Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

5Hü. országos ülés 1915 május 10-én, hétfőn. 43 de amelyre törvényes alaj) a ma hatályban levő jogszabályok alapján nincsen, különösen, ka pusztán a kitonai kincstárnak, vagy az államkincstárnak kicsi, jelentéktelen, vagyoni érdeke van veszélyeztetve, illetve, ha az elkövetett bűncselekmény olyan, hogy az kihatásában a fegyveres erő tagjainak sem életét, sem egészségét, sem harczképességét nem veszélyezteti. Ilyen esetben azt a közönséges csalást vagy Btk. 457. §-ába ütköző vétséget nem áll módomban a katonai biróság elé utalni, illetőleg az ügyészségeket utasítani, hogy ilyen javaslatokat tegyenek. Akkor t. i. megtörténnék az, hogy a katonai biróságok, amelyek saját bírói kognicziójuk alapján, tisztán saját jogi meggyőződésük szerint döntik el a kérdést, kénytelenek volnának az ügyet visszaküldeni, ami az ügy érdemleges elbírálásának elhúzásával járna. En a t. ház birálata alá bocsátom, hogy a bifurkácziónak ez az alapja, amelyet választottam, helyes-e. Ez diskucziálható. De kétségtelennek tartom, hogy az egyöntetű eljárás érdekében a kormánynak kellett valamely utasítást adnia és hogy egy olyan megoldás, amely minden hasonló természetű ügyben mindig a katonai biróság hatáskörét akarná megállapítani, a mai jogszabályok alapján nem vihető keresztül. T. képviselőház ! Ezen adminisztratív intézkedések vázolása után, rátérek annak tömör összefoglalására, miképen óhajtok élni a javaslat 16. §-ában adott felhatalmazással, illetve azok után, amiket a t. előadó ur nagyon helyesen és részletesen kifejteni szives volt, arra, hogy miképen akarnám a hatáskört és az eljárást ezen ügyekben avégből szabályozni, hogy az ügyeknek alapos, de lehető gyors elintézése bekövekezzék. Szükségét láttam, hogy mindezen ügyek érdemleges elintézése már csak a jogegység szempontjából is a kir. Curiánál összpontosittassék, amely mint az ország legfőbb bírósága, mint az igazság kutatásában és keresésében évtizedek óta kiváló érdemeket szerzett legkitűnőbb bírák testülete, előttem és bizonyára mindenki előtt egyúttal arra is biztosítékot nyújt, hogy mindezekben az ügyekben a törvény értelmében szükséges kellő szigorral fognak ezek a valamenyiünket felháborító visszaélések megtoroltatok Hogy pedig ezekben az ügyekben a vizsgálat el ne húzódjék, illetőleg az előkészítő eljárás, amely sokszor egy nagyon bonyolult és nagyon ellentétes állításokból megállapítandó tényállás kiderítését czélozza, ne vegyen hónapokat igénybe, az a szándékom, hogy a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás alapján, a kir. ügyészségeknek adnám meg a módot arra, hogy minden ily ügyben a nyomozást saját hatáskörükben végezzék. Méltóztatnak tudni, hogy ma a büntető perrendtartás az 1896. évi XXXIII. t.-czikknek különösen. 84. §-a kizárja az ügyészség nyomozó tevékenységét, szerintem nagyon helytelenül. Az akkori ellenzéknek, az 1896-ik év szeptember havában a házban folyt viták rendjén nagy része volt ebben . . . Polónyi Géza : Nyomozó hatósággá nem akartuk tenni. Balogh Jenő igazságiigyminister: ...s a tisztelt képviselő urnak legnagyobb része van abban, hogy a 84. §. igy szövegeztetett. A törvény ezen szabályának ezekben az ügyekben nagyon szerencsétlen következményei voltak, mert ha az ügyész maga nem nyomozhat, vagy Budapestről kell kiküldeni detektiveket, hogy végezzék a nyomozást, vagy a helyi rendőrségre kell azt bizni, amelynek épen nem minden tagja alkalmas ezen nagyon komplikált, kereskedelmi, magánjogi és egyéb kérdésekkel összefüggő ügyekre nézve a nyomozást végezni, vagy végre a kir. ügyészségnek vizsgálatot kell indítványoznia és a vizsgálcVbiró által megejtendő vizsgálat azt fogja eredményezni, hogy a vizsgálat befejezése hónapokra, néha talán negyedévekre is fog elhúzódni. Ezzel szemben közvetlenül az ügyészségnek akarom megadni a nyomozási hatáskört és biztosítom a t. házat, hogy míg felelős állásban vagyok, minden hasonló vád esetében, ha a terhelt ellen nyomatékos gyanú merül fel az első utasítás,amelyet ez ügyészség kapni fog, az lesz, hogy az előzetes letartóztatást rendelje el és addig szabadlábra ne helyezze az illetőt, míg a bíró saját hatáskörében el nem rendeli a szabadlábra helyezést, vagy pedig míg az ügyet a főtárgyaláson el nem intézi. Az is természetesen az ügyek elhúzásának egyik oka, hogy a vádlott élhet a bűnvádi perrendtartásban neki adott joggal és rögtön letartóztatása után igénybe veszi az összes perorvoss latokat; ha pedig az előzetes letartóztatás jogerősen el van rendelve, akkor biztositékkéjjen nagyobb összeget helyez bírói letétbe és akkor ismét különböző fórumokhoz fordulhat, ha pedig ez is sikertelen marad, akkor betegség és hasonlók czimén lakásán őrzésének megengedését kéri és azután megint végigvezetik az ügyeket az összes fórumokon. Ennek következménye, hogy a vizsgálat megint nem haladhat előre, mert az iratokat ide-oda küldözgetik egyik fórumtól a másikhoz. Ezen a halasztáson nem áll módomban segíteni. Ezek természetes következményei a vádlottaknak adott jogoknak. Az előzetes eljárás befejezése után óhajtanék vádiratot beadatni kifogások engedélyezése nélkül, hogy az ügy mielőbb főtárgyalás elé legyen vihető. (Helyeslés a jobboldalon.) A királyi Ítélőtáblák székhelyén levő királyi törvényszékek tehát kivételes hatáskörű 11 kir. törvényszéknek elsőfokú Ítélete ellen közvetlen perorvoslatot engednék, semmiségi panaszt a kir. Curiához, tehát a második fokot mellőzném, hogy az eljárásnak minél gyorsabb befejezése ezáltal is biztosittassék. A kir. Curiának teljes jogkört óhajtok adni. — és itt nagyon kérem a t. ház bírálatát, hü esetleg ellenkező felfogás van, — először egyáltalán a tárgyi igazságnak teljes szabadsággal való megállapítására,, (Helyeslés.) másrészt az ügynek a törvény értelmében való elintézésére akkor is, hogy ha a Curia ítélete szigorúbb lesz, mint 6*