Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

•580. országos ülés Wl5 májas 10-én, hétfőn. 53 profutúro egészíttessenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek, mig egyrészt biztosítják az államnak, a respublikának minden érdekét és a hadviselés érdekeit is, másrészt tisztító és nevelő hatással legyenek köz- és magánéletünk viszonyaira is. Azonban még ezekben az esetekben is kell, hogy az emberiesség követelményeinek feleljenek meg és az igazság eszméjét szolgálják ezek az intézkedések. (Ugy van! balfelől.) És amidőn ehhez a ponthoz eljutottam, szükségét látom annak, hogy becses figyelmüket két dologra hívjam fel. Mert szerény nézetem szerint az általam felhozandó kérdéseknek mérlegelése ugyancsak sulylyal esik a latba. A bűntetőtörvénykönyvnek a Code poenale óta a hadseregszállitások körül elkövetett visszaéléseket kriminalizáltak, a törvényhozások tehát tudatában voltak annak, hogy ezek a cselekmények érintik a hadviselés érdekeit és ebből a szempontból közvetve alkalmasak az állam létalapjainak megingatására is. És ha most a törvényhozások tételes intézkedéseit nézzük, azt tapasztaljuk, hogy ennek a felismerésnek ellenére is a büntetőjogi szánk cziók általában nagyon enyhék azoknál az intézkedéseknél, amelyeket mi kontemplálunk, annyira enyhébbek, hogy szóba sem jöhetnek. Én nem akarok szemlét tartani a törvényhozások összes alkotásain, mégis méltóztassék megengedni hogy a kérdés megvilágítása szempontjából a tételes törvények néhány intézkedéseit ismertessem. (Halljuk !) Itt van maga a Code poenale, amely 430. és 433. §§-aiban intézkedik ezekről a kérdésekről és amely bünteti a hanyagságból vagy gondatlanságból való nemtelj esitést. A nemtelj esitést börtönnel bünteti — nem állapítja meg a börtön idejét, minth ogy ennek makszimuma tiz évben van kiszabva — és jiénzbirsággal is sújtja, amely 500 franknál kisebb nem lehet; ellenben a hanyagságból való nemteljesités hat hónapi, legfeljebb pedig öt évi fogsággal és a teljes kártalanításoknak negyedét meg nem haladható, de 100 franknál nem kevesebb birsággal sujtatik. A belga törvénykönyv ugyanezt az álláspontot foglalja el. A német büntetőtörvénykönyv azt mondja (olvassa) : »Wer die mit einer Behörde geschlossenen Lieferungsverträge über Bedürfnisse des Heeres oder der Maríné zur Zeit eines Krieges entweder nicht zur bestimmten Zeit, oder nicht in der bedungene Weise erfüllt, wird mit Gefängniss nicht unter 6 Monate bestraft, auch kann auf Verlust der bürgerlichen Ehrenrechte erkannt werden, liegt Fahrlässigkeit zum Grundé, so ist wenn durch die Handlung Schaden verursacht würde, auf Gefängnis bis zu 2—3 Jahren zu erkennen. Dieselben Strafen finden auch gegen die Unterlieferanten, welche mit Kenntnis des Zweckes der Lieferung die Nichterfüllung desselben vorsätzlich, oder aus Fahrlässigkeit verursachen.« Az olasz büntetőtörvénykönyv a nemteljesitést hat hónaptól három évig terjedhető elzárással és 500 lira pénzbüntetéssel, a gondatlanságból való nemteljesitést egy évig terjedhető elzárással és 300 líráig terjedhető pénzbirsággal sújtja. A 206. §. pedig, amennyiben csalás forog fenn a minőség és mennyiség tekintetében, hat hónaptól 5 évig terjedhető elzárást és legalább is 500 lira pénzbüntetést szab ki. Az osztrák büntetőtörvénykönyv nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, hanem a büntetőtörvénykönyvnek csak javaslata van, amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek a német törvény intézkedéseivel. A büntetési tétel azonban változik, amennyiben szándékosság fenforgása esetén a legkisebb büntetés hat hónapi fogház, gondatlanság esetén pedig két évig terjedhető fogház. A németalföldi büntetőtörvénykönyv ezt mondja (olvassa): »Wer zur Zeit eines Krieges bei Lieferung der Bedürfnisse der Flotté oder des Heeres betrügerisch handelt, wird mit Gefängniss bis zu 12 Jahren bestraft.« A magyar büntetőtörvénykönyv 457. §-ának intézkedését méltóztatik ismerni. Ez a szerződés nemteljesitését vagy nem megfelelő teljesítését két évi fogházzal és 4000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Ha most a törvényhozásoknak ezen rendelkezések megállapításában megnyilvánuló két ténykedését vizsgáljuk, vagyis egyrészt azt, hogy ők felismerték a bűncselekményeket, másrészt pedig az erre szabott büntetési szankeziót, azt kell látnunk, hogy a törvényhozások aránylag mérsékelt és kicsiny büntetési tételeket láttak helytállóknak e büntetendő cselekményekkel szemben. Ha keressük és kutatjuk ennek okát, alig tudunk más eredményre jutni, mint arra, hogy azok a törvényhozások normális időben, nyugodt mérlegelés, higgadt megfontolás és az összes körülményeknek beható vizsgálata alapján arra az eredményre jutottak, hogy ezek a bűncselekmények végeredményben mégis csak vagyon elleni bűncselekmények, hogy ezeknek forrása az emberi ősi indulat, a kapzsiság ós a jogtalan vagyonszerzés, amelyeknek egyéb kihatásai csak közvetve és akkor is csak esetleg érvényesülnek. Mielőtt áttérnek a javaslat konkrét intézkedéseire, még csak egy helyzetképre akarok rámutatni, amely szerintem hamisan van beállítva és amelynek korrigálása az objektív következtetésvonás szempontjából kívánatos. Amidőn a hadsereg-szállítások körüli visszaélések köztudomásuakká váltak, az ennek nyomán felébredt felháborodás és méltatlankodás első sorban a szállítók ellen irányult és minden oldalról velük szemben hangzott el a »feszitsd meg«, abból indulva ki, hogy ők nemcsak a tettesek, hanem egyúttal felbujtók is, akik a tisztviselőket is áldozataikká teszik. Ezt az álláspontot foglalja el a javaslat is, amidőn az indokolásban azt mondja, hogy azok a tisztviselők, akik a szállítások intézése körül vannak meg-