Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

40 580. országos ülés 191 í 5 május 10-én, hétfőn. seknél, különösen ahol a közhivatalnok mulasztása folytán, ezt bátorkodom kiemelni, katonák élete harczban koczkán forgott, szintén a legszigorúbb büntetést kívánja javaslatba hozni. (Helyeslés.) Az eddig előadottakkal szoros összefüggésben tulaj donképen nincsen a törvényjavaslat 11. §-a, amely az eddiginél szigorúbban kívánja büntetni azokat a bűncselekményeket, amelyek háború idején a hadviselés érdekeinek mensértésével elkövettetnek. Ezen szakasz a publiczisztikában is bizonyos aggályokra adott alkalmat, amely aggályok főkép közszabadsági szempontokból fakadtak. Az igazságügyi bizottság elfogadta ugyan a szakaszt jelenlegi szövegezésében, mert a biróságban kellő garancziát látott arra nézve, hogy ilyen aggályokra nem lesz indok, azonban ez távolról sem jelenti azt, hogy ha valamely erre vonatkozó világosabb szöveg előterjesztetik, amely kizárja mindazokat a lehetőségeket, hogy, mondjuk politikai okokból ennek a szakasznak alkalmazásában valakit hátrány érhessen, hogy ez a világosabb szöveg el ne fogadtassék. A garancziáknak viszont egyik részét a bizottság az eljárási szabályzatban is feltalálja. Az eljárási szabályzatban összhangba kellett hozni a háború folytán megkivánt gyorsaságot azzal az alapossággal is, amelyet az ilyen, sokszor igen komplikált kérdések elintézése igényel. Az igazságügyi bizottság a királyi Ítélőtáblák székhelyein működő törvényszékben, még pedig azok ötös tanácsaiban vélte fellelni azt a fórumot, amely elé az ilyen cselekmények a legnagyobb megnyugvással utalhatók azért is, mert ezek a cselekmények számos cziviljogi vonatkozással birnak és ha a törvényszék ötös tanácsban birálja el ezeket a cselekményeket, ott mindig akadnak jelesebb polgári birák is, akik a tanácsban a figyelembe veendő szempontokat érvényesíthetik és az azután az ítélkezésben is kifejezésre jut. Viszont a jogegységnek kivan szolgálatot tenni az igazságügyi bizottság, midőn a semmiségi panaszt a királyi kúria hatáskörébe utalja, mert hiszen kívánatos,hogy ezekben az igen fontos ügyekben a magyar judikatura tényleg egységesen nyilatkozzék meg. A törvényjavaslat harmadik része a magánjogi, helyesebben kereskedelmi vonatkozásával foglalkozik a bűncselekmények következményeinek és itt legyen szabad rámutatni a következő vezérlő motívumra : Eddig kártérítési jogunknak egyáltalán az volt a hiánya, hogy a kártérítés a maga egészében nem érvényesülhetett, nem érvényesülhetett pedig azért, mert a kár összegszerű bizonyítása igen nehéz dolog. Ezért minden modern törvényhozásban bevonult már a nem vagyoni kár fogalma. Több ujabb törvényünkben benne van, de benne van a polgári törvénykönyvnek abban a javaslatában is, amelyet épen a minap terjesztett a kiküldött bizottság a t. ház elé. így tehát a javaslat tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a c-eleknálunk eddig hatályban voltak. A német birodalomban pedig a törvény rendelkezéseit kiegészíti — legalább az elmélet eddig ugy magyarázta — hiszen gyakorlati tapasztalatokról ott beszélni a jelen háborúig szintén nem lehetett — a Landesverrath-paragrafusnak igénybevétele, amely szerint büntettetnek mindazok a cselekmények, amelyeket azáltal követnek el, ha a haderőnek valaki szándékosan hátrányt okoz és a szándékhoz világért sem követeli meg az elmélet az u. n. animus hostilist, az egyenesen ellenséges szándékot, hanem megelégszik azzal, ha valaki akár nyereségvágyból, de a következményeket tudva és előrelátva mégis olyan cselekményt követ el, amely a hadviselés érdekeinek ilyen sérelmével jár és be van fejezve az illető cselekmény, ha az előrelátható hátrány a hadseregre tényleg be is következett. Amidőn a törvényjavaslat egyfelől a cselekvény követmezményeit éreztetni akarja a tettessel, addig másrészről számol azzal is, hogy az egyéni bűnösség kellőképen figyelembe vétessék. Epén azért a törvényjavaslat 6. §-ánál az igazságügyi bizottság egy preczizebb szöveget terjesztett elő, különösen azokra nézve, akik ilyen bűncselekmény elkövetésénél mint alszállitók, fuvarozók, megbízottak vagy közbenjárók közreműködtek. Az ilyen részesek első csoportjánál megköveteli azt, hogy egyfelől az ő szándékosságból vagy gondatlanságból eredő cselekményük következtében maradjon el a szállítás, a közbenjáróknál pedig megköveteli azt a bizonyos tudatot, amely abban nyilvánul meg, hogy az általuk közbenjárt ügyletre vonatkozói g előre láthatták, hogy az vagy nem kellőleg, vagy egyáltalán nem fog teljesíttetni. A szállítókra vonatkozó rendelkezések kell. hogy kiegészítésüket találják a közhivatalnoki jognak e tekintetben való fejlesztésében is. A közhivatalnokokra vonatkozólag is bizonyos hiányokat mutat fel bűntetőjogunk, ami most a háborúban érezteti hatását. így a közhivatalnoki kötelesség szándékos megsértése, midőn az nem jár haszonhajtó vagy károkozó czélzattal, csak fegyelmi vétséget képez ; fegyelmi vétséget képez továbbá a hivatali kötelesség megszegése és ennek kilátásba helyezése nélkül bizonyos ajándékok elfogadása is. Azonban a jelen viszonyok között a koczkán forgó nagy érdekek szempontjából ezt a jogállapotot igy meghagyni nem lehet, nem lehet azért, mert egyfelől a közhivatalnok mulasztása nyit kaput a visszaélésnek, az ajándékok elfogadása pedig már olyan függőségi viszonyt létesít, amelynél fog közhivatalnok többé a szállítás megítélésére és az állam érdekeinek megvédésére nem képes. így tehát az igazságügyi bizottság elfogadta erre vonatkozólag a kormány előterjesztését és egy előterjesztett indítvány folytán a büntetési tételeket összhangba hozta a szállítókra vonatkozó büntetési tételekkel, amennyiben ott, ahol azok enyhébbek voltak a szállítókra kiszabott bünteté-