Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

52 580. országos íilés Í915 május 10-én, hétfőn. esetenként és utólag nyüvánult meg, addig nap­jainkban egyszerre: kódexben s előzetesen nyer kifejezést.« És amidőn a legális definiczióról beszél, azt mondja, hogy ez a definiczió, amely a mi törvé­nyünkben foglaltatik, gyakorlati szempontból kifogástalan fogalmi körülírás, sőt mint a pol­gári szabadságnak egyik biztositéka, mint alkot­mányjogi garanczia feltétlenül méltó helyet foglal el a büntetőjog épületének homlokzatán, mert törvénybe iktatva a nullám crimen sine lege sarkelvet biztosit, hogy senki sem büntethető, ha csak nem követett el oly cselekményt, ame­lyet az arra illetékes kútfő előzetesen bünte­tendő cselekménynek nyilvánított. Méltóztatik látni, hogy ő maga azt az elvet, hogy a bün­tetőtörvénynek visszaható erőt adni nem lehet, alkotmányos garancziának, a polgári szabadság védelmének mondja. Bizony Ákos: Ez akkor volt! Ábrahám Dezső: Akkor még nem volt egyetemi tanár. Springer Ferencz: De sokkal fényesebben szólnak mellettem a törvényhozások. Azon pil­lanattól kezdve, amikor Mirabeau 1790-ben az alkotmányozó nemzetgyűlésben azt a nyilatko­zatot tette, hogy semmiféle emberi vagy ember­feletti hatalom nem igazolhatja a visszaható erőt, és amidőn az 1793-iki franczia alkot­mány ezt a tételt be is iktatta ezekkel a sza­vakkal (olvassa): »a törvény, mely a létezése előtt elkövetett bűncselekményeket büntetné, zsarnokság lenne, s a törvénynek tulajdonított visszaható erő: bűn,« azóta a törvényhozások, amelyek felismerték ennek jelentőségét s foglal­koztak ezzel az elvvel, ezt az elvet a törvény­könyvekbe bele is iktatták. Méltóztassék megengedni, hogy néhány tör­vényhozásnak intézkedését ismertessem. A német törvény azt mondja (olvassa): »Eine Handlung kaim nur dann mit einer Strafe belegt werden, wenn diese Strafe ge­setzlich bestimmt war, bevor die Handlung begangen wurde.« A németalföldi törvény ezeket mondja (ol­vassa) : »Eine Handlung ist nur strafbar, kraft einer vor ihrer Begehung erlassenen gesetzlichen Strafbestimmung. Bei Veränderung in der Ge­setzgebung nach der Zeit der begangenen Handlung werden die dem Beschuldigten gün­stigsten Bestimmungen angewendet.« Az olasz törvény azt mondja, hogy (olvassa): »olyan magatartásért, amelyet a törvény nem kifejezetten minősít büntetendő cselekménynek, senki sem büntethető; még kevésbbé sújtható olyan büntetéssel, amelyet nem az a tőrvény rendel*. Ebben tehát benfoglaltatik az, hogy nemcsak akkor nem, ha egyébként a büntető­törvény azt bűncselekményként megállapította, hanem még más büntetéssel sem büntethető. A bolgár törvény szerint (olvassa): »ugy a bűncselekményre, mint a kihágásra azt a bün­tetést kell kiszabni, amelyet az elkövetés előtt érvényes törvény rendel«. Az osztrák büntetőtörvényköny az életbe­léptetési rendelkezés 4-ik fejezetében azt mondja (olvassa): »ISÍach Massgabe dieses Strafgesetzes kann vom Tagé seiner Wirksamkeit angefangen nur dasjeníge als Yerbrechen, Vergehen oder Übertretung behandelt und bestraft werden, was in demselben_ ausdrücklich als Verbrechen, Ver­gehen oder Übertretung erklärt wird«. A 9-ik fejezet a következőkójjen szól erről (olvassa): »Dieses Gresetz soll auf bereits an­hängige Untersuchungen und auf allé vor dem bezeichneten Tagé begangenen strafbaren Hand­lungen nur insofern Anwendung finden, als die­selben durch das gegenwärtige Strafgesetz keinor Behandlung als nach dem früher bestandenen Bechte unterliegen«. És ha már most nézzük a magyar büntető­törvénykönyv álláspontját, azt látjuk, hogy a magyar törvényhozás ugyanezekre az ideális ala­pokra helyezkedett, midőn a törvény 1. ós 2. §-aiban a következőket mondja (olvassa) : »Bűn­tettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetés­sel, mint amelyet arra, elkövetése előtt, a törvény megállapított. Ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozásig terjedő időközben egymástól külön­böző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba, ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandók És most nem érdektelen ennek az intézke­désnek indokolása. Azt mondja az indokolás (olvassa) : »A szabadság illuzórius, ha oly cselek­mény miatt, mely elkövetése idején nem volt büntetendő, elkövetése után lehetne büntetni a tettest ; vagy ha az elkövetés idején enyhe bün­tetés alá eső cselekmény elkövetője az elkövetés után létrejött törvényben megállapított súlyo­sabb büntetéssel lenne büntethető«. Azt mondja tehát az indokolás, hogy illuzórius volna minden szabadság, ha ilyesmi lehetséges lenne. Már pedig erről nem szabad megfeledkeznünk akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Én megengedem, sőt talán azt mondhatom, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv a szóbanforgó bűn­cselekményre szabott rendelkezéseiben hiányos, nem megfelelő és pedig akár a megállapított bünte­tendő tényálladékok, akár pedig az ezekre szabott büntetések szempontjából nézzük a dolgot. Szíve­sen konczedáiom ennek következtében azt is, hogy a kereskedői tisztességtelenségnek és az erkölcsi clevalvácziónak az a nagystílű megnyilatkozása — eltekintve a valláserkölcsi nevelés elhanyagolásától, társadalmi életünk mérgező hatásától és laza köz­életünk felfogásától (TJgy van 1 balfelól.) — első­sorban a törvény hiányos rendelkezéseinek tudható be és róható fel. Ezért szives készséggel hozzájáru­lok ahhoz is, hogy törvénykönyvünknek ezen hiá­nyai pótoltassanak, de azt mondom, hogy csak .

Next

/
Thumbnails
Contents