet fejtenek ki ős nehogy az illetők azon a vidéken még azáltal is súlyt nyerjenek közgazdasági tekintetben, hogy ennek az intézetnek is igazgatási közegei, ezért kéri az ellenzék, hogy mondassák ki magában a tör­vényben, hogy az összeférhetlenség kiterjed erre a térre is, tehát sem az igazgatóságban, sem a felügyelő bizottságban és választmányban a felség vagy a kormány kinevezésétől függő javadalmas még választott tagként se foglal­hasson helyet. Polónyi Géza : Köztisztviselő ! Szterényi József: A t. képviselő ur méltóz­tassék a saját javaslatát előadni. Nekem azt a javaslatot kell előadnom, amelyben az egész ellenzék megegyezett és amelytől az ellenzék azt a megnyugtatást várja, hogy ehhez a javaslathoz a maga részéről normális parlamenti tárgyalások során hozzájárulhat. Ez kérem minden, amit az ellenzék a javas­lattal szemben kivan. Kérelem minden elfogu­latlan bírálótól, olyanok-e ezek a kívánságok, amelyek teljesíthetetlenek? Olyanok-e ezek a javaslatok, amelyek nem állanak az ország érde­kében ? Olyanok-e ezek a javaslatok, amelyek mellett megérdemli az ellenzék azt a szemre­hányást, hogy ő a parlamenti békét pártpolitikai szempontból fel akarja forgatni? Nem hiszem, hogy egyetlenegy elfogulatlan ember legyen, aki az ellenzék ezen kívánságait ne honorálhatná teljes mértékben abban a meggyőződésben, hogy az ország érdekében cselekszünk, ha összhangot hozunk létre ezen kívánságok teljesítése árán többség és kisebbségi pártok között és biztosítjuk az egész háború tartamára a parlamenti békét, amely mindenekfölött az ország érdekében van. (Igaz I Ugy van!) Ma, t. ház, nem vagyunk abban a helyzet­ben, hogy ezt a javaslatot — részben a t. ba­rátom, Eöldes Béla, részben az általam említett okokból — még általánosságban is elfogadhas­suk. De él bennünk a remény, hogy a t. kor­mány, honorálva az ellenzék kívánságait, a ja­vaslatot az általános tárgyalás után visszaadja a pénzügyi bizottságnak átdolgozás végett, és abba a helyzetbe fog jutni az ellenzék is, hogy a t. többségi párttal egyetértve teljes összhang­ban segédkezet nyújthasson a részletes vita során és a harmadik olvasás során ahhoz, hogy egy olyan alkotás jöjjön létre az ország köz­gazdaságának fejlesztése érdekében, a mety al­kotásban többség és kisebbség találkozik és a melynek létesitésénél a parlamenti béke az ország érdekében megóvatik. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Abban a reményben, hogy így lesz, kérem a t. kormányt, hogy méltóztassék javaslatainkat konsziderálni és álláspontunkat honorálni. A javaslatot addig azonban nem fogadom el. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kíván nyilat­kozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! A pártközi békének a háború tartama alatt való megóvására a kormány, melyhez tartozom és a párt, melyre támaszkodunk, oly nagy súlyt helyez, hogy méltóztassanak meggyőződve lenni: ennek a törvényjavaslatnak a jelen országgyű­lésen való tárgyalásához sem a kormány, sem a párt nem ragaszkodott volna akkor, ha nem lettünk volna arról meggyőződve, hogy feltétle­nül szükséges ennek az intézménynek a háború folyama alatt való létrehozatala, hogy a béke beálltával az már közgazdasági életünk élő szer­vezete legyen. Ha nem lett volna ez a meggyő­ződésünk, akkor a kormány és a párt feltétlenül tiszteletben tartotta volna azokat a, nézetünk szerint teljesen indokolatlan aggályokat, amelye­ket a t. túloldal részéről e törvényjavaslat ellen felhoztak. Kötelességünknek tudjuk azonban, hogy igyekezzünk a béke beálltára már előre előkészíteni mindazt, ami emberileg előkészít­hető, hogy közgazdasági életünket lehetőleg megóvjuk a megrázkódásoktól és képessé tegyük a ráváró nagy feladatok megoldására.

Next

/
Thumbnails
Contents