Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-581
581. országos ülés 191 5 májas 11-én, kedden. 67 Obermacherje presszionálja és rákényszeríti a képviselőt, hogy ilyen ügyben eljárjon. A legtöbb képviselő csak formailag jár el. Ide azonban hiába jöttek protektorok«. Ez indított arra, hogy közbeszóljak: Jerzabetzkyt kell megkérdezni. Mert teljesen helytelennek tartom, hogy a hadügyministeriumnak ez az osztályfőnöke ily általánosságban dob oda állításokat, hogy jártak itt képviselők, delegátusok. Mert ez mindenkit érinthet és azért tökéletesen helytelen. (Igaz! ügy van!) Tessék a hadügyministermm tisztelt főnökének megmondani azt, hogy kik jártak el formailag vagy nem formailag, (Igaz ! ügy van !) nem pedig gyanú alá helyezni képviselőket, akik e gyanút meg nem érdemlik. Közbeszólásom tehát tisztán azért szólt igy, hogy méltóztassék Jerzabetzkyt megkérdezni, mert ezen a ponton nem vagyok abban a véleményben, mint Farkas Pál t. képviselőtársam, hogy elég az elvet hangoztatni, mert a purifikáczió nem elv, hanem gyakorlat. Elméletben könnyű purifikálni, de ha a gyakorlatban nem viszszük keresztül, akkor az elmélet puszta imádság marad. Igenis határozottan óhaj tandónak tartom, hogy a hadügyministerium osztályvezetője legyen oly kegyes megmondani, hogy kik, miben, mily érdekekben jártak el, (Helyeslés.) mert nem járja, hogy az egész képviselőházat helyezze gyanú alá és ugyanazt elvárjuk a honvédelmi ministerium azon osztályvezetőjétől is, aki még szabadlábon van. (Nagy mozgás.) Ö is legyen kegyes megmondani, hogy kik és miben jártak ott. Elnök : A képviselő urat e kifejezésért rendreutasítom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Csak azt j egyzem meg, hogy csodálkozásomra ez a közlemény elkerülte a figyelmemet. Vázsonyi Vilmos: Átadhatom. Gr. Tisza István ministerelnök: Köszönöm, hiszen megszerezhetem magamnak. Minden esetre végére fogok járni és további felvilágosítást fogok kérni, hogy mi igaz ebből a nyilatkozatból. Elnök : Ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk,! Halljuk !) Előttem szólt Farkas Pál t. V épviselő ur. Beszédének nagy részével teljesen egyet értek, de őszintén meg kell vallanom, hogy beszédének bevezető része majdnem azt a hatást érte el én nálam, hogy a visszaható erőt meg ne szavazzam. A t. képviselő ur példákat hozott fel a forradalomból és evvel indokolta, hogy a visszaható eret meg kell áUapitani, mondván, hogy ime a legelső dolog, amit a franczia forradalom alatt tettek, az volt, hogy azt az elvet, amelyet ők büntető törvénykönyvükben kodifikáltak, maguk hatályon kivül helyezték. Bizonyos hátborzongás fűtött át rajtam, amikor a t. képviselő urat példálózni hallottam arról, hogy a politikai ellenféllel hogyan lehet elbánni. A képviselő urnak méltóztatott elfeledni, hogy az forradalmi állapot volt. Erre egy jobb példát is felhozhatott volna, amely a legkrasszabb a büntetőjogi tudományban, t. i. a Strafford esetet, amely szintén forradalmi időben történt. Mi, hála Istennek, nem vagyunk forradalmi viszonyok között és remélem, hogy az urak mi ellenünk a politikai téren a visszaható erőt éreztetni nem fogják. Mert ne feledjük el, hogy ott politikai ellenfelek állottak egymással szemben, itt azonban majdnem j^ártkülönbség nélkül — tisztelet a kivételeknek, akiknek eltérő nézetét én honorálom — valamennyien azt hiszszük, hogy közönséges bűntettesekkel állunk szemben, akik előre számoltak a büntetőtörvényeknek enyhe büntetésével (Igaz! ügy van! jobb- és balfelöl.) és nem törődtek azzal, hogy ők egy nagyon súlyos, kvalifikált bűntettet követnek el. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Én elfogadom a törvényjavaslatot, megszavazom a 24. §-t is, mert a t, képviselő ur a további érveléseivel, ha addig kételyeim lehettek volna, csak megerősített abban a nézetemben, hogy ezt valóban meg kell szavazni. De megszavazom más okból is. Megszavazom azért, mert a mai nagy harezok közepette én ebben is a nemzeti erőnek uj megnyilatkozását látom. Látom azt a megnyilatkozását, hogy politikai nézeteltérések kizárásával és pártkülönbség nélkül megszavazzuk ezt a javaslatot abból az okból, mert mindnyájan érezzük, hogy közéletünkben egy kelevény van, amelyet ki akarunk irtani. (Altalános élénk helyeslés.) És amidőn én ebből a szempontból Ítélem meg a kérdést, súlyt fektetek arra, hogy lássa a külföld, hogy a legnagyobb pártellentétek közepette is arra törekszik ez a nemzet, hogy ma az egyik, holnap a másik, holnapután pedig a harmadik kelevénytől tisztítsa meg ezt az országot, lássa a külföld, hogy ebben a nemzetben, amely a mai súlyos háborús viszonyok között az erkölcsi felfogásnak ilyen magaslatára tudott emelkedni, életerő, elszántság és a legvégsőkig menő_elhatározás van és lesz. (Általános helyeslés.) Es amidőn én ezt mondom, arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot mennél előbb megszavazni. Szavazzuk meg, mert jó tettet követünk el vele; jó tettet a közéleti erkölcsösség emelése körül, (Ugy van! bal felől.) jó tettet emberies szempontból katonáinkkal szemben, másfelől pedig méltó büntetéssel sújtjuk azokat, akik azt hitték, hogy könnyen fognak szabadulni. Amikor pedig ezt a kérést intézem a házhoz, volna egy kérésem a t. ministerelnök úrhoz is. Látjuk, hogy egymásután nyilatkoznak a külföldi államok ministerei. Lloyd Georg, Bibot, Pasics mind nyilatkozik a külügyi helyzetről. Nem hiszi a t. ministerelnök ur, hogy elérkezett az ideje annak, hogy ezt a képviselőházat is tájékoztassa a külügyi viszonyokról, tájékoztassa akkor, amikor talán fontos fordulat előtt állunk ? En nem preczizirozom kérdésemet és teljesen a ministerelnök 9*
